„Kígyók” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 89.165.151.126 (vita) szerkesztéséről 82.41.117.156 szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
40. sor:
A '''kígyók''' ''(Serpentes, Ophidia)'' a [[hüllők]] osztályának ''(Reptilia)'', ''[[Diapsida]]'' alosztályába tartozó, azon belül a [[pikkelyes hüllők]] rendjébe ''(Squamata)'' sorolt alrend. Legközelebbi ma élő rokonaik a [[gyíkok]] ''(Lacertilia)'', melyekkel közös őstől erednek, így [[monofiletikus]] egységet, [[klád]]ot alkotnak. Testalkotásuk igen sajátos, szinte semmilyen más állatcsoporttal össze nem téveszthetők. Végtagjaikat az [[evolúció]] során teljesen elvesztették, így hason kúszó, esetleg vízi szervezetekké alakultak.
== Leírás ==
Majdnem 2400 kígyófaj létezik a 10,4 cm-es Leptotyphlops carlaeától<ref name="zootaxa">{{cite journal|url=http://www.mapress.com/zootaxa/2008/f/zt01841p030.pdf|title=At the lower size limit in snakes: two new species of threadsnakes (Squamata: Leptotyphlopidae: Leptotyphlops) from the Lesser Antilles|author=S. Blair Hedges|journal=[[Zootaxa]]|volume=1841|pages=1–30|date=August 4, 2008|accessdate=2008-08-04|format=PDF}}</ref> az óriási kockás pitonig, melynek hossza elérheti a 6,95 m-t.<ref name="SunBear">{{cite journal|author=Fredriksson, G. M. |title=Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo|journal= Raffles Bulletin of Zoology |volume=53|issue=1|year= 2005|pages=165–168|url=http://dare.uva.nl/document/161117}}</ref> Színük, mintájuk és zsákmányszerző taktikájuk változatos. A kígyók mindent megesznek a hangyáktól, tojásoktól, meztelen csigáktól kezdve a nagyméretű állatokig, például a kajmánokat és a kecskéket is. A termetes zsákmányt is le tudja nyelni, mert rugalmas összeköttetés van a koponyájuk néhány csontja, de különösképpen a koponya és az alsó állkapocs között. A kígyók némelyike nagyon mérges: az ausztrál tajpán egyetlen csepp mérge több ezer egeret meg tud ölni. Egyes kobrafajok mérget köpnek, hogy megvakítsák a ragadozókat, a nem mérges pitonok pedig úgy kerekednek felül zsákmányukon, hogy megragadják és szorosan köréje fonódnak. Egyik kígyónak sima, a másiknak nagyon durva a bőre. Az Acrochordus arafurae-k dörzspapírszerű bőrüket használják csúszós halzsákmányuk foglyul ejtésére.
A közép- és dél-amerikai zöld hegyesfejű kígyó 2 m-esre is megnő, átmérője viszont alig 1,3 cm. Zöld színe egybeolvad a levelekével. Karcsú testével gyorsan tekereg az ágak között, fészkekben lévő kismadarakra vadászva.
Sok kígyó, különösen a mérges kígyók ragyogó színükkel figyelmeztetik a ragadozókat, hogy ők veszélyesek. Néhány ártalmatlan faj, mint a [[vörös királysikló]], amely a veszélyes [[korallkígyók]]at (''micruru''s) utánozza vagy mint a háromszínü királysikló (''lampropertis triangulum''), amely a mérges kígyók színeit ölti magára hasonló céllal.
A [[zöld anakonda]] az egyik legsúlyosabb kígyó. Folyami [[halak]]ra és [[Kajmánformák|kajmán]]okra vadászik.
A kígyók felosztása aszerint, hogy a kígyó méreggel vagy anélkül öli meg prédáját, rendszertanilag nem állja meg a helyét, mert minden csoportnak van méregtermelő tagja. Zsákmányszerzési módszerüket tekintve viszont a mérgeskígyó-fajok mind nagyon hasonló technikát alkalmaznak. Megharapják áldozatukat, a sebbe bejuttatják mérgüket, és útjára engedik azt. A megmart állat eliszkol, ám percek múlva elpusztul. A kígyó a menekülő állatot kiváló szaglása segítségével nyomon követi.
== Anatómia ==
{{bővebben|Kígyó-csontváz}}
A kígyók teste hosszú, megnyúlt, végtagjaikat teljesen elvesztették, csak az ősibb, nagy testű [[óriáskígyófélék|óriáskígyókon]] találjuk meg a hátsó lábak apró csonkjait. Hosszuk a 10,4 cm-es Leptotyphlops carlaeától<ref name="zootaxa"/> a 6,95 méter hosszú [[kockás piton|pitonok]]<ref name="SunBear"/> és 5,21 méter hosszú [[zöld anakonda|anakondák]]<ref name="Riv00">{{cite thesis |author=Rivas, Jesús Antonio |year=2000 |title=The life history of the green anaconda ''(Eunectes murinus)'', with emphasis on its reproductive Biology |degree=[[Doctor of Philosophy|Ph.D.]] |publisher=[[University of Tennessee]] |url=http://www.anacondas.org/diss/disser.pdf |format=[[Portable Document Format|PDF]] |accessdate=2016-02-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160303202240/http://www.anacondas.org/diss/disser.pdf |archivedate=2016-03-03 }}</ref> között változatos képet mutat. A nemrég felfedezett [[titanoboa]] fosszilis maradványai alapján a tudósok úgy vélik, ez egy valaha élt, a mai fajoknál hosszabb, 12,8 méter hosszú faj lehetett.<ref name=head>{{cite journal|last=Head|first=Jason J.|coauthors=Jonathan I. Bloch, Alexander K. Hastings, Jason R. Bourque, Edwin A. Cadena, Fabiany A. Herrera, P. David Polly, and Carlos A. Jaramillo|title=Giant boid snake from the paleocene neotropics reveals hotter past equatorial temperatures.|url=http://www.nature.com/nature/journal/v457/n7230/abs/nature07671.html|journal=[[Nature]]|volume=457|pages=715-718|accessdate=2009-02-05}}</ref> A test belsejében a [[függesztőöv]]ek is visszafejlődtek. A felső függesztőöv ([[vállöv]]) teljesen eltűnt, maradványai sincsenek, ellenben az alsó függesztőöv ([[medenceöv]]) maradványait még fellelhetjük. [[Gerinc]]oszlopuk igen nagy számú [[csigolya|csigolyából]] épül fel. A csigolyák – a fejgyám kivételével – az egész testben [[borda|bordákat]] viselnek. A kúszó életmód következtében a [[szegycsont]] teljesen feleslegessé vált, így az is visszafejlődött. A [[koponya]] állkapcsi készüléke nagyon laza felfüggesztésű, így rendkívüli módon képes az alsó és felső állcsont eltávolodni. Ennek oka, hogy gyökértelen fogaik rágásra nem alkalmasak, így táplálékukat kénytelenek egészben lenyelni. A nagy testű zsákmányok lenyelése igen hosszú és komplikált folyamat, így utána elrejtőznek egy biztonságos helyen, és hosszú ideig emésztenek.
A kígyók [[fog]]ai mind gyökértelen, ránőtt fogak, mint az a többi pikkelyes hüllőt is jellemzi. A fogak nemcsak a szájüregben fejlődnek ki, hanem sokszor más, a szájüreggel határos [[csont]]okon is kialakulnak. Ezek – mint már említettük – nem alkalmasak rágásra, csak a zsákmány megragadására és fogva tartására. Egyes kígyócsoportokban kifejlődnek a köztudatban is jól ismert méregfogak. A méregfogaknak a zsákmányolásban van szerepük, hisz ezeken keresztül ürül ki a zsákmányállatot megbénító erős méreganyag, hogy aztán a kígyó elfogyaszthassa. A méregfogaknak alapvetően két típusuk van.
* '''Barázdás méregfog:''' a méregfog elöl, a domború oldalán egy kis végigfutó vájatot, barázdát visel, mely a zsákmányállat testébe vezeti a mérget.
* '''Csatornás méregfog:''' úgy alakul ki, hogy barázdás méregfog vájatának két széle összenő egymással, és egy, a fog belsejében végigfutó cső alakul ki, mely pontosabban és gyorsabban juttatja a mérget a zsákmányállat testébe.
A méregmirigy egy [[külső elválasztású mirigyek|exokrin]] [[mirigy]], mely tulajdonképpen egy módosult ajakmirigynek tekinthető. Kivezető csöve a méregfog barázdájának vagy csatornájának tövébe nyílik.
Kültakarójuk a test egész hosszán száraz szarupikkelyek, viszont a fejen és a hason nem pikkelyeket hanem szarulapokat és -pajzsokat viselnek, melyek több pikkely összeolvadásával keletkeznek.
A kígyók sajátossága még a kétágú [[nyelv (testrész)|nyelv]], melyet a száj kinyitása nélkül ki tudnak dugni a szájüregből egy kis ajakrésen. Ez a kígyók számára egy igen fontos érzékelőszerv, leginkább szaglásra szolgál,a kígyó a nyelvével begyűjtött szagmolekulákat a szájpadlásán lévő szagreceptorokhoz továbbítja.. A [[gyomor]] hosszú zsákszerű, a belek is erőteljesen felcsavarodottak, követve a test keskeny, hosszúkás alakját. [[Húgyhólyag]]juk visszafejlődött, a [[tüdő]]nek is csak az egyik fele fejlett, a másik csökevényes vagy teljesen fel is szívódhat.
A kígyók tekintete merev, soha nem pislognak, ugyanis az alsó és felső [[szem]]héjak összenőttek egymással és átlátszó hártyává alakultak.
== Életmód ==
| |||