„Zenetörténet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 185.182.215.82 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Portál sablon
469. sor:
|[[Kép:Antu view-media-playlist.svg|20px]] ''[[https://www.youtube.com/watch?v=CI76bJfw2U0 ''' Flute Concerto G major ''']]'' <br><small>(Pergolesi)</small>}}
 
A XVIII. század első felének, a késő barokknak legjelentősebb zeneszerzőjének Antonio Vivaldit, Johann Sebastian Bachot, és Georg Friedrich Händelt tartják. Az olasz [[Antonio Vivaldi|Vivaldi]] (1678–1741) mintegy 500 [[versenymű|concertó]]t, 21 operát és 90 [[szonáta|szonátát]] szerzett. Legismertebb műve ''A négy évszak'' című hegedűverseny-ciklusa. A német [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] (1685–1750) orgonaműveket, szonátákat, miséket, kantátákat, oratóriumokat, passiókat és motettákat – összesen több, mint 1000 zeneművet komponált. (Gyakran játsszák ''[[Karácsonyi oratórium]]''át, ''János''- és ''[[Máté-passió|Máté passió]]''ját, illetve ''[[A fúga művészete|A fúga művészeté]]''t.)<ref>Weeks, i. m., 50–53. o.</ref> Azonban mégsem ő, hanem nagy valószínűség szerint az azóta feledésbe merült [[Georg Philipp Telemann]] (1681–1767) volt a valaha élt legtermékenyebb zeneszerző: számos kantátát, nagyobb egyházi művet, oratóriumot, vígoperát, szvitet, concerto grossotgrossót, és versenyművet írt.<ref>(szerk.) Nádori – Szirányi, i. m., 320. o.</ref> Teljes életműve meghaladja a 3000 zeneművet.<ref>[http://filharmonia.hu/erdekesseg/georg-philipp-telemann-tobb-mint-3000-muvet-komponalt/ Telemann több mint 3000 művet komponált], Filharmonia.hu</ref> A Bachhal egy évben született, ugyancsak német [[Georg Friedrich Händel|Händel]] (1685–1759) 1712-től Angliában élt, és operái mellett legismertebb művei az úgynevezett ''[[Vízizene|Vízizenéje]]'', ''[[Tűzijáték-szvit]]''je, concerto grossói, orgonaversenyei, és E-dúr szvitje.<ref>Weeks, i. m., 54–55. o.</ref> A késő barokk további zeneszerzője volt az olasz [[Alessandro Scarlatti]] (1660–1725), és fia [[Domenico Scarlatti]] (1685–1757). Alessandro nagyszűmú oratóriumot, kantátát, és madrigált; fia 555 csemballóművet alkotott. A hosszú életű francia, [[Jean-Philippe Rameau]] (1683–1764) operákat, míg [[François Couperin]] (1668–1733) csemballódarabokat hagyott hátra. Az angol [[Thomas Arne]] (1710–1778) és [[William Boyce]] (1711–1779) operákat írtak. A maguk korában ismertek voltak az olasz [[Tomaso Albinoni]] (1671–1751), [[Francesco Geminiani]] (1687–1762), [[Francesco Veracini]] (1690–1768), [[Giuseppe Tartini]] (1692–1770), [[Pietro Locatelli]] (1695–1764), [[Guiseppe Battista Sammartini]] (1695–1750), [[Giovanni Battista Sammartini]] (1701–1775), és a fiatalon elhunyt [[Giovanni Battista Pergolesi]] (1710–1736) zeneművei is.<ref>Weeks, i. m., 43–47. o.</ref>
 
{|style="background:#FFE4C4;" align="center"
577. sor:
|[[Kép:Antu view-media-playlist.svg|20px]] ''[[https://www.youtube.com/watch?v=BfDsTMteacE ''' Oboa concerto ''']]'' <br><small>(Cimarosa)</small>}}
 
