Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎Kései évei: /wp-content/uploads/2014/08/Zeneszerzok-betegsegei_6_resz.pdf
Bach élete utolsó éveiben bekapcsolódott a lipcsei ''Zenetudományi Társaságba''. A társaság alapítója [[Lorenz Mizler]], valamikor Bach tanítványa volt Lipcsében, és [[1734]]-ben mesterének dedikálta zenei tárgyú doktori disszertációját. Bach a ''Vom Himmel hoch da komm ich her'' ismert [[korál]] dallamára szerzett hatalmas kánon-variációkat ajánlotta fel e célra. Ez a műve aztán [[1748]]-ban [[Nürnberg]]ben nyomtatásban is megjelent. Az alapszabály szerint a társaság könyvtárában el kellett helyezni a tagok képmását is, ennek köszönhető Bach leghitelesebb arcképe, [[Elias Gottlob Hausmamn]] [[drezda]]i udvari festő munkája [[1747]]-ből.<ref name="BarthaLipcse" /><ref name="HuchtingLetzen" />
 
Bach utolsó éveit betegsége borította a szó szoros értelmében homályba, tudniillik szemét [[szürke hályog]] borította, valószínűleg [[cukorbetegség]] miatt. Bach szembaja és ezzel összefüggő betegeskedése [[1749]] májusában fordult komolyra, végzetesre. Bár a források kifejezetten nem említik, valószínűleg már ekkor [[gutaütés|szélütés]] érte. Az éppen Lipcsében tartózkodó angol szemorvos, John Taylor<ref group="j">Ugyancsak John Taylor – a sors fintoraként – később [[Georg Friedrich Händel]] szemét is operálta, ugyancsak sikertelenül.</ref> megoperálta Bach szemét. A műtét – bár meg is ismételték – szerencsétlenül végződött: nemcsak látásától fosztotta meg a zeneszerzőt, de az ártalmas gyógyszerek és kezelések Bach addig egészséges szervezetét is teljesen tönkretették, úgyhogy utána teljes fél évig majdnem állandóan betegeskedett. Halála előtt tíz nappal úgy látszott, mintha látása hirtelen megjavult volna: reggelre egészen jól látott, és a világosságot is jól tűrte. Néhány órával később azonban szélütés érte (valószínűleg ez volt a második). Ezt hatalmas láz követte, aminek következtében az orvosok közbenjárása ellenére [[1750]]. [[július 28.|július 28]]-án, este negyed kilenc órakor elhunyt.<ref name="BarthaLipcse" />
 
Három nappal később a Szent János-templom melletti temetőben földelték el. Sírjának pontos helyét kő vagy más jel nem őrizte meg, ezt már a 19. század közepén is csak a Tamás-iskola kórusnövendékeinek szájhagyománya vélte ismerni. Ennek alapján 1894-ben exhumáltak egy sírt, és a maradványokat a Szent János-templomban temették újra. Bach feltételezett földi maradványait [[1950]]-ben a Tamás-templomba vitték át.<ref name="HuchtingLetzen" />