„Alkotmányos monarchia” változatai közötti eltérés

Az '''alkotmányos monarchia''' (vagy '''parlamentáris monarchia''') olyan [[monarchia]], amelyben az uralkodó hatalmi jogait írott vagy íratlan [[alkotmány]] alapján gyakorolja.{{sfn|Blum|Cameron|Barnes|1970|pp=267–268}} Az alkotmányos monarchia abban különbözik az [[Abszolút monarchia|abszolút monarchiától]], amelyben az uralkodó abszolút hatalommal rendelkezik, hogy az előbbiben a monarchamonarchia a jogszabályi rendszer megállapította keretek közt gyakorolja hatalmi jogosítványait.

Bár a legtöbb uralkodó kezében van formális hatalom és a kormány jogilag lehet, hogy az uralkodó nevében kormányoz, Európában az a tipikus, hogy az uralkodó nem alakítja személyesen a politikát és nem ő választja ki a politikai vezetőket. [[Vernon Bogdanor]], [[Thomas Macaulay]]t parafrazeálva, úgy határozta meg az alkotmányos monarchamonarchia szerepét, hogy "uralkodik, de nem kormányoz".{{sfn|Bogdanor|1996|pp=407–422}}

Amellett, hogy a nemzet egységét testesíti meg, az alkotmányos monarchamonarchia rendelkezhet olyan formális jogokkal is, mint [[a parlament feloszlatása]], vagy az [[uralkodói jóváhagyás]] a törvényekhez. Ezeket a jogokat azonban szigorúan az írott, vagy íratlan alkotmányos elvekkel összhangban gyakorolhatja. [[Walter Bagehot]] brit politológus ''Az angol alkotmány'' ''(The English Constitution)'' című könyvében három fontos politikai jogot nevez meg, amelyeket az alkotmányos monarchia szabadon gyakorolhat: a jogot, hogy egyeztessenek vele, illetve a bátorítás és az óvás jogát. Sok alkotmányos monarchamonarchia jelentős befolyást őrzött meg, bizonyos [[fenntartott jogok]] révén, és fontos politikai szerepet tölthet be.

Az [[Egyesült Királyság]] és más [[nemzetközösségi királyság]]ok [[westminsteri rendszer]]ben működő alkotmányos monarchiák. Létezik három állam - [[Malajzia]], [[Kambodzsa]] és az [[Apostoli Szentszék]] - ahol a monarchátmonarchiát [[elektori testület]] választja.