A hagyományosan [[Johann Sebastian Bach]] halálától számított klasszicizmusra a barokkhoz képesti egyszerűsödés, illetve a [[szimfónia]], a [[szonáta]], és a [[versenymű]] előtérbe kerülése jellemző. A korai klasszicizmus két jelentősebb alakja az operaszerző német [[Christoph Willibald Gluck]] (1714–1787), és a rövid élete alatt több, mint 50 szimfóniát író cseh [[Johann Wenzel Stamitz]] (1717–1757).<ref>Weeks, i. m., 60–61. o.</ref> A három legjelentősebb zeneszerzőnek az ugyancsak német [[Joseph Haydn]]t, [[Wolfgang Amadeus Mozart]]ot, és a félig már romantikába áthajló [[Ludwig van Beethoven]]t minősítik. [[Joseph Haydn|Haydn]] (1732–1809) nevét 14 miséjével, 2 oratóriumával ''([[A Teremtés]], Évszakok[[Az évszakok]])'', és a „Szimfónia atyjaként” 104 szimfóniájával tette híressé. [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] (1756–1791) rövid élete alatt – már gyermekkorától – szinte minden akkori zenei műfajban alkotott. Nagy számú operája ''(Figaro házassága, Don Giovanni, Varázsfuvola)'', mellett ''Cc-moll misé''je, és vonósnégyesei a legkedveltebbek. Élete végén készítette el ''Requiem''jét. [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] (1770–1827), bár a klasszicista szabályok szerint szerezte zenéjét, és elsősorban a forma, nem pedig a líraiság érdekelte – műveinek komoly érzelmi töltete és a romantikára gyakorolt hatásuk miatt félig már romantikusnak tekinthető. Nyitányai mellett 9 szimfóniája, különösen a 9. tette híressé.<ref>''A zene könyve'', i. m., 34–40. o.</ref><ref>Weeks, i. m., 66–77. o.</ref><ref>Tatchell, i. m., 22–23. o.</ref> (Érdekesség, hogy ennek egy részlete, az úgynevezett ''[[Örömóda]]'' lett később az [[Európai Unió]] nemzeti himnusza is.) A korszak zeneszerzői voltak a Bach-fiúk, így [[Wilhelm Friedemann Bach]] (1710–1784), [[Carl Philipp Emanuel Bach]] (1714–1788), [[Johann Christoph Friedrich Bach]] (1732–1795), és a legkisebb, [[Johann Christian Bach]] (1735–1782).<ref>Weeks, i. m., 51. o.</ref> Több, mint 120 szimfóniát írt [[Carl Ditters von Dittersdorf]] (1739–1799), míg a késő klasszicizmus képviselője a [[nocturne]] műfaját megalkotó ír nemzetiségű [[John Field]] (1782–1837). Olasz kortársaik, [[Giovanni Battista Martini]] (1706–1784), [[Domenico Cimarosa]] (1749–1801), [[Muzio Clementi]] (1752–1832), [[Luigi Cherubini]] (1760–1842), illetve a német [[Johann Georg Albrechtsberger]] (1736–1809) neve mára már feledésbe merült.<ref>Weeks, i. m., 60–63. o.</ref>
 
