„Michael Faraday” változatai közötti eltérés

Davy ezután megpróbálhatta lassítani Faraday tudományos elismerését (természetfilozófussá válását). 1825-ben például az optikai lencsével folytatott kísérletek felé terelte — Faraday 6 évet töltött ezzel érdemleges eredmény, siker nélkül. 1829-ben — még Davy életében — aztán felhagyott ezzel a nemszeretem tevékenységgel, és jövedelmezőbb törekvések felé fordult.
 
Két évvel később, [[1831]]-ben, kezdett azon nagyszerű kísérletsorozatába kezdett, melynek soránamellyel felfedezte az [[elektromágneses indukció]]t; jelenségét, noha ezt a felfedezéstami már [[Francesco Zantedeschi]] tevékenységetevékenységéből előresejthető jelezhettevolt. Azt a felfedezést tetteRájött, hogy ha egy mágnest átvezet egy dróthurkon, akkor a drótban elektromos áram keletkezik. Ugyanez a drótban.hatás, Haha a hurkot egy rögzített mágnes fölött vezeti el, a hatás akkor is ugyanaz.
 
[[Fájl:Faraday title page.jpg|thumb|right|A ''The Chemical History of a Candle'' címlapja (1861)]]
 
Kimutatásai megalapozták aztannak a ténytfelismerését, miszerinthogy egya változó mágneses tér elektromos mezőt hoz létre. Ezt az összefüggést matematikailag [[Faraday indukciós törvénye|Faraday törvénye]] modellezte, mely később beépült a négy [[Maxwell-egyenletek|Maxwell-egyenletbe]]. Faraday aztán ezt az elvet arra használta, hogy megalkossa az elektromos [[dinamó]]t, a modern generátor elődjét.
 
Faraday feltételezte, hogy az elektromágneses erő kiterjed a vezető körüli üres térbe is, de ezt a munkáját soha nem fejezte be. Faraday koncepciója az áramvonalakról az elektromosan töltött testek és mágnesek viselkedéséből indult ki, melyek segítségével láthatóvá válnaktéve az elektromos és mágneses terektereket. Ez az elméleti modell, mely a gépiesítéstgépesítést és ipart uralta a 19. század hátralévő részében, döntő szerepet játszott az elektromechanikai találmányok sikeres fejlődésében.
 
Faraday sokat foglalkozott a [[kémia]]i területével,eredményei is jelentősek. felfedezteFelfedezte a [[benzol]]t, illetve a cseppfolyós gázok közül pedig a [[klór]]t, valamint. feltaláltaFeltalálta az [[oxidáció]]s számok rendszerét. Ő készítette el az első [[klatrátok|klatrát]]ot. Faraday volt az, aki azAz [[elektrolízis]] törvényét tanulmányoztatanulmányozva igazolta, éshogy olyana fogalmakatfolyamatban terjesztettátalakuló el,anyag mintmennyisége [[anód]],az [[Elektroncső#Katód|katód]],átalakításhoz [[elektróda]],felhasznált éselektromos [[ion]]töltés mennyiségével arányos, melyeketígy nagyrésztösszekötötte [[Williama Whewell]]kémiai alkotott.atomelméletet Ezenaz elértelektromossággal; eredményeia miattkémiai sokatomizmust modernfizikaivá kémikusalakította. azVizsgálatainak egyikkövetkező valahaszakaszában éltfeltárta, legnagyszerűbbhogy kísérletezőaz tudóskéntelektrolízisben tekintátalakuló Faradayre.anyagok Kísérletezőtömegei kiválóságaúgy ellenérearánylanak matematikaiegymáshoz, képességemint nemegyenértéksúlyaik terjedt továbbazaz aegy trigonometriánálvegyértékű ésanyagoknál a legegyszerűbbaz algebránálatomsúlyaik. Ezzel kimutatta:
* egyrészt, hogy az elektromosság maga is atomos szerkezetű,
* másrészt, hogy minden atom, illetve molekula kapcsolatban áll az elektromosságnak ezekkel az „atomjaival” (azaz az [[elektron]]okkal).<ref>Je. I. Parnov: A végtelenek keresztútján. Univerzum Könyvtár. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. p. 47.</ref>
 
Elterjesztette az [[anód]], [[elektroncső#Katód|katód]], [[elektróda]] és [[ion]] fogalmakat — ezek többségét [[William Whewell]] alkotta meg. Ezen eredményei miatt sok modern kémikus őt tekinti az egyik valaha élt legnagyszerűbb kísérletező tudósnak. Kísérletező kiválósága ellenére matematikai ismeretei nem terjedtek tovább a trigonometriánál és a legegyszerűbb algebránál.
 
=== Faraday-effektus ===
 
1845-ben Faraday észrevette, hogy kölcsönhatás van a fény és a mágneses tér között. Ezzel felfedezte a ma [[Faraday-effektus]] (Faraday-rotáció) néven ismert jelenséget és a [[diamágnesesség]]et, ezzel hozzájárult az [[elektromágneses sugárzás]] elméletének kifejlesztéséhez.