„Keresztes háborúk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
[[638]]-ban [[I. Omár kalifa]] serege elfoglalta [[Jeruzsálem]]et. Jeruzsálem elvesztése a keresztények számára nagy veszteség volt, mivel szent helynek tartották, amiért [[Jézus]] itt élt, tanított, és a kereszthalált is itt szenvedte el. Ugyanakkor viszont a muszlimok és a zsidók számára is szent hely. A zsidóknak azért, mert itt állt valaha templomuk, valamint mert hitük szerint itt akarta feláldozni fiát, [[Izsák (Ábrahám fia)|Izsákot]] [[Ábrahám (Terah fia)|Ábrahám]] Isten parancsára, a muszlimoknak pedig azért, mert hitük szerint innen szállt [[Mohamed próféta]] a mennybe. Így Jeruzsálem vita tárgya lett a keresztények és a muszlimok között.
[[Fájl:DomeOfTheRock.jpg|thumb|right|190px|A [[Sziklamecset]], amely három vallás szent helyén épült]]
Kezdetben az arabok továbbra is engedélyezték a [[Szent Sír-templom|Szent Sír]] látogatását a keresztények számára, annál is inkább, mert a keresztényekre és zsidókra tisztelettel tekintettek abban az időben, amiért az ő vallásuk is kinyilatkoztatott vallás, és szent könyveik vannak ([[Biblia]]). A két vallás követőire az ''Ahl-al-Kitab'' („[[A könyv népei|a könyv népe]]”) kifejezést használták, és szabadon gyakorolhatták vallásukat az iszlám kalifátusokon belül is, csupán fejadót ([[dzsizja]]) kellett fizetniük cserébe.
Egy idő után azonban a békés állapotok megszűntek. [[Al-Hakim bi-Amr Allah|al-Hakim]] kalifa uralma alatt ([[996]]–[[1021]]) üldözni kezdte a keresztény és zsidó vallásúakat. A kalifa megsemisíttette a [[Szent Sír-templom|jeruzsálemi Szent Sír templomot]],<ref>Jerome Murphy-O'Connor (23 February 2012). Keys to Jerusalem: Collected Essays. OUP Oxford. pp. 245–. {{ISBN|978-0-19-964202-1}}.</ref> a keresztényeket egy fakereszt, a zsidókat egy fa ökörfej viselésére kötelezte, akiket büntetlenül megölhették az „igazhitűek”, akár az utcán is. Al-Hakim megmérgezése után az üldöztetés véget ért, de a keresztények elleni atrocitások nem szűntek meg, a nyugati zarándokokat egyre többször rabolták ki.<ref name= BPG>Bozsóky Pál Gerő: Keresztes hadjáratok, Szeged, 1995</ref>
| |||