Főmenü megnyitása

Módosítások

83 bájt hozzáadva ,  5 hónappal ezelőtt
A legtöbb ősi kultúrában létezik egy sámáni tradíció, amely abból az időből származik, amikor az emberek közelebb érezték magukat a szellemi világhoz és annak lakóihoz.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} Sok helyen már a XIX. században hanyatlóban volt, de fellelhető még Ausztrália őslakosainak kultúráiban, Dél-Amerika, Mexikó, Szibéria népeinél, Észak-Amerika indián kultúráiban.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} A XX. században számos olyan vadász-gyűjtögető népnél is lényegében megszűnt, amelyeknél még a modern időkben is létezett valamilyen formában. Eszkimó példák: már a XX. sz. végén is legfeljebb nem gyakorló sámánok éltek csak,<ref>Merkur 1985:4</ref> és már a nagy néprajzkutatók idejében is pusztulófélben volt a samanizmus,<ref>Merkur 1985:132</ref> például a sarki eszkimóknál a XIX. sz. végén halt meg az utolsó olyan sámán, aki a hiedelem szerint még tudott az égbe és a tenger mélyére utazni – és sok más korábbi sámánképesség is eltűnt ekkor már (hasbeszélés).<ref>Merkur 1985:134</ref>
 
Léteznek ma is újsámán dobkörök, a hangsúly viszont már az együttzenéléses [[Meditáció|meditatív]] állapot elérésére, ahol a [[Szellem (vallás)|szellemek]] meghívását csak szimbolikus tiszteletadásként lehet érteni.<ref>[[Paulinyi Tamás]]ː Az igazság odaát van</ref>
A samanizmus jövőjét illetően említést érdemelnek a különböző újjáélesztési törekvések.<ref name=revit>Hoppál 2005:132,118–119,133–134,'''255–263'''</ref><ref>Vitebsky 1996:150–151</ref>
 
== Helyi változatok ==
85 229

szerkesztés