„Az afroamerikaiak katonai története” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Visszavontam Victor Knox (vita) szerkesztését (oldid: 21298629) Címke: Visszavonás |
||
1. sor:
[[File:Tuskegee Airmen 332nd Fighter Group pilots ppmsca13245u.jpg|thumb|right|300px|A [[Tuskegee Airmen|332. vadászrepülő egység]], [[1945]]-ben egy [[olaszország]]i légibázison tartott eligazításon.]]
Az '''afroamerikaik katonai története''' az amerikai kolóniákra érkező első fekete rabszolgáktól terjed a mai napig. Az [[afroamerikaiak]] az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] minden háborújában részt vettek, köztük az [[amerikai függetlenségi háború]]ban, az [[Brit–amerikai háború (1812)|1812-es háborúban]], a [[mexikói–amerikai háború]]ban, az [[amerikai polgárháború]]ban, a [[spanyol–amerikai háború]]ban, a [[Világháború|két világháborúban]], a [[koreai háború]]ban, a [[vietnámi háború]]ban, az [[öbölháború]]ban, az [[Afganisztáni háború|afgán]] és [[iraki háború]]ban, valamint más kisebb konfliktusokban.
== Amerikai függetlenségi háború ==
[[File:Crispus Attucks.jpg|thumb|left|[[Crispus Attucks]] egy ikonikus hazafi volt, [[1770]]-ben a királyi katonák lőtték le a [[Bostoni sortűz|bostoni mészárlás]]ban.]]
A fekete rabszolgák és szabad feketék egyaránt szolgáltak mindkét oldalon a háború alatt. A legutóbbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy körülbelül 9000 fekete patrióta katonát számoltak, a kontinentális hadseregben a haditengerészetben, az állami milíciaegységekben, a partizánhajókon, valamint a tisztek és kémek szolgáiként.
A fekete katonák kezdettől fogva szolgáltak az északi milíciákban, de ez tilos volt délen, ahol a rabszolga tulajdonosok tartottak a rabszolgák felfegyverkezésétől. [[John Murray Dunmore 4. earlje]], [[Virginia]] királyi kormányzója [[1775]] novemberében emancipációs nyilatkozatot adott ki, amiben szabadságot ígér azoknak a szökött rabszolgáknak, akik harcolnak a britekért. [[1779]]-ben Sir [[Henry Clinton]] hasonló kiáltványt adott ki [[New York]]ban, ezeknek köszönhetően több mint 100 000 rabszolga szökött el a brit vonalakra, azonban alig 1000 állt katonának közölük. A többiek többsége küldöncként, szerelőként, munkásként, szolgaként, felderítőként szolgált, azonban több mint a felük meghalt, amikor a brit erőkön végigsöpört a [[Fekete himlő|himlőjárvány]], illetve sokan elhagyták a brit vonalakat, amikor az élelmiszerek fogytán voltak. John Murray ígéretei ellenére a többség nem kapta meg a szabadságot. A sok fekete lojalista leszármazottai, ma [[Kanada|Kanadában]] és [[Sierra Leone|Sierra Leonéban]] élnek. A fekete lojalisták közül sokan katonai szolgálatot végeztek a brit hadseregben, különösen a háború egyetlen fekete ezredjében, a fekete pionírokban, másoknak nem katonai szolgálat volt a feladatuk.
A munkaerőhiány miatt [[George Washington|Washington]] [[1776]] januárjában megszüntette a kontinentális hadseregbe a feketék besorozását. Az összes fekete egység [[Rhode Island]]ben és [[Massachusetts]]ben alakult, sok rabszolga ígéretet tett szabadságukért cserébe, hogy a gazdáik helyett szolgálnak, emellett egy másik afroamerikai egység is felállt [[Haiti]]ban a francia erők kötelékében. Legalább 5000 afroamerikai katona harcolt forradalmárként, és legalább 20 ezer szolgált a britekkel.
[[Peter Salem]] és [[Salem Poor]] voltak a legnevesebb afroamerikai patrióták ebben a korban, és [[Colonel Tye]] talán a legjelentősebb fekete lojalista.
