Főmenü megnyitása

Módosítások

875 bájt hozzáadva ,  5 hónappal ezelőtt
A kutatók általában az [[újkőkor]]tól vagy a [[bronzkor]]tól tekintik valószínűnek a meglétét.<ref name=neobronze>Hoppál 2005:61</ref>
 
Amikor André Thévet francia katoliku pap 1557-ben Brazíliában járt, a sámánokat az „ördög papjainak” titulálta. Rossz néven vette, hogy ezek az emberek a szerinte tiltott tudásnak számító ismereteket fürkészik.{{refhely|Jeremy Narby, Franci Huxleyː Sámánok}}
A legtöbb ősi kultúrában létezik egy sámáni tradíció, amely abból az időből származik, amikor az emberek közelebb érezték magukat a szellemi világhoz és annak lakóihoz.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} Sok helyen már a XIX. században hanyatlóban volt, de fellelhető még Ausztrália őslakosainak kultúráiban, Dél-Amerika, Mexikó, Szibéria népeinél, Észak-Amerika indián kultúráiban.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} A XX. században számos olyan vadász-gyűjtögető népnél is lényegében megszűnt, amelyeknél még a modern időkben is létezett valamilyen formában. Eszkimó példák: már a XX. sz. végén is legfeljebb nem gyakorló sámánok éltek csak,<ref>Merkur 1985:4</ref> és már a nagy néprajzkutatók idejében is pusztulófélben volt a samanizmus,<ref>Merkur 1985:132</ref> például a sarki eszkimóknál a XIX. sz. végén halt meg az utolsó olyan sámán, aki asztrálisan tudott az égbe vagy a tenger mélyére utazni – és sok más korábbi sámánképesség is eltűnt ekkor már.<ref>Merkur 1985:134</ref>
 
A 17. században az oroszok megkezdték Szibéria gyarmatosítását és ők is olyan személyekre bukkantak, akik saját állításuk szerint a szellemekkel kommunikálnak. Ezen túl a sámánok azt állították, hogy gyógyítani tudnak, befolyásolni tudják a helyi időjárást vagy a vadászat sikerét és a jövőbe is képesek belelátni.{{refhely|Jeremy Narby, Franci Huxleyː Sámánok}}
 
A 18. században, a felvilágosodás kori Európában úgy vélték, hogy a sámánszínjátékoknak az igazi tudáshoz kevés közük van.{{refhely|Jeremy Narby, Franci Huxleyː Sámánok}}
 
A legtöbb ősi kultúrában létezik egy sámáni tradíció, amely abból az időből származik, amikor az emberek közelebb érezték magukat a szellemi világhoz és annak lakóihoz.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} Sok helyen már a XIX19. században hanyatlóban volt, de fellelhető még Ausztrália őslakosainak kultúráiban, Dél-Amerika, Mexikó, Szibéria népeinél, Észak-Amerika indