„Vivian Campbell” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
56. sor:
== Hangszer, felszerelés, stílus ==
Legkorábbi hatásai [[Marc Bolan]], a [[Thin Lizzy]] gitárosai [[Brian Robertson]] és [[Scott Gorham]], de mindenekelőtt [[Rory Gallagher]] és [[Gary Moore]] voltak.<ref name="Shock interjú" /> Elmondása szerint elsőként Gallagher trükkjeit próbálta leszedni, majd nem sokkal fedezte fel Moore játékát, aki az elsőszámú példaképe lett.<ref name="Shock interjú" /> Elmondása szerint ''sok olyan nagyszerű kvalitásokkal rendelkező gitárost ismerek, akik csak technikailag sajátítottak el bizonyos műfajokat, Gary azonban nem így játszott. Nála minden egyes hang csordultig volt lélekkel és emóciókkal, függetlenül attól, hogy épp milyen műfajban tevékenykedett. Ez a tűz mindig is magával ragadó volt számomra.''<ref name="Shock interjú" /> Fiatalon még [[Ritchie Blackmore]], [[Michael Schenker]] és [[Eddie Van Halen]] is hatással volt rá,<ref name="dinosaurrockguitar">{{cite web |url=http://www.dinosaurrockguitar.com/node/15 |title=Vivian Campbell stílusa és hangzása. |accessdate=2019-05-21 |publisher= dinosaurrockguitar.com |language=angol}}</ref> míg érettebb korában [[Mick Ronson]] és [[Jeff Beck]] munkássága hagyott benne mély nyomokat. Beck-et elképesztő kreativitású zenésznek, és a ma élő legnagyobb gitárosnak nevezte egy interjú során.<ref name="Shock interjú" /> Első gitárját 12 évesen kapta, ami egy Telecaster Thinline típusú hangszer volt, és egy Carlsbro Stingray erősítőn keresztül szólaltatott meg.
Campbell 1983-ban lett ismert, miután csatlakozott a [[Dio]] zenekarhoz. Az első három albumon nyújtott teljesítménye alapján az olyan újgenerációs sztárgitárosok közé sorolták, mint [[Warren DeMartini]], [[Jake E. Lee]], [[George Lynch]], [[John Norum]], [[John Sykes]], [[Brad Gillis]] és [[Jeff Watson]], még ha náluk fiatalabb is volt.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Pályafutásának korai éveiben kizárólag [[Gibson Les Paul]] gitárokat és Marshall JCM800-as erősítőt használt. Először az 1984-es Dio album a ''[[The Last in Line]]'' felvételeinél kezdett mást is használni, nevezetesen egy, a korszaknak megfelelő tremolókarral felszerelt Charvel modellt.<ref name="Shock interjú" /> A Dio albumokon hallható gitárhangzása száraz és durva, amiből hiányzott az a meleg tónus, ami a legtöbb kortársánál jelen volt (George Lynch, Warren DeMartini). Ez a csiszolt és vékony hangzás a '' The Last in Line'' lemeznél még jobban jelen lett, ami a Charvel majd a [[Fender Stratocaster|Stratocaster]] típusú hangszerek használatával magyarázható.<ref name="dinosaurrockguitar" /> A Dio koncerteken boss graphic eq és Boss Overdrive pedálokat használt, amiket sztereó felszerelésén kortársaihoz hasonlóan egyre inkább rackbe szerelt jelfeldolgozási technológiával szólaltatott meg.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Játékstílusa egyszerre volt virtuóz és dallamos, ugyanakkor egyéni jelleggel is rendelkezik. Campbell ismeri az alapokat, de nem tanult, hanem intuitív gitáros, aki legtöbbször a hallására támaszkodik.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Jó példa erre, hogy a legkorábbi magazininterjúiban nem tudta megfogalmazni, hogy hogyan alakította ki hangzását a stúdiózás során. A Dio-beli ténykedése során nagy mértékben támaszkodott a stúdiós szakemberek, illetve [[Ronnie James Dio]] tanácsaira.<ref name="dinosaurrockguitar" /> A felvételeken hallható "ólomstílusa" agresszív és lángoló,<ref name="dinosaurrockguitar" /> ritmusozása nagyrészt a standard rock/metal gitározásban használatos 5-6 power akkord némi folk akkordokkal kiegészítve.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Egyszer megjegyezte, hogy ritmusozáskor a gyűrűs ujját viszonylag keveset szokta haszálni.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Szereti alkalmazni a "kettős leállást", az oktávugrást valamint a string skipping technikát is.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Jobbkéz játéka nagyon kemény és vad, ami ugyanúgy Gary Moore hatása, mint a gyakori staccato használat.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Szólói általában összetettek és jól átgondoltak. Gary Moore-hoz hasonlóan gyakran lassan kezdi, majd gyorsítja, amit egy crescendo-ra épít fel.<ref name="dinosaurrockguitar" /> Az egyik legjobb korai példa erre a ''[[The Last in Line (Dio-dal)|The Last in Line]]'' dal szólója. A Dio-val készített felvételeken Campbell játékának fő ismérvei a gyors, agresszív és fura stílus, ami az 1983-as standardekhez viszonyítva kimondottan modernnek és szokatlannak számított.
==Diszkográfia==
| |||