A fekete önkéntesek a [[Dél-Karolina|dél-karolinai]] gerillaegységekben is szolgáltak, mint például [[Francis Marion]] csapatában, amelynek fele szabad feketékből állt. Ezek a fekete csapatok kritikus különbséget tettek a mocsarakban folytatott harcok során, még akkor is hatékonyan tartották magukat, amikor sok fehér csapat [[Malária|maláriától]] vagy [[sárgaláz]]tól szenvedett.
Az első fekete amerikai, aki a tengerészgyalogságnál harcolt, John Martin volt, más néven Keto, egy [[delaware]]-i ember rabszolgája volt, [[1776]] áprilisában vették fel a gazdája engedélye nélkül a kontinentális kétárbocos [[USS Reprisal]] hajóra, kapitánya [[Miles Pennington]] volt. Martin másfél évig szolgált a Reprisalon tengerészgyalogsági osztagba, és számos hajó csatában vett részt, beleértve a hajófedélzeti közelharcokat is, de eltűnt az egység többi tagjával együtt, amikor a Reprisal elsüllyedt [[1777]] októberében. Az [[1776]]–[[1777]]-es években legalább 12 másik fekete szolgált különböző amerikai tengerészeti egységeknél, azonban ennél többen lehetettek szolgálatban, de őket nem azonosították. [[1798]]-ban, amikor az [[Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága|Egyesült Államok Haditengerészeti Hadtestét]] (USMC) hivatalosan újra felállították, [[James McHenry]] hadügyminiszter a szabályaiban meghatározta: ''„Nem sorozható be fekete, mulatt vagy indián”''. A tengerészgyalogság parancsnoka, [[William Ward Burrows]] utasította a toborzókat a USMC faji politikájára illetően: ''„Feketéket és mulattokat is toborozhatsz, de nem sorozhatod be őket.”'' Ez a politika összhangban állt a régóta fennálló brit haditengerészeti gyakorlattal, amely a tengerészgyalogosok egységének kohézióját tűzte ki célul, az egység csak egyetlen fajból állt, hogy a tagok lojálisak maradjanak, fenntartsák a hajó fegyelmét és segítsék letörni a lázadásokat. Az USMC ezt a politikát [[1942]]-ig tartotta.
== 1812-es háború ==
[[File:Battle erie.jpg|right|thumb|A festmény az [[Erie-tavi csata|Erie-tavi csatában]], [[Oliver Hazard Perry|Perry]] egyik afroamerikai evezősét, és egy másik vízben lévő afroamerikai tengerészt ábrázolja.<ref>{{cite web|url=http://www.senate.gov/artandhistory/art/artifact/Painting_33_00008.htm|title=U.S. Senate: Battle of Lake Erie|author=|date=|work=Senate.gov|access-date=April 30, 2017}}</ref>]]
Az [[Brit–amerikai háború (1812)|1812-es háború]] alatti [[Erie-tavi csata|Erie-tavi csatában]] a haditengerészeti állományainak egynegyede fekete volt, a [[Az Amerikai Egyesült Államok Capitoliuma|nemzeti Capitolium]] és az [[Ohio|ohiói]] Capitolium falán lévő csatáról készült portré azt mutatja, hogy a feketék jelentős szerepet töltöttek be. [[Hannibal Collins]] felszabadított rabszolga, [[Oliver Hazard Perry]] személyi szolgája volt, úgy vélik ő volt az evezős az [[Erie-tavi csata|Erie-tavi csatát]] ábrázoló festményen. Collins a szabadságát az [[amerikai függetlenségi háború]] veteránjaként szerezte meg, miután a [[Rhode Island]]-i csatában harcolt. Perryt kísérte a haditengerészeti karrierje során és halálakor is vele volt [[Trinidad és Tobago|Trinidad]]ban [[1819]]-ben.
