„Vöröshasú unka” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
 
==Előfordulása==
[[Európa]] területén honos. Élőhelye megválasztásában szereti a változatosságot, egy szempontot azonban mindig figyelembe vesz: a víz tisztaságát. Ennek ellenére persze ez a kétéltű kedveli a gyorsan felmelegedő pocsolyákat, út menti saras, mocsaras területeket, holtágakat, lápokat, ingoványokat, ahogy kerti tavak környékén is megtelepszik . A növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója. Élőhely választásnál nem túl válogatós, a legkisebb pocsolyában, vízzel telt keréknyomban is megjelenik, de akár városi parkok vizes részein is felbukkanhat. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat is, megtalálható mocsarakban, lápokban, ingoványokban. A vízi élőhelyekkel szemben nem túl igényes, a legkisebb pocsolyában, keréknyomban, pusztai vízállásban, sáros pocsolyában is megjelenik. Magyarországon minden tájegységben megtalálható, helyenként tömegesen előfordulnak kertekben is. A szaporodási időszak április közepétől augusztus végéig tart. Áprilistól szeptember végéig aktív. Tavasz beköszöntével azonnal kezdetét veszi a párzási időszak, ahol a hím unka a víz felszínén lebegve, belső hanghólyagja segítségével, jellegzetes „unk-unk” hangjával (innen kapta nevét is) kitartóan szólongatja nőstény társát. Hívás közben lábával vízrezgéseket keltve területe nagyságát is kijelöli. A hímek kórust alkotva éjszaka aktívabbak, ilyenkor hallani leginkább unkogásukat – ezernyi törpe dalnok jellegzetes éneke töri meg a csendes, nyári éjszakákat. Hangjukat – hasonlóan a leveli békához – a toroktáj ütemes felfújásával erősítik. A hímek összegyűlnek a peterakásra alkalmas víztereknél ahol sötétedés után kórust alkotva hallatják érdes hívóhangjukat, így vonzva a nőstényeket. A víz felszínén lebegve belső hanghólyagjuk segítségével folyamatosan szólongatják a nőstényeket. A szaporodási időszak tavasz közepén a leglátványosabb. Az unkák hímjeinek a hangja, tekintve, hogy általában tömegesen együtt előforduló állatok, kórusszerű zsongássá erősödik egy-egy alföldi mocsár környékén. Különösen éjjel hallható a messzehangzó unkakórus, amely azonban nappal is felhangzik. Tavasz végén már messziről hallható a nagyobb tocsogók unkáinak kórusa. A szaporodás időszaka akár a nyár elejéig is kitolódhat. Tavaszonként a vöröshasú unkáktól és a zöld varangyoktól hangosak a tavaszi a tocsogók. Ezek mellett ugyanolyan hangerőt képvisel a tavi és kecskebéka, de háttérben mindig hallható a zöld levelibéka és a nádi varangy barna ásóbéka is. A ''petecsomó'' petéiből a lárvák kb. két hét múlva bújnak ki. Az ebihalak háta barna, hasa szürkésfehér. A szem vonalában két világosabb sáv húzódik. Az átalakulási szakasz viszonylag gyors, a nyár közepén már kifejlett apró békák ugrálnak a szaporodóhely közelében. Ekkor testnagyságuk mintegy 1,5 cm. Itt jegyezzük meg, hogy egyes szerzők szerint a száraz periódusokban, amikor nincsenek felszíni vizek (pl.: szikes pusztákon) az unkák képesek a felszín alatti talajvízben is kifejlődni. A vöröshasú unkák kora tavasszal már megjelennek. Március végén, április elején benépesíti a vizeket. Száraz években Leydig szerint már szeptember végén eltűnik, míg nedves esztendőkben még október közepén is megtalálható mocsaraiban. Legutolsó békák közé tartozik, amelyeket ősszel a vizekben még találni lehet. Mivel éjjeli állatok, énekük rendesen csak estefelé kezdődik, azonban egész éjjel hallható. Ha esténként kimegyünk a határba, hosszú órákon át hallhatjuk a hímek nászénekét. „Unk-unk” kiáltásaikkal (innen kapta a faj a nevét is) egyrészt a területet foglalják, másrészt párzásra hívják a nőstényeket. A párzási időszak egészen nyár derekáig tart, így egészen addig hallható az éjszakába nyúló unkakoncert. Időnként ebbe más hangok is belevegyülnek: megszólalnak a zöld varangyok. A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökényi-puszták részterületének vizes élőhelyein esténként a vöröshasú unkák hangja uralja a tájat. A vizek elszennyezése sajnos az unkapopuláció csökkenéséhez vezetett, ezért védett fajnak számít. Természeti értéke: tízezer forint.
[[Európa]] területén honos. A növényzettel sűrűn benőtt, gyorsan felmelegedő vízfoltok lakója. Élőhely választásnál nem túl válogatós, a legkisebb pocsolyába, vízzel telt keréknyomban is megjelenik, de akár városi parkok vizes részein is felbukkanhat.<ref>Juhász Lajos ''Hazánk kétéltűi és hüllői''. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 27. oldal. {{ISBN|978-963-286-510-2}}</ref>
 
==Megjelenése==
A vöröshasú unka teste zömök, a feje pedig rövid és lapos. Háta szürke vagy fekete színű, bőrét szaruszemölcsök borítják. Hasoldala fekete, narancssárga vagy sötétpiros színárnyalatú, jól elkülönülő, szabálytalan formájú foltokkal tarkított. Egy kifejlett példány 4–5 cm hosszú, kis méretűnek számít fajtársai körében. Tápláléka főként rovarokból, pókokból áll, ragadós nyelvével szerzi be zsákmányát. Mérgező mirigyváladéka van, melyre a hasán lévő vörös foltokkal is figyelmezteti a rá vadászókat. A vízben gyakorta a víz felszínén lebeg szétterjesztett lábakkal vagy a vízparton lapul zsákmányra várva. Veszély esetén az iszapba bújik. A vöröshasú unka a nyári időszakot folyamatosan a vízben, vagy közvetlen közelében tölti, de tartósan nem hagyja el azt. Területvédő viselkedést is mutatnak, lábukkal vízrezgéseket keltenek, ezzel jelzik területük nagyságát.Veszély esetén a vöröshasú unka védekező pózt vesz fel, úgynevezett "unkareflexet" mutat. Végtagjait és fejét felfeszítve, hátát homorítva élénk színű hasi oldalát mutatja, szemét eltakarja, esetenként a hátára is fordul. Tizedelői elsősorban madarak, de a ragadozó kisemlősök is előszeretettel fogyasztják. Veszély érzékelésekor segítségére van még a rejtőzködésben szürkésfekete háta, amely könnyen beleolvad környezetébe. Bőrváladékának méreganyaga gyengébb, mint a sárgahasú unkáé. A kifejlett állat 35-50 milliméterre, lárvája 15 - 35 milliméterre nő meg.
A kifejlett állat 4-5&nbsp;centiméter hosszú. Zömök teste, rövid és lapos feje van. Szemei kiállóak, pupillája szív, csepp, vagy háromszög alakú. Végtagjai vaskosak, a hátsó láb ujjai között [[úszóhártya]] feszül. Háta barnásszürke, zöldes foltokkal, néhány egyed háta teljesen zöld. A has fekete, fehér pontozással és szabálytalan foltokkal, ami általában narancssárga, de lehet rozsdavörös színű is.<ref>Juhász Lajos ''Hazánk kétéltűi és hüllői''. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 26. oldal. {{ISBN|978-963-286-510-2}}</ref>
Mérgező mirigyváladéka van, melyre a hasán lévő vörös foltokkal is figyelmezteti a rá vadászókat.
{|
|[[Fájl:Bombina bombina 1 (Marek Szczepanek).jpg|bélyegkép|275px]]
47 ⟶ 46 sor:
== Források ==
* {{redlist|2865|2009-11-14}}
*[http://www.tisza-to.hu/index.php?pg=sub_349 Tisza-to.hu Brehm: Az állatok világa / 1. Unkák (Bombinator Merr.)]<br />
 
{{DEFAULTSORT:Vo~ro~shasuunka}}