„Klasszicizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 80.252.61.129 (vita) szerkesztéséről Pasztilla szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
3. sor:
A '''klasszicizmus''' a [[18. század]] második felétől a [[19. század]] közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Neve a latin ''classis'' szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának.
A [[18. század]]ban mindenhonnan [[Róma|Rómába]] sereglettek a művészek, mert meg akarták ismerni az „antik világ”, vagyis az ókori [[ókori Görögország|görög]] és aaaa[[Római Birodalom|római]] kultúra fennmaradt emlékeit. Az [[ókor]] iránti érdeklődést fokozták a [[Olaszország|dél-itáliai]] romvárosokban ([[Pompeii]], [[Herculaneum]]) [[1748]]-ban kezdődött [[Régészet|ásatás]]ok, valamint [[Johann Joachim Winckelmann]] porosz régész munkái. [[Európa|Európában]] az ókori, antik művészetet felelevenítő '''klasszicista stílus''' lett a divat. A [[francia forradalom]] és [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] idején teljesen eluralkodott és virágzott ez a stílus.
Habár a klasszicizmus bölcsője [[Róma]] volt, a legnagyobb fejlődését mégis [[Franciaország]]ban élte. Winckelmann [[esztétika|esztétikája]], melyet a ''Gondolatok a görög festészet és szobrászat remekeinek utánzásáról'' című művében fejtett ki, kimondta, hogy csak egyetlen művészi szépség van, amit már az [[Római művészet|ókori művészet]] is elért: a mérték, a [[szimmetria]], a rend és az egyszerűség. Szerinte ez az arányos emberi alakban rejlik. A klasszicisták fennkölt és harmonikus szépségideálja szembeszegült a [[barokk]] és [[rokokó]] nyugtalanságával.
| |||