„XII. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎Restauráció: link egyértelműsítés AWB)
 
== Restauráció ==
 
Itt azonban tovább folytatta agitációját, és sikerrel is járt, noha nem állami szintű segítséget kapott. Pompeius híve, [[Aulus Gabinius]] [[syria]]i helytartó ugyanis, miután a feljegyzések szerint tízezer [[talentum (mértékegység)|talentum]]nyi összeget kapott Ptolemaiosztól, [[I. e. 55|Kr. e. 55]]-ben hadsereget biztosított számára. Egyiptomban akkor épp IV. Bereniké és férje, [[Arkhelaosz (Arkhelaosz pontoszi hadvezér fiafőpap)|Arkhelaosz]] volt hatalmon, akik megpróbálták feltartóztatni a római seregeket a határon. Kudarcot vallottak, így Ptolemaiosz Aulétész ismét Egyiptom királya lett.
 
Uralkodása hátralevő négy éve nagyrészt a leszámolással és pénzügyi botrányokkal telt. Bosszújának esett áldozatul lánya, Bereniké és veje, Arkhelaosz, illetve számos alexandriai támogatójuk. Újabb felkeléstől nem kellett tartania, mivel Gabinius római helyőrséget hagyott hátra a védelmére; igaz azonban, hogy katonasága követeléseinek több alkalommal engedni kényszerült. Mi több, nem csak biztonsága, hanem pénzügyei tekintetében is kiszolgáltatott volt Róma akaratának: kénytelen volt bizonyos [[Caius Rabirius Postumus]]t megtenni kincstárnokává.