„Budenz József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
→Életpályája: nem enciklopédikus, POV (csak a szerkesztő saját véleményét tükröző) elemek ki |
||
58. sor:
Eleinte a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. Ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar–török egyezésnek nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban magántanár lett a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetemen]]. Ugyanakkor jelent meg a ''Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések'' című munkája. 1872 és 1892 között az akkor felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt, ez idő alatt egész iskolát nevelt fel. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a ''Magyar-ugor összehasonlító szótár''t (1873–1881), melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb ''Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana'' című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, ez azonban befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, [[Simonyi Zsigmond]] adta ki.<ref name="A Pallas nagy lexikona"/>
[[Vámbéry Ármin]] [[1869]]-ben jelentette meg a ''Magyar és török–tatár szóegyezések'' című munkáját. Budenz
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.” ( Budenz József - NyK. 10 : 128)
Budenz [[1892]]. [[április 15.|április 15-én]] szívrohamot követően elhunyt. Budapesten, a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi úti (ma Fiumei út)]] temetőben helyezték örök nyugalomra.<ref>{{cite book |author= Szinnyei József|authorlink= |editor = |others= |title= Magyar írók élete és munkái|origdate = | url = http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm| accessdate =2010-10-21 |publisher= }}</ref><ref>{{MÉL|1|275–276|ABC00523/02399.htm}}</ref>
| |||