„Nyomornegyed” változatai közötti eltérés

179 bájt hozzáadva ,  10 hónappal ezelőtt
a
+ egy fontos forrás lemaradt
a (+ egy fontos forrás lemaradt)
A megoldást végül a 19. század második felétől, a városok kaotikus fejlődése, és az itt kialakult embertelen körülmények felszámolása érdekében hozott [[jogszabály]]ok segítették. A törvények hatására beindult az [[építésügy]]i szabályozás. „Meghatározták a minimális utcaszélességet, így biztosítva az átszellőzést, ezáltal visszaszorítva a járványok terjedését. Továbbá limitálták a laksűrűséget és betiltották többek között a pincelakások építését, és mindenféle építkezést a helyi egészségügyi hivatalok jóváhagyásától tettek függővé.”<ref name="Népesség- és településföldrajz"/> A jogi szabályozók eredményeként „[…] London, ahol korábban a legegészségtelenebb életkörülmények uralkodtak, történelmileg precedens nélküli életminőséget ért el. […] az [[1830-as évek|1830-as]] és [[1920-as évek]] között a lakáskörülmények javulása rohamosan csökkentette a [[gümőkór|tuberkulózis]] okozta halálozások számát”.<ref name="A városi közegészségügy új útja"/>
 
A javulás hátterében más tényezők is álltak, amik bár spontán módon alakultak, nélkülük a londoni nyomornegyedek nem szűntek volna meg. Míg a törvények felülről jövő kezdeményezésnek tekinthetők, addig ebben az időszakban széles társadalmi réteget érintő, alulról jövő kezdeményezések is zajlódtak: a [[munkásmozgalom|munkásmozgalmak]]. A törvények elsősorban a lakhelyek állapotának javítását célozták, a munkakörülményekkel kapcsolatban a munkások vették a saját kezükbe az irányítást. Gyakori volt például, hogy segélyegyletet hoztak létre, fizetésük egy részét felajánlották a rászoruló(bb) tagok számára. A jogi környezet megváltozásával (például [[sztrájk]]- és [[szakszervezet]]-ellenes törvény visszavonása [[1824]]-ben) lehetőség nyílt a szakszervezetek megalakítására, amelynek köszönhetően immáron legális eszközökkel küzdhettek az emberségesebb munkahelyek megteremtéséért – sikerrel.<ref name="Történelem III."> Száray Miklós (2008): ''Történelem III.''. Műszaki Kiadó, Budapest, 286. o."</ref> A másik fontos tényező az ország gazdasági háttere volt, amely egyrészt lehetővé tett olyan infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek a közegészségügyi viszonyokat pozitívan befolyásolták – például csatornarendszer kiépítése. Másrészt a „világ műhelyének” fokozódó ipari termelése képes volt elegendő munkahelyet biztosítani a városba érkezők számára, továbbá lehetőség volt a jövedelmek bővülésére is. Mindezen tényezők együttes eredménye volt az, hogy a gyors városi növekedés következtében kialakuló nyomornegyedeket sikerült felszámolni Londonban és a többi ipari nagyvárosban.<ref name="Nyomornegyed portrék"/><ref>Czirják Ráhel (2013): ''London és aNairobi többiurbanizációjának ipariösszehasonlítása. nagyvárosbanA nyomornegyedek.'' ELTE, Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék, Budapest.</ref>
 
=== A 20. századtól napjainkig ===