A virágzatok szerkezete szintén nagy egységességet mutat a családban. A részvirágzatok mindig bogas, méghozzá egyesbogas (monochaziális) elágazásúak, ezen belül a [[forgó]] (''cincinnus'' vagy ''cicinnus'') típust képviselik: a virágok a szimpodiális tengelyentengely jobb és bal oldalán váltakozva helyezkednek el, de nem egy síkban fekszenek. Az érdeslevelűek forgói gyakran sajátosak, mert a csúcsuk felé jellegzetesen bekunkorodnak (ezért néha hibásan kunkor típusú egyesbognak tartják őket, holott nem azok), illetve a szimpodiális tengely felső oldala felé irányulnak; ezért az érdeslevelűek részvirágzatait boragoid forgónak vagy egyszerűen boragoidnak is hívják. A forgós részvirágzatok további összetett virágzatba rendeződnek. A monopodiális virágzati főtengelyről eredhet egy vagy kettő forgó; ebben az esetben az egész összetett virágzat bogas elágazásúnak tűnik, ezért cimoid ''(cymoid)'' virágzatnak nevezzük. Ha a főtengelyen kettőnél több forgó található, a virágzat tirzusz ''(thyrsus)''. Előfordul, hogy a forgók egy- vagy kétvirágúvá redukálódnak (uni- és biflór forgók), továbbá cönoszómák is kialakulhatnak (a virágzat elágazik, de a tengelyek nem nyúlnak meg, így kompakt testekként fejlődnek ki a hajtáson).
