Főmenü megnyitása

Módosítások

11 bájt hozzáadva, 3 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
 
Ma legalább kilenc [[Etika (vallás)|etika]]ilag fejlett [[világvallás]]t ismerünk: a [[hinduizmus]]t, a [[dzsainizmus]]t, a [[buddhizmus]]t, a [[kínai vallás|kínai univerzalizmus]]t, a [[szikhizmus]]t, a [[zoroasztrizmus]]t, a [[judaizmus]]t, a [[kereszténység]]et és az [[iszlám]]ot. Ezek a vallások két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek a [[Hindukus]]tól keletre és azokra, amelyek ettől nyugatra keletkeztek:
* a keletiek "[[Keleti vallások|az örök világtörvény vallásaivallásaiként]]"-ként jellemezhetők, mivel e vallások szerint a világ örökkévaló, nincs őskezdete és meghatározott vége, a benne végbemenő valamennyi történést önmaga szabályozza és minden létezés legfőbb elvét személytelen [[Dharma (vallás)|világtörvény]] képviseli.
* a "történeti„történeti Istenisten[[kinyilatkoztatás]]" [[Ábrahámi vallások|nyugati (ábrahámi) vallásai]] mindennek a létezését egy, a világtól elkülönült, annál végtelenül hatalmasabb személyes [[Isten]]től eredeztetik, aki mindent a semmiből hozott létre, autonóm módon uralkodik mindenek felett. A kereszténységben a Föld [[Bibliai teremtéstörténet|teremtés]]e és [[Végítélet|vége]] közötti időszak egyszeri és megismételhetetlen.
Természetesen létrejöttek olyan vallások is, amelyek a két, alapvetően ellentétes felfogás között különböző átmeneteket képeztek.
 
[[A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda|A. C. Bhaktivedánta]]: A teljes tudással rendelkező ember felhagy minden anyagi érzékkielégítéssel, azaz lemond minden érzékkielégítő cselekedetről. Az ember célja, hogy megváljon minden olyan tettől, amelynek az alapja az öncélú elégedettség megszerzése, valamint hogy készen álljon a Legfelsőbb (Lény) vágyainak teljesítésére. A [[Krisna-tudat]]ú ember nem vágyik semmiféle önző élvezetre, hanem mindig a Legfelsőbb öröméért cselekszik.<ref>Bhagavad Gítá 6,2 kommentárja</ref>
 
A [[tao]] kínai szó, jelentéseː út, ösvény, irány. A [[Konfucianizmus|konfuciánusok]]nál az a tanítás és az "az„az út, amit az embereknek követniük kell"kell”.{{refhely|Akadémiai Kiadó: Világvallások → tao}} [[Lao-ce]] azt mondjaː a tao egy, kezdettől fogva létezik, és mindig is létezni fog.<ref name="ReferenceB">Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014</ref> A tao útjaː cselekedni anélkül, hogy gondolnánk a cselekvésre. Elérésének eszközei a (belső) tisztaság, az alázat, az elégedettség, az együttérzés, a minden teremtmény iránti kedvesség, a magasabb rendű tudás és az önuralom. A megszabadulás vagy üdvösség a tao megvalósításával érhető el, önmagunk legyőzésével.<ref name="ReferenceB">Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014</ref>
 
A [[zoroasztrizmus]] tanítása szerint az élet célja a tökéletes, örök boldogság elérése az [[Ahura Mazdá|Ahura Mazdával]] kialakított bensőséges kapcsolat révén. Az örök [[üdvösség]] megvalósításának eszköze az ''[[asa]]'' {{Wd|Q1375923}}, vagyis a [[Szent#A_szent_élet|szentség]]. A szentség vagy belső tisztaság a zoroasztrizmus lelke. Tiszta gondolatok, tiszta szavak, tiszta cselekedetek: ez a zoroasztriánus vallás híres alapelve, a zoroaszteri életforma állandóan ismételt szabálya. Az ''asa'' szó magába foglal minden erkölcsi alapelvet, és az [[Aveszta]] szinte minden fejezetében előfordul. A zoroasztrizmus azt tanítja, hogy a szentség maga a boldogság, ez Ahura Mazdá legbecsesebb ajándéka, s ez a legszebb felajánlás, amelyet az erényes ember tehet az Úr számára. <ref name="ReferenceB">Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014</ref>