„Húrelmélet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 37.76.1.183 (vita) szerkesztéséről Nyiffi szerkesztésére
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a hibák javítása AWB
7. sor:
6 Húr]]
 
A '''húrelmélet''' és az '''M-elmélet''' két egymásra épülő [[részecskefizika]]i modell, mely a részecskéket nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumokként kezeli (húrok, membránok). A húrelméletnek a [[szuperszimmetria|szuperszimmetriát]] is tartalmazó változatát gyakran '''szuperhúrelmélet'''nek nevezik. Ezeket az elméleteket azért hozták létre, hogy az [[általános relativitáselmélet]]et és a [[kvantummechanika|kvantummechanikát]] összhangba hozzák, és elkerüljék a részecskefizikának azokat a buktatóit, melyek a pontszerű részecskék feltételezésével előbukkannak. Az M-elméletben nemcsak húrokat, hanem membránokat és magasabb dimenziós objektumokat is feltételeznek. Jelenleg nincs semmilyen kísérleti tény, amely a húrelméletet igazolná vagy cáfolná.
 
A ''húrelmélet'' elnevezést mind a 26 dimenziós ''bozonikus húrelméletekre,'' mind a [[szuperszimmetria]] felfedezése után annak hozzáadásával nyert ''szuperhúrelméletre'' szokták használni. Újabban gyakran a szuperhúrelméletet mondjuk húrelméletnek. Az [[1990-es évek]]ben [[Edward Witten]] és mások meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy a különböző szuperhúr elméletek (öt különböző változata van) egy '''M-elméletnek''' nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei. Ezzel indult el a második szuperhúr-forradalom. (Az M-elméletnek még a [[fekete lyuk]]ak [[termodinamika|termodinamikájában]] is sikerült olyan eredményeket elérnie, amelyek a korábbi számításokkal összhangban vannak.)
15. sor:
== Extra dimenziók ==
 
A húrelmélet egyik furcsa tulajdonsága, hogy feltételezi, hogy az univerzumnak sok dimenziója van, és megjósolja a számukat. Sem [[James Clerk Maxwell|Maxwell]] elmélete az [[elektromágnesség]]ről, sem [[Albert Einstein|Einstein]] [[relativitáselmélet]]e nem adja meg a dimenziószámot. A jól ismert 3 tér és egy idődimenziót "kézzel" helyezzük bele ezekbe az elméletekbe. Ezzel szemben a húrelméletben megjósolható a téridő dimenziószáma alapvető elvekből. (Adott dimenziószám szükséges ahhoz, hogy az elmélet [[Lorentz-invariancia|Lorentz-invariáns]] legyen.) Az egyetlen probléma, hogy ha kiszámoljuk a szükséges dimenziószámot, akkor nem négyet (3 tér + 1 idő), hanem ''26''-ot, ''10''-et, illetve ''11''-et kapunk a bozonikus húrelméletben, a szuperhúr elméletben, illetve az M-elméletben.
 
Ezek a tények komolyan ellentmondanak a megfigyelt eseményeknek. A fizikusok a következő két lehetőség egyikével oldják meg a problémát. Az első módszer, ha [[Kaluza–Klein-elmélet|összezsugorítjuk]] a hiányzó dimenziókat. Ez azt jelenti, hogy a 6 vagy 7 dimenzió olyan kicsi, hogy nem észlelhető a kísérleteinkben. A 6 dimenziós esetben ezt a [[Calabi-Yau terek]]kel oldják meg. 7 dimenzióban úgynevezett [[G2 sokaság|G<sub>2</sub> manifoldokkal]].
29. sor:
Érdekes tény, hogy miközben a huszonegyedik század fizikája véletlenül belepottyant a huszadik századba, a huszonegyedik század matematikája még nem született meg; s már csak ezért is él ez a probléma, hogy a jelenben e húrok mezőelméletét nem tudjuk megoldani.
 
A második, hogy a 10<sup>-35−35</sup> méter átmérőjű húrokat jelenlegi technikánkkal képtelenek vagyunk megfigyelni.
 
A harmadik probléma az, hogy a [[kvantumtérelmélet]]hez hasonlóan csak [[perturbatív]]an kezelhető (közelítések sorozatával pontos megoldás helyett). Bár komoly előrelépések történtek a nemperturbatív módszerek felé, a teljes elmélet nem írható le ily módon.