„Müstairi Szent János-kolostor” változatai közötti eltérés

|név =Val MüstairMünster-völgy és a Müstairimüstairi Szent János-apácakolostor

|képaláírás =A Müstairimüstairi Szent János-kolostor

A '''müstairi Szent János benedekrendi apácakolostor''' a [[karoling művészet|karoling korszakból]] származó templomfreskói okán világörökségi nyilvántartásba vett kolostoregyüttes, a [[svájc]]i [[Graubünden kanton]]beli [[Val MüstairMünster-völgy]]ben völgyében levőfekvő [[Müstair]] település központjában.

A kolostort [[800]] körül [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] közvetlenül, de valószínűbb, hogy az ő megbízásából a [[Churi egyházmegye]] püspöke alapította. A kolostor történeti - egyházi és politikai - jelentőségére utal, hogy a kolostor hajdani latin nevéből ''(monasterium)'' alakult ki nemcsak a település ([[Müstair]]), de a befogllalóbefoglaló völgy ([[Münster-völgy]], ''Val Müstair'') máig fennmaradó neve is A [[12. század]]tól a kolostor benedekrendivéa vált,[bencések|Benedek-rendhez]] skerült, akkorekkor lett férfikonventből apácakolostor. A kolostornak nevet adó [[védőszent]]je [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]].

A falakon és a templomhajó boltíves mennyezetén található - és a [[15. század]] végén eltakart - ''[[karoling művészet|karoling-kori]] [[freskó]]kat'' csak a [[20. század]] elején fedezték fel újra. A kolostor-együttes és művészeti értékei ma is látogathatók és 1983 óta az UNESCO [[Világörökség]]i istájánlistáján szerepelnek.

Egy egész völgyet neveztek el erről a jelentős egyházi létesítményről: [[Müstair]] (eredetileg Münster > Münstair > Müstair) után, a Müstari völgyet[[Münster-völgy]]et > Val Müstair-t. Az itt található Szent János bencés kolostor bizonyíték a frank [[I. Károly frank császár|Nagy Károlynak]] az Apoktól dél irányú politikai törekvéséről. Ebből az időből származik a kolostortemplom legtöbb – lenyűgöző - műalkotása, amelyből egy töredék a zürichi múzeum kiállítótermeibe is elkerült.<ref>{{CitWeb| url=http://www.panoramio.com/photo/3009740 | cím=04 }}</ref><ref>{{CitWeb| url=http://www.panoramio.com/photo/1176904 | cím=05.}}</ref>

A kolostort 780-ban a [[Churi egyházmegye]] püspöke alapította, a hagyomány szerint [[NagyI. Károly frank uralkodócsászár|Nagy Károly]] megbízásából. A templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája emlékeztet a hatalmas uralkodóra (köztudott, hogy a császári titulust - a Bizánccal fennálló politikai zavartalanság megtartása érdekében - Nagy Károly soha sem használta, ezt csupán az ellenérdekű pápa és ennek folyományaként a későbbi történelem adta). A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó [[Benedek-rend]]i szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés [[Nursiai Szent Benedek]]nek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, katonás fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az „ora et labora"labora”: Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése). Ők nevezték végül is Müstairt "monasterium„monasterium in Tuberis"Tuberis”-nek. E név eredete a mamára már Itáliában[[Olaszország]]hoz került [[Bolzano autonóm megye|Dél-Tirolban]] fekvő, vintschgaui[[vintschgau]]i [[Tubres|Taufers]] település latin telepulülésbennevében rejlik.

A [[Frank Birodalom]] uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, hanem ez egyben politikai és katonai számításból is történt, mert ez a kolostor a stratégiailag fontos átkelést is biztosította az Alpokon. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan északnak törekvő idegeneketmegfáradt zarándokokat, az utazókat, követeket, kereskedőket is. (Esetenként ezek közt volt maga Chur püspöke is, ha a püspökségepüspökségének egyesaz részeitAlpok azfőgerincén, ''Alpenhauptkammer''a (hágó)hágón túloldalántúl fekvő részeit meglátogatta, mivel a középkorban nemcsak egyedül ez a magas völgy tartozott a churi püspökséghez, hanem az egész, ma [[Bolzano autonóm megye|Dél-Tirol]]hoz tartozó [[Vintschgau]] ''(ma olaszul:Val Venosta)'' és az Etsch[[Adige (ma:folyó)Etsch]] ''(Adige)'' folyó felső szakasza is.

A 11. században a churi Norbert püspök MüstairbanMüstairben egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspöki rezidenciaként. A hozzá tartozó kétszintes St.Szent UlrichUlrik és Miklós -kápolna nyugati szárnyában értékes román kori díszítések és gipszből készült angyalmellszobrok maradtak fenn. Figyelemre méltó a déli kápolna kórusa feletti lefedés román kori boltíves szerkezete is. (A kápolna felső szintjét kizárólag a mindenkori püspökök használhatták.)

