* ''γmc<sup>2</sup>²'' a test ''teljes energiája'' <math>\left(\gamma = \frac{1}{\sqrt{1 - (v/c)^2}} \right)</math>
* ''mc<sup>2</sup>²'' a nyugalmi tömeg energiája
Érdekes megfigyelni azt, hogy ha ''v'' közelít a nullához, a fenti képlet és a klasszikus mechanikai képlet hányadosa tart az 1-hez:
104. sor:
== Története ==
A mozgási energiát először [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] vezette be 1686-ban, akkor még az ''mv<sup>2</sup>²'' szorzatot jelentette, csak később értették ez alatt az ''½mv<sup>2</sup>²'' kifejezést. Eredetileg, régies magyar fordításban ''"eleven erőnek"'' nevezték el, mely meglehetősen félrevezető, hiszen itt nem erő jellegű mennyiségről van szó. Amellett, hogy "az a munka, melyet a testen kell végezni, hogy álló helyzetből ''v'' sebességre tegyen szert" a mozgási energia jelentését a test [[mozgásegyenlet]]ének, mint [[differenciálegyenlet]]nek megoldásában kereshetjük. A mechanika hőskorában, a 17.-18. században minden fizikai törvényt megmaradási- és minimumelvekben próbálták kifejezni. Tekintve, hogy a differenciálegyenletek első [[integrál]]jai olyan egyenletek, melyek bizonyos [[függvény (matematika)|függvények]] konstans voltát állítják, kiválóan alkalmasak [[megmaradási törvények|megmaradási]] elvek megfogalmazására. A [[Newton törvényei|dinamika alapegyenlete]] (azaz a mozgásegyenlet) egy másodrendű differenciálegyenlet, mely a test helyzetére, [[sebesség]]ére és [[gyorsulás]]ára felírt egyenlet:
