„Jean-Bédel Bokassa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
36. sor:
==Életrajza==
[[Bangui]] falu törzsfőnökének fiaként született 1921-ben. [[1939]]-ben bevonult a francia hadseregbe, és az [[indokínai háború]]ban harcolva több kitüntetést is kapott. [[1961]]-re századosi rangig jutott. Ekkor a függetlenné vált [[Közép-afrikai Köztársaság]] elnöke, [[David Dacko]] hívására elvállalta a hadsereg vezetését. Bokassa [[1966]]-ban a [[szilveszteri puccs]]al került hatalomra. Kiszámíthatatlan kül- és belpolitikájával vált ismertté. Tizenegy évig volt az ország „örökös” elnöke, majd példaképét [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]t utánozva, 1976-ban császárrá nyilvánította magát, és létrehozta a [[Közép-afrikai Császárság]]ot, amelynek három évig volt az uralkodója. Ekkor tért át pár hónapra, 1976 szeptembere és december között az [[iszlám]] hitre, felvéve a '''Salah Eddine Ahmed Bokassa''' nevet, majd rekatolizált abban a reményben, hogy [[VI. Pál pápa]] fogja megkoronázni, amit azonban a pápa érthetően elutasított. A császárrá avatási szertartás 20 millió amerikai dollárba került, és csődbe juttatta az elszegényedett országot. Nagy nemzetközi felháborodást keltett, amikor kitudódott, hogy személyesen vett részt 100 iskolás gyerek lemészárlásában.
Országában olyan gazdasági törvényeket vezetett be, amelyek alapján az államvagyon az ő személyes vagyonát is jelentette. Ezzel a hátában bármire rátehette a kezét. Az országban voltak uránlelőhelyek, de Bokassa sosem fektetett ipari kitermelésbe. A nyersuránt és nyersgyémántot illegális úton értékesítette külföldön (többek között Franciaországban), az ebből befolyó pénzt pedig [[svájc]]i bankszámlákon helyezte el, illetve nagyértékű luxusingatlanokat, így kastélyokat vásárolt Franciaországban.
A ceremónia miatti gazdasági összeomlás következtében a feszültség pattanásig nőt. Amikor Bokassa elrendelte az ő képét ábrázoló iskolai egyenruha viselését (s a beszerzés költségét az iskoláknak kellett volna állniuk), nagyméretű diáktüntetések kezdődtek a fővárosban, [[Bangui]]ban (ekkor került sor az említett iskolai mészárlásokra is). A tüntetések két napon belül fegyveres felkeléssé változtak, amit még Bokassának sikerült levernie [[zaire]]i ejtőernyős segédcsapatok támogatásával. Az összecsapásoknak 150 halottjuk volt, de a kirobbant ellenállást ez nem törte le. Ráadásul a franciák is megelégelték Bokassa rémuralmát és a császári hatalmat francia ejtőernyősök döntötték meg 1979. szeptember 20-án, másnap pedig ismét kikiáltották a köztársaságot és David Dackót visszahelyezték hivatalába.
Bokassa a hatalomátvétel idején [[Líbia|Líbiában]] tartózkodott. Innen [[Elefántcsontpart]]ra menekült, és a következő négy évet ott töltötte. Ezután [[Franciaország]]ba költözött, ahonnan 1986. október 24-én hazatért, annak ellenére, hogy távollétében [[halálbüntetés|halálraítélték]]. 1987. június 12-én, bírósági tárgyalás után a [[kannibalizmus]]t kivéve minden vádpontban bűnösnek találták, és ismét halálra ítélték. 1988. február 29-én a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették, majd egy év múlva 20 évre csökkentették. 1993. augusztus 1-jén [[amnesztia|amnesztiával]] szabadult. Élete hátralévő részét hazájában töltötte, 1996. november 3-án halt meg. Élete során 17 felesége volt, akik 50 gyereket szültek neki.
| |||