„Pinjin” változatai közötti eltérés

:<small>A [[Hanjü Sujping Kaosi|HSK]]<!-- 2012--> 4. szintjéhez szükséges bő ezer írásjegy közül például az ékezet elhagyása esetén 25-nek (!) az írásmódja lehet ''shi.'' A tónusjel alkalmazásával azonban ezt leszoríthatjuk az 1. tónusnál ''(shī)'' két lehetséges karakterre (失, 师), a 2.-nál ''(shí)'' ötre (十, 时, 识, 实, 拾), a 3.-nál ''(shǐ)'' háromra (史, 使, 始), ugyanakkor a 4. tónusnál ''(shì)'' még így is 13 opció marad (士, 示, 世, 市, 式, 事, 试, 视, 柿, 是, 适, 室, 释). A tónus hiányát jelző ékezet nélküli írásmód ''(shi)'' pedig egyféle további lehetőséget takar (匙). A pinjin tehát (akárcsak a hangzó beszéd) nem tudja olyan egyértelműséggel visszaadni az értelmet, mint az eredeti kínai írás, nagyobb mértékben szükséges a kontextusra támaszkodni, de a tónusjelölés nagyban elősegíti a pinjin átírású kínai szöveg megértését.</small>