A háromapszisos egyhajós csarnoktemplomot 1490 táján késő gótikus , háromhajós csarnokterűvé alakították át. Ebből az időből származik a 16. században megmagasított harangtornya, valamint az erősített hely jellegét sugalló "Planta„Planta-torony"torony” (Angelina Planta apátnőről kapta a nevét). Ekkor épültek az együttes déli és északi részei. Az együttest később többször átépítették.<ref>{{CitWeb| url=http://www.panoramio.com/photo/1679709 | cím=06}}</ref>

A StSzent JohannJános bencés kolostort eredetileg – a 12. századig – férfikonventként használták, s csak később költöztek ide az apácák (1163). A 13. században ''az oltáriszentség csodája'' révén Müstair zarándokhelyként lendült fel (az ereklyét 1799-ben a franciák elrabolták).

A falakon és a templomhajó boltíves teteje alatt található [[karoling művészet|karoling-kori]] [[freskó]]kat a [[15. század]] végén eltakartás és csak a [[20. század]] elején fedezték fel őket ismét. [[1908]]-1909-ben a [[Dávid (Biblia)|Dávid]] életét ábrázoló freskókat, amelyek körbevették az egész templomot, átszállították a [[zürich]]i Országos Múzeumba. A többi freskót [[1947]] és [[1952]] között ismét láthatóvá tették.

A belső tér északi és déli falán öt vízszintes csíkon kerszetülkeresztül 82 többé-kevésbé jó állapotban fennmaradt karoling motívum húzódik keresztül. A három apszison a karoling festményeket részben románkoriromán kori motíumokkalmotívumokkal festették át. A legismertebb román kép a főapszison található a táncoló [[Salome (Biblia)|Salomé]]t ábrázolja [[Heródes Antipász zsidó fejedelem|Heródes]] vacsoráján, ahogy eléri [[Keresztelő János]] lefejezését. A főapszis jobb végénél található Nagy Károly életnagyságú szobra.

A kolostor Karoling-korabeli [[freskó]]i a maguk nemében a korszak, a [[Karolingkaroling művészet]] legrégebbi, fennmaradt műalkotásai közé tartoznak. A negyvenes években - véletlen folytán - a kolostortemplom mind a négy oldalfalán található a XIX. századból származó festményei alatt fedezték fel azokat a Karoling-időkből származó festményeket, amelyek ma a kora középkor legnagyobb fennmaradt freskóciklusának számítanak.

A kolostor kiemelkedő művészettörténeti jelentőségét az 1947-1952 közti kutatások eredményeitől kapta. Azok a művészek, akik a kolostor templomának freskóit festették, a feltételezések szerint elsősorban délről jöttek. Valószínűleg FelsőÉszak-Itáliában tanultak, mert amikor 1947-1951 között a kolostort renoválták, a 19. századi felső réteg alól [[Karoling művészet|karoling-kor]]i freskók kerültek elő, s úgy tűnik, hogy ezek a kora középkori velencei egyházi művészet - a római képi tradíciók és a bizánci (ravennai?) stílus - befolyása alatt keletkeztek. A templombelső nyugati falán található "Utolsó„Utolsó ítélet"ítélet” a téma legrégebbi ábrázolásának számít.

A freskók készítésének technikája is ismert: mielőtt felvitték volna a falakra az Ó- és az Újtestamentum különböző jeleneteit ábrázoló képeket, úgy csinálták, hogy először egy durva vakolatréteget, majd egy finomabb mésziszap réteget vittek fel a terméskő falakra. A színek -– mindenekelőtt a fehér mész, a sárga és vörös okker, a zöld, az egyiptomi kék és a növényi fekete -– világító fénye az évek folyamán elhalványult. Ma a sárga és vörös tónusok uralkodnak. Egy mennybemenetelt és egy Dávid életéből való jelenetet ábrázoló freskórészletet óvatosan eltávolítottak a falakról és ezek ma a zürichi múzeum kiállításán láthatók.<ref>{{CitWeb| url=http://www.panoramio.com/photo/1679731 | cím=07 }}</ref><ref>{{CitWeb| url=http://www.panoramio.com/photo/1679727 | cím=08}}</ref>

Lényegesen teltebben világítanak a színek a kolostortemplom keleti falának festményein, mert ezek jó háromszáz évvel később, a XII. század vége felé keletkeztek. Az ezeken udvari öltözékben megjelenő és jellegzetes tartásukkal ábrázolt elegáns figurák legalább olyan sokat mesélnek az alkotások létrehozásának koráról, mint a képek témakörében levő kereszténységről. Így láthatunk például a Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló faliképen muzsikusokat, dalnokokat is. A szép Salome magasan felhasított szexis szoknyában táncol egy gazdagon terített asztal előtt. Ezek a legendás atmoszférába átültetett, Márk evangéliumából vett jeleneteket ábrázoló mellékrészletek egyáltalán nem illettek bele a bencés kolostorok szigorú szabályok által szervezett életébe, amit pedig az apáca Müstair az egykori férfi szerzetesektől vett át, s ez a mai napig meghatározza a kolostor életét. (NappalNapközben hétszer, éjszaka egyszer imádkozzák és énekelik az apácák az Isten dicséretét. És ugyanúgy, mint a Benedek-rendi kolostor szerzetesei akkoriban, az apácák ma is naponta kivonulnak magasan fekvő földjeikre és segítenek a széna és gabona betakarításában). „Ora et labora - Imádkozz és dolgozz”.) A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálású viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvodájáért is ők felelnek.

[[Kategória:Svájc katolikus templomai, kolostorai|Mustairi]]

[[Kategória:Svájc középkori építményei|Müstairi]]