A haditengerészetnek nem volt ekkor semmiféle törvényes korlátozása a feketék besorozásával kapcsolatban, mert tartós emberhiány lépett föl. Az [[1792]]-es törvény, amely tiltotta a hadseregbe való feketék besorozását, az Egyesült Államok hadseregének hivatalos politikájává vált [[1862]]-ig. Az egyetlen kivétel [[Louisiana]] volt, a megvásárlásakor mentességet kapott, amely lehetővé tette számára, hogy nem kell alkalmaznia azokat a törvényeket, amelyek ellentétes hagyományaival és szokásaival. [[Louisiana]] megengedte a különálló fekete milíciaegységek létrehozását, amelyek a felszabadított feketékből állt.
Egy milíciaegység, a szabad színes férfiak [[louisiana]]i zászlóalja és egy fekete katonai egység [[Santo Domingo|Santo Domingóból]] felajánlotta szolgálatait, [[Andrew Jackson]] tábornok a New Orleans-i csatában fogadta őket, az amerikai győzelemmel véget ért csata után a háború is befejeződött.
== Mexikói–amerikai háború ==
A [[mexikói–amerikai háború]] alatt a hadseregben több afroamerikai személy volt, azokat a tiszteket szolgálták, akik kormányzati kárpótlást kaptak szolgáik vagy rabszolgáik szolgálataiért. Emellett a szabad színes férfiak [[louisiana]]i zászlóaljából több katona vett részt a háborúban. Számos haditengerészeti hajón is szolgáltak, beleértve a USS Treasure-on és a USS Columbuson.
== Amerikai polgárháború ==
[[File:Company I of the 36th Colored Regiment.jpg|thumb|right|500px|A 4. színes egység]]
Az [[amerikai polgárháború]]ban 186 097 (7 122 tiszt, 178 975 besorozott) afroamerikai szolgált, 163 egységből álltak és az uniós hadseregben szolgáltak. Ez mellett még az uniós haditengerészetben is szolgáltak. Mind a szabad afroamerikaiak, mind az elszökött rabszolgák csatlakoztak a harchoz.
A konföderációs oldalon szabad és rabszolga feketéket munkaerőnek használtak. A háború utolsó hónapjaiban a konföderációs hadsereg kétségbeesetten további katonákat kért, ezért a konföderációs kongresszus megszavazta a feketék toborzását, és ígéretet tettek a szabadságukra. A háború befejezésekkor a fekete egységek kiképzés alatt álltak, így nem kellett harcolniuk.
== Indián háborúk ==
[[File:Buffalo soldiers1.jpg|thumb|300px|A 25. gyalogezred, [[1890]]-ben.]]
[[1863]]-tól a [[20. század]] elejéig a hadsereg az afroamerikai egységeket használta fel az indiánok elleni küzdelemre. A legjelentősebbek ebben a [[Buffalo-katonák]] voltak:
* 9. lovassági ezred
* 10. lovassági ezred
* 24. gyalogezred
* 25. gyalogezred
Az amerikai polgárháború végén a hadsereg átszervezte és engedélyezte két fekete lovassági ezred (a 9. és a 10. amerikai lovasság) létrehozását. Négy gyalogsági ezred (38., 39., 40. és a 41.) is ugyanekkor alakultak meg. [[1869]]-ben a négy gyalogezredet két új (24. és 25.) gyalogezreddé egyesítették. Ezek az egységek olyan feketékből álltak, akiket fehér tisztek, például [[Benjamin Grierson]], és néha afroamerikai tisztként, például [[Henry O. Flipper]] vezetett. A „bölény katonák” különböző feladatot láttak el a határ mentén az útépítéstől az amerikai posta őrzéséig.
Ezek az ezredek különböző helyeken szolgáltak, de a legtöbbet az USA délnyugati részén és a [[préri]]n. Ebben az időszakban a legtöbb katonai hadjáratban részt vettek ezeken a területeken. A négy ezredből tizenhárom közkatona és hat tiszt érdemelték ki a [[Medal of Honor]] kitüntetést az indián háborúk idején.
== Spanyol–amerikai háború ==
[[File:BuffaloSoldiers-SpanAmWar.jpg|thumb|right|Szegregált század a [[spanyol–amerikai háború]] alatt, Wikoff tábor [[1898]]-ban.]]
Miután az indián háborúk az [[1890]]-es évek végén befejeződtek, az ezredek továbbra is szolgáltak és részt vettek a [[spanyol–amerikai háború]]ban, azon belül a [[San Juan-hegyi csata|San Juan-hegyi csatában]], ahol még öt [[Medal of Honor]] kitüntetést szereztek. Az [[1916]]-os megtorló expedícióban is részt vettek Mexikóban.
=== Egységek ===
A spanyol–amerikai háborúban az állandó hadseregben szolgáló afroamerikaiak mellett, öt afroamerikai önkéntes gyalogság és hét afroamerikai nemzeti gárda egység működött.
Önkéntes gyalogságok:
* 7. amerikai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 8. amerikai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 9. amerikai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 10. amerikai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 11. amerikai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
Nemzeti gárda:
* 3. Alabamai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 8. Illinois-i önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* A és B század, 1. indián önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 23. Kansasi önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 3. Észak-karolinai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 9. Ohiói önkéntes gyalogság (színes csapatok)
* 6. Virginiai önkéntes gyalogság (színes csapatok)
Ezen egységek közül csak a 9. amerikai, a 8. Illinois-i és a 23. Kansasi egységek szolgáltak az Egyesült Államokon kívül a háború alatt. Mindhárom egység [[Kuba|Kubában]] szolgált és nem szenvedtek veszteséget a harcokban.
== Fülöp-szigeteki-amerikai háború ==
A párizsi szerződést követően a [[Fülöp-szigetek]] szigetei az Egyesült Államok gyarmatává váltak. Amikor az amerikai hadsereg elkezdett katonákat küldeni a szigetekre, az őshonos lázadók, akik már harcoltak a korábbi spanyol uralkodás ellen, szembeálltak az amerikai gyarmatosítással, ami felkeléshez vezetett. A Fülöp-szigeteki-amerikai háborúba az amerikai hadsereg színes ezredeket és egységeket is küldött, hogy megállítsák a felkelést. Azonban az afroamerikai katonák megkülönböztetése miatt, néhányan átálltak a Fülöp-szigeteki hadseregbe.
Az egyik disszidált [[David Fagen]] volt, aki kapitányi rangot kapott a Fülöp-szigeteki hadseregben. Fagen az amerikai hadsereg 24. ezredében szolgált, de [[1899]]. [[november]] [[17]]-én disszidált a filippínó hadseregbe. Sikeres gerillavezető lett, és elfogása az amerikai hadsereg és az amerikai nyilvánosság megszállottsága lett. A disszidálásának oka az amerikai megszálló erőkben a fekete katonák felé történő megkülönböztető kezelés, akiket gyakran neveztek „niggereknek”.
Miután két másik fekete disszidált katonát elfogtak és kivégeztek, [[Theodore Roosevelt]] elnök bejelentette, hogy befejezik az elfogott disszidáltak kivégzését. Amint a háború véget ért, az Egyesült Államok amnesztiát adott az ellenfelek többségének. Jelentős jutalmat ajánlottak Fagen számára, aki árulónak minősült. Sorsának két egymásnak ellentmondó változata van: az egyik az, hogy az övé volt az a részlegesen lebomlott fej, amelyre a jutalmat adták, a másik pedig, hogy egy helyi nőt vett feleségül és békésen éltek a hegyekben.
== Az első világháború ==
[[File:Four 366th Infantry officers.gif|thumb|right|Az I. világháborús szolgálatból hazatért 366. gyalogezred tisztviselői.]]
[[File:369th 15th New York.jpg|thumb|right|369. gyalogezred katonái, akik megkapták a francia Croix De Guerre katonai kitüntetést [[1919]]-ben.]]
Az USA fegyveres erői továbbra is elkülönültek az [[első világháború]] idején. Mégis, sok afroamerikai lelkesen önként jelentkezett be a szövetségesekhez, miután Amerika belépett a háborúba. Az [[1918]]. [[november]] [[11]]-én [[Németország]]gal kötött fegyverszünet idején több, mint 350 000 afroamerikai szolgált a nyugati fronton lévő amerikai expedíciós erőkkel.
A legtöbb afroamerikai egység támogató szerepkört töltött be és nem vettek részt tényleges harcokban. Azonban jelentős szerepet játszottak az amerikai háborús erőfeszítésekben. Például a "Harlem Hellfighters" néven ismert 369. gyalogezredet a francia hadsereghez rendelték, és hat hónapon keresztül szolgáltak a frontvonalakon. A 369. gyalogezredből 171 katona kapta meg a [[Legion of Merit]] kitüntetést.
[[Freddie Stowers]] tizedes, a 371. gyalogezredből, akit a 157. francia hadosztályához rendeltek ki, posztumusz [[Medal of Honor]] kitüntetést kapott [[1991]]-ben. Az egyetlen afroamerikai, akit megtiszteltek az első világháborúban végrehajtott műveletekért, [[Franciaország]]ban. Stowers a német árkot támadta, továbbra is vezette és bátorította az embereit, miután kétszer megsebesült. Belehalt a sebeibe, de az emberei folytatták a harcot és végül legyőzték a német csapatokat. Nem sokkal a halálát követően jelölték a Medal of Honor kitüntetésre, de a hadsereg szerint a jelölés nem helyénvaló. [[1990]]-ben, a kongresszus nyomására a hadsereg vizsgálatot kezdeményezett. A vizsgálat eredményei alapján a hadsereg dísz testülete jóváhagyta Stowers kitüntetését. [[1991]]. [[április]] [[24]].-én, halála után 73 évvel, a [[Fehér Ház]]ban [[George H. W. Bush]] elnök adta át a tiszteletbeli Medal of Honor kitüntetést Stowers két nővérének. Stowers Medal of Honor kitüntetéséhez vezető vizsgálat, később hasonló eredményhez vezetett hat afroamerikai katonánál a [[második világháború]]ban végrehajtott műveletekért. Vernon Baker volt az egyetlen élő veterán, aki még életben megkapta a kitüntetést.
=== Egységek ===
Az első világháborúban szolgált leginkább figyelemreméltó afroamerikai egységek:
* [[92. gyaloghadosztály]]
** [[366. gyalogezred]]
* [[93. gyaloghadosztály]]
** [[369. gyalogezred]] ("Harlem Hellfighters", korábban "15. New York-i Nemzeti Gárda"
** [[370. gyalogezred]] (korábban "8. Illinois")
** [[371. gyalogezred]]
** [[372. gyalogezred]]
Támogató és további egységek:
* Hentes századok 322. és 363.
* Rakodómunkás ezredek 301. 302. és 303.
* Rakodómunkás zászlóaljak 701. és 702.
* Mérnöki szolgálatos zászlóaljak 505.
* Munkaügyi zászlóaljak 304. 317. 329. és 357.
* Munkásszázadok 301. és 324.
* Utász gyalogsági zászlóaljak 801-809. 811. 813-816.
== A két világháború közti időszak ==
Annak ellenére, hogy az USA kormánya névlegesen semleges volt a [[Fasizmus|fasiszták]] [[Etiópia]] ellen folytatott háborúban, és a [[Nemzetiszocializmus|nácik]] a [[Spanyol polgárháború|második spanyol köztársaság]] ellen folytatott háborúban a 30-as években, az afroamerikaiak nehezen voltak semlegesek és sokan antifasisztává váltak.
=== Abesszíniai háború ===
[[1935]]. [[október 4.]]-én a fasiszta Olaszország betört Etiópiába. [[Libéria]] mellett [[Etiópia]] volt a másik nem gyarmatosított afrikai ország, az etiópiai behatolás mélyreható választ adott az afroamerikaiak körében. Az afroamerikaiak gyűjtöttek pénzt az orvosi ellátásra, és sokan önként jelentkeztek, hogy harcoljanak az afrikai királyságért. Nyolc hónapon belül az olasz erők fejlett fegyverzetével és mustárgázaival legyőzték Etiópiát.
Sok évvel később [[Hailé Szelasszié etióp császár]] így kommentálta az erőfeszítéseket: "Soha nem felejthetjük el azt a segítséget, amelyet Etiópia kapott a néger amerikaiaktól a válság idején. Az afrikai származású amerikaiak nem felejtették el a testvéreiket, és kiálltak mellettünk."
=== Spanyol polgárháború ===
Amikor [[Francisco Franco|Franco tábornok]] fellázadt a második spanyol köztársaság ellen, akkor számos afroamerikai elkötelezte magát a spanyol köztársaság mellett. Sok afroamerikai, aki az Abraham Lincoln-dandárban szolgált, kommunista eszméket valót. Ezek között szerepelt Vaughn Love, aki a spanyol lojalista ügyért küzdött, mert úgy ítélte meg, hogy a fasizmus az "összes fekete törekvés ellensége".
Az afroamerikai aktivista és az [[első világháború|I. világháborús]] veterán [[Oliver Law]], aki a [[spanyol polgárháború]] alatt küzd az Abraham Lincoln-dandárban, úgy vélik, hogy ő volt az első afroamerikai tiszt, aki egy integrált katonai egységét irányított.
James Peck egy afroamerikai férfi volt [[Pennsylvania|Pennsylvániából]], katonai pilóta szeretett volna lenni az amerikai hadseregnél, de elutasították. Ezután [[1938]]-ig a spanyol köztársaság légierőjében szolgált. Peck öt spanyol nacionalista [[Aviación Nacional]] repülőt, kettő [[He 51]]-es repülőt a német [[Condor légió]] kötelékéből, és három [[Fiat CR.32]]-es fasiszta olasz repülőt lőtt le.
[[Salaria Kea]] egy fiatal afroamerikai ápolónő volt a Harlem Kórházból, aki katonai nővérként szolgált a [[spanyol polgárháború]]ban. Ő volt a két afroamerikai női önkéntes egyike, a háború sújtotta spanyol köztársaság területén. Mikor Salaria visszatért Spanyolországból, megírta a ''"Negro Nurse in Spain"'' című könyvet, és megpróbált pénzt gyűjteni a spanyol köztársaság számára.
== A második világháború ==
[[File:Phyllis mae Dailey.gif|thumb|Phyllis Mae Dailey leteszi a haditengerészeti esküt, mint az első afroamerikai nő a [[második világháború]]ban.]]
Annak ellenére, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] hadseregébe magas felvételi aránya volt az afroamerikaiaknak, nem részesültek egyenlő bánásmódban. A felvonulásokon, egyházi miséken, közlekedésben és az étkezdékben a feketéket elkülönítették. A női hadtest (WAC) [[1941]] januárjában megváltoztatta a felvételi politikáját, lehetővé téve az afroamerikai nők számára, hogy csatlakozzanak a hadsereg ápolók soraihoz a háborús erőfeszítések megerősítése érdekében. A férfiakhoz hasonlóan a fekete nők is külön képzést kaptak, alsóbbrendű lakókörnyezetet és kevesebb adagot. Fekete ápolónők a fehér kollégákkal integrálódtak a mindennapi életbe, gyakran érezték a megsebesített fekete katonákkal szembeni megkülönböztetés és rágalmazás fájdalmát.<ref>{{cite web|url=http://memory.loc.gov/diglib/vhp-stories/loc.natlib.afc2001001.04850/sr0001001.stream?start=478&clipid=d39755e152|title=Interview with Oneida Miller Stuart|website=memory.loc.gov}}</ref>
Elizabeth "Tex" Williams [[1944]] és [[1970]] között afroamerikai katonai fotósként szolgált a női hadsereg hadtestében. Egyesek szerint, az idejében ő volt az egyik legsikeresebb női fotósa.<ref>{{Cite book|url=https://www.worldcat.org/oclc/36589970|title=Silent witnesses : representations of working-class women in the United States|last=1969-|first=Ellis, Jacqueline,|date=1998|publisher=Bowling Green State University Popular Press|isbn=9780879727444|location=Bowling Green, OH|oclc=36589970}}</ref>
A haditengerészet [[1945]]. [[január 25.|január 25-ig]] nem változtatta meg a politikáját, a fekete nőkkel szemben. Az első afroamerikai nő, akit felvettek haditengerészetbe, Phyllis Mae Dailey, nővér és a New York-i Columbia Egyetem hallgatója volt. Ő volt az első a négy afroamerikai nő közül, aki a haditengerészetben szolgált a [[második világháború]] idején.<ref>{{cite web|url=http://www.nww2m.com/2012/03/phyllis-mae-dailey-first-black-navy-nurse/|title=Phyllis Mae Dailey: First Black Navy Nurse - The National WWII Museum Blog|author=|date=March 2012|work=NWW2M.com|access-date=April 30, 2017}}</ref>
Sok afroamerikai szolgálta országát a [[második világháború]] idején. 125 000 afroamerikai szolgált a tengerentúlon a [[második világháború]]ban. Híres szegregált egységek, mint például a [[Tuskegee Airmen]]nek nevezett pilóták által nevezetessé vált 332. vadász-, a 477. bombázó egység és a [[761. harckocsi zászlóalj]], valamint a kevésbé ismert, de ugyanolyan megkülönböztetett [[452. légvédelmi tüzérségi zászlóalj]]<ref>{{cite book |last=Lee |first=Ulysses |title=The Employment of Negro Troops |publisher=U.S. Army |year=1966 |url=http://www.history.army.mil/books/wwii/11-4/chapter21.htm}}</ref>, bizonyították értéküket a harcokban, ami az amerikai fegyveres erők deszegregációját eredményezte, 1948 júliusában [[Harry S. Truman]] a [[9981-es végrehajtási rendeletén]] keresztül.
[[File:African American artillery squad in Belgium cph.3c33629.jpg|thumb|right|300px|A 452. légvédelmi tüzérségi zászlóalj, [[1944]]. [[november 9.]]-én.]]
[[Benjamin O. Davis Jr.]] a [[Tuskegee Airmen]] parancsnokaként szolgált a háború alatt. Később az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|Egyesült Államok légierőjének]] első afroamerikai tábornokává vált. Apja, [[Benjamin O. Davis, Sr.]] volt az első afroamerikai dandártábornok a hadseregben (1940).
[[Doris Miller]], egy haditengerészeti étkezdei dolgozó volt, az első afroamerikai, aki átvehette a [[Navy Cross]] kitüntetést, amelyet a [[Pearl Harbor-i támadás]] során ítéltek oda. Miller önként egy légvédelmi fegyverrel lőtt a japán repülőgépekre, annak ellenére, hogy a fegyver használatát korábban nem tanulta ki.
[[1944]]-ben az [[Arany Tizenhármas]] lett a haditengerészet első afroamerikai megbízott tisztjei. [[Gravely Samuel L. Jr.]] ugyanabban az évben megbízott tisztviselővé vált, később ő lett az első afroamerikai parancsnok egy amerikai hadihajót, és az első admirális.
A [[Port Chicagó-i katasztrófa]] [[1944]]. [[július 17.]]-én történt, mintegy 2000 tonna lőszer robbant fel, amikor is a fekete tengerészgyalogosok a fehér tisztjeik nyomására sietve rakodtak hajóra. Az észak-kaliforniai robbanás 320 katonát és polgári dolgozót ölt meg, többnyire feketéket. Egy hónappal később [[Port Chigago|Port Chigagóban]] lázadás tőrt ki, 50 afroamerikai tengerész tagadta meg a lőszerek ugyanolyan veszélyes körülmények között való rakodását, az [[Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete|amerikai haditengerészet]] történetében az egyetlen eset volt, hogy egy teljes katonai tárgyalás zajlott le a haditengerészettel szemben. A tárgyalást az akkori fiatal ügyvéd [[Thurgood Marshall]] megfigyelte, és az összes alperes elítélésével véget ért. A tárgyalást azonnal és később is bírálták, mert a lázadók nem tartották be a lázadásra vonatkozó törvényeket, és hatással volt a [[deszegregáció]] a tárgyalásra.
[[File:Nimitz and miller.jpg|thumb|right|[[1942]]. [[május 27.]]-én [[Pearl Harbor]]ban, egy hadihajón tartott ünnepségen, [[Chester Nimitz]] admirális kitünteti [[Doris Miller]]-t a [[Navy Cross| haditengerészeti kereszttel]].]]
A [[második világháború]] alatt a legtöbb afroamerikai katona még csak teherautó-vezetőként és rakodómunkásokként szolgáltak (kivéve néhány különálló tank-zászlóaljat és a légierő kísérő vadászrepülőgépeit).<ref name="Blumenson">{{citation |last=Blumenson |first=Martin |title=Eisenhower |publisher=Ballantine Books |location=New York |year=1972 |page=127}}</ref> Egyenruhás afroamerikai nők válaszoltak a kötelességszolgálatra, ápolóként, szegecselőként, postai hivatalnokként, ügyintézőként, gépíróként, [[Szteganográfia|szteganográfusként]], ellátó ügyintézőként vagy motoros-járművezetőként dolgoztak.<ref>{{cite web|url=http://www.history.army.mil/brochures/wac/wac.htm|title=The Women's Army Corps|author=|date=|work=Army.mil|access-date=April 30, 2017}}</ref> Az [[ardenneki offenzíva]] közepén, [[1944]]. decemberében [[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] tábornok nem tudott utánpótlást biztosítani a fennálló fehér századok számára. Ennek következtében eldöntötte, hogy egy fehér hadnagy parancsnoksága alatt 2000 önkéntes fekete katonával segít feltölteni ezeket a századokat.<ref>{{citation |editor-last=Young |editor-first=William H. |editor2-last=Young |editor2-first=Nancy K. |year=2010 |title=World War II and the Postwar Years in America: A Historical and Cultural Encyclopedia, Volume 1 |publisher=ABC-CLIO |isbn=0-313-35652-1 |page=534}}</ref> Ezek a szakaszok megkülönböztetéssel szolgáltak, [[1945]] nyarán egy katonai felmérés szerint, ezeket a szakaszokat 84%-ban kitűnőnek, és 16%-ban elég jónak rangsorolta. Azok a fehér tisztek vagy katonák, akik a feketékkel együtt harcoltak, a „szerencsétlen” besorolást kapták. A megszállt [[Németország]]ban ezek a szakaszok gyakran rasszista bánásmódban részesültek, a fekete katonákat gyorsan visszavitték a régi elkülönített egységeikbe. Tiltakozásuk ellenére, mégis visszakerültek a régi nem harci szolgálati egységeikbe, azonban, ezek a bátor afroamerikai katonák segítettek véget vetni a háborúnak. Bár a háború után nagyrészt felhagytak a fekete harci csapatokkal, de az ideiglenes kísérlet sikeresnek bizonyult – ez egy kicsi, de fontos lépés volt a folyamatos integráció felé a [[koreai háború]] alatt.<ref>{{Cite web|url=http://historynet.com/african-american-platoons-in-world-war-ii.htm|title=African American Platoons in World War II {{!}} HistoryNet|date=October 20, 2006|website=HistoryNet|language=en-US|access-date=July 1, 2016}}</ref> A [[második világháború]] alatt összesen 708 afroamerikai katonát öltek meg harcban.<ref>Michael Clodfelter. ''Warfare and Armed Conflicts- A Statistical Reference to Casualty and Other Figures, 1500–2000. 2nd Ed. 2002 '' {{ISBN|0-7864-1204-6}}.</ref>
[[1945]]-ben [[Frederick C. Branch]] lett az [[Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete|amerikai haditengerészet]] első afroamerikai tisztje. [[1965]]-ben [[Marcelite J. Harris]] lett az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|amerikai légierő]] első afroamerikai tisztje.
=== Egységek ===
73 ⟶ 239 sor:
*** [[829. tankvadász zászlóalj]]
*** [[846. tankvadász zászlóalj]]
== A fegyveres erők integrációja ==
== Koreai háború ==
== Vietnámi háború ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
[[Kategória:Az USA hadtörténete]]
| |||