{{Szövegdoboz
759. sor:
|}
 
A XIX. század második felében a német [[Johannes Brahms]] (1833–1897) a fegyelmezett szerkezet és a klasszikus formák őrzőjeként lett nevezetes: dalciklusain kívül 4 nagy erejű szimfóniát, és a ''[[Német requiem|Német Requiem]]'' hagyta az utókorra. Liszt veje, a német [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] (1813–1883), bár a század elején született, igazán csak idősebb korára, a század második felében lett híres. Wagner teljes mértékben megújította az opera műfaját. Az korabeli szokástól eltérően nem az antik világból, hanem a középkori germán mondakincsből merítette anyagát műveinek ''(Lohengrin, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, Parsifal)'', amelyekben nagy szerepet juttatott az erős hangzásnak, és a folyamatos éneklésnek. Operáit [[zenedráma|zenedrámának]] nevezte, mert megkísérelte a zenét teljesen összekötni a színházzal, és a költészettel. Elvei teljes mértékben monumentális operájában, ''[[A Nibelung gyűrűje|A Nibelung gyűrűjé]]''ben nyertek kifejezést.<ref>''A zene könyve'', i. m., 40–50. o.</ref><ref>Tatchell, i. m., 24–25. o.</ref> Kortársa, az ugyancsak 1813-ban született olasz [[Giuseppe Verdi]] (1813–1901) a hagyományos olasz operát művelte tovább ''(Rigoletto, A trubadúr, Traviata, Aida, Otello, Falstaff)'', illetve készített egy ''[[Requiem (Verdi)|Requiem]]''et is.<ref>Weeks, i. m., 93. o.</ref> Wagneri méretű és hangszerelésű szimfóniákat írt az osztrák [[Anton Bruckner]] (1824–1896).<ref>Weeks, i. m., 96. o.</ref> Az orosz romantika területén [[Anton Grigorjevics Rubinstejn]] (1829–1894), [[Nyikolaj Grigorjevics Rubinstejn]] (1835–1881), [[Pjotr Iljics Csajkovszkij]] (1840–1893); illetve az „[[orosz ötök|Ötök]]”, [[Milij Alekszejevics Balakirev]] (1837–1910), [[Cezar Antonovics Kjui]] (1835–1918), [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin]] (1833–1887), [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij]] (1839–1881), [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov]] (1844–1908) alkottak jelentős műveket. Míg a zsidó származású Rubinstejnek szimfóniáikkal, operáikkal ''(A Makkabeusok)'', oratóriumaikkal ''(Bábel tornya)''<ref>(szerk.) Nádori – Szirányi, i. m., 267. o.</ref>, és Csajkovszkij szimfóniáival és balettjeivel ''(Hattyúk tava, Diótörő)'' az általánosabb „európai” romantikát művelte, addig az „Ötök” az orosz nemzeti elemeket hangsúlyozták ki.<ref>Weeks, i. m., 102–103. o.</ref> A közösséget összefogó Balakirev az ''Oroszország''ot<ref>(szerk.) Nádori – Szirányi, i. m., 29. o.</ref>; Kjui ''A kauzkáusi fogoly''t, ''A kapitány lányá''t, és a ''Lakoma pestis idején''t<ref>(szerk.) Nádori – Szirányi, i. m., 181. o.</ref>; Borogyin az ''Igor herceg''et; Muszorgszkij a ''Borisz Godunov''ot, az ''Egy kiállítás képei''t, és az ''Egy éj a kopár hegyen''t; Rimszkij-Korszakov pedig a ''Spanyol capriccio''t, a ''Seherezádé''t, illetve ''Az aranykakas''t szerezte.<ref>Weeks, i. m., 103. o.</ref> Nemzeti romantikus zeneszerző volt a cseh [[Bedřich Smetana]] (1824–1884, ''Hazám)'', [[Antonín Dvořák]] (1841–1904, ''Újvilág-szimfónia)'', [[Leoš Janáček]] (1854–1928, ''Glagolita mise, Tarasz Bulba)'', a norvég [[Edvard Grieg]] (1843–1907, ''Peer Gynt)''.<ref>Weeks, i. m., 104–105. o.</ref> A francia [[Jacques Offenbach]] (1819–1880) népszerű operetteket; [[César Franck]] (1822–1890) orgona- és zongoraműveket, egy operát és egyházi zenét; [[Georges Bizet]] (1838–1875) a ''Carmen'' című operát, [[Gabriel Fauré]] (1845–1924) zenei dalokat és egy ''Requiem''et komponált.<ref>Tatchell, i. m., 59–60. o.</ref>
 
{|style="background:#FFE4C4;" align="center"
1 580. sor:
* [[Klasszikus zene]]
* [[Zeneelmélet]]
{{Portál|zene}}
 
[[Kategória:Zenetörténet]]