|
Bár a régió szépen fejlődött, hatással voltak rá a folyamatos [[Török hódító háborúk Európában|Habsburg–oszmán háborúk]], gyakran vonultak át itt török, [[tatárok|tatár]] és [[magyarok|magyar]] lázadók. Az 1630-as évektől kezdve a szervezett oszmánellenes felkelés ötlete Csiprovciban is felmerült. A [[velencei szenátus]]nak írt beszámolójában [[Petar Parcsevics]] beszélt a hosszan tartó fegyverkezésről, és arról, hogyan folyamodtak a helybéliek segítségért [[Az első Lengyel Köztársaság, a felvirágzás kora (1572–1697)|Lengyelország]] és a [[Habsburg Birodalom]] uralkodóihoz. Innentől kezdve a csiprovciak a megfelelő időre vártak a lázadás kirobbantásához.{{refhely|Csolov|Шест десетилетия подготовка за въстание|azonos=Csolov7}}
1683. szeptember 12-én a [[kahlenbergi csata|kahlenbergi csatában]] az oszmán haderők súlyos vereséget szenvedtek. 1684-ben létrejött a [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]], a Habsburg Birodalom, a [[Lengyel–Litván Unió]], a [[Velencei Köztársaság]] és a [[pápai állam]] részvételével, melyhez 1686-ban csatlakozott [[Orosz Birodalom|Oroszország]] is. Csiprovci vezetői úgy érezték, itt az ideje lépni. Úgy vélték, Belgrád visszavétele után 19881688-ban az európai haderők Szófia felé fordulnak és felszabadítják Bulgáriát az oszmán elnyomás alól. 1688 tavaszán megindult a csiprovci felkelés.{{refhely|azonos=Csolov7}} Pontos adatok nincsenek arról mennyire volt kiterjedt a felkelés, Szimeon Damjanov (Симеон Дамянов) szerint a környező falvak – úgy mint Kopilovci, Kliszura és Zselezna – is részt vettek benne, valamint több ezer ember az északnyugati régióból. Bár a felkelés vezetői katolikusok voltak, a lázadók nagy része ortodox vallású volt. Mintegy 200 [[vajda]] vett részt a felkelés vezetésében, ami alátámaszthatja [[Schmitth Miklós]] magyar történész kijelentését, miszerint a lázadás egész Nyugat-Bulgáriát érintette.{{refhely|Csolov|Чипровци пламна|azonos=Csolov8}} A felkelőket hat Habsburg ezred támogatta [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Heißler tábornok]] vezetésével, sikerült is elfoglalniuk [[Montana (Bulgária)|Kutlovicát]] egy kis időre, de végül legyőzték őket az oszmán seregek, akiket [[Thököly Imre]] is segített.{{refhely|Nyagulov|19. o}} Október 18–19-én az oszmánok lerohanták Csiprovcit és bevették, foglyul ejtve mintegy 2000 embert. Mintegy 3000 helyinek sikerült a [[Duna|Dunán]] túlra menekülni a maradék lázadó katonák segítségével.{{refhely|Csolov|Развой на въстанието|azonos=Csolov9}} Sokan a Habsburg-területeken telepedtek le, [[bánsági bolgárok|bolgár kolóniát]] hoztak létre a [[Bánság]]ban, valamint [[Déva|Déván]] és [[Alvinc]]en.{{refhely|Nyagulov|20. o.}} [[Magyarország]]on [[Szentendre|Szentendrén]] telepedtek le.{{refhely|Király|1. o.}} Csiprovcit az oszmánok kifosztották, felégették, lakói elmenekültek, kapcsolata a nyugati világgal szinte teljesen megszűnt.{{refhely|azonos=Csolov9}}
=== Újranépesítés; modern idők ===
|
