„Hipotalamusz” változatai közötti eltérés

A vasopressin ([[hormon|ADH = antidiuretikus hormon]]) és az [[hormon|oxytocin]] hormonok a hipotalamusz ''(nucleus supraopticus)'' és ''(paraventricularis)'' sejtjeiben szintetizálódnak. A hormonok az axonokon továbbítódnak együtt a (neurophysin) elnevezésű szállító fehérjékkel, és az axonok végződéseinél szabadulnak fel. Itt a hormonok felszívódnak a véráramba a hipofízis hátsó lebenyének lyukacsos belhártyájú ''(fenestrált)'' kapillárisaiban (fenestrált = ablakos). A vasopressin hormon ''(antidiureticus hormon)'' főleg a nucleus supraopticus idegsejtjeiben képződik. Érösszehúzódást ''(vasoconstrictiót)'' képes kiváltani. Normális élettani működését tekintve azonban sokkal lényegesebb az, hogy antidiureticus funkciója (ADH) van, amely fokozott vízfelszívódást okoz a vese distalis kanyarulatos csatornáiban és gyűjtőcsatornáiban. Ezzel szabályozni tudja a vizelet koncentrációját, és ezen keresztül a szervezet vízháztartását. A másik hormon az oxytocin, amely főleg a nucleus paraventricularisban termelődik. Az oxytocin fokozza az uterus anyaméh ''(uterus)'' simaizomzatának összehúzódását, és az [[Bőr (anatómia)|emlőmirigy]] végkamráit és kivezető csöveit körülvevő myoepithelialis sejtek összehúzódását okozza. A terhesség vége felé nagy mennyiségű oxytocin termelődik, amely stimulálja a méhizomzat összehúzódását a szülés során. Később, amikor az újszülöttet az emlőre helyezik, a szopással járó szívás kivált egy emlőbimbóból kiinduló idegi reflexet, amely stimulálja a hipotalamuszt, hogy több hormont termeljen. Ez elősegíti a myoepithelialis sejtek összehúzódását, és elősegíti a tej kiürülését a mellből. A ''(nucleus supraopticus)'', amely a vasopressint termeli, osmoreceptorként viselkedik. Ha a magon átáramló vér osmotikus nyomása túl magasalacsony, az idegsejtek növelik vasopressin termelésüket, és ennek a hormonnak az antidiuretikus hatása fokozza a víz visszaszívódását a vesében. Ezen a módon a vér osmoticus nyomása visszatér a normális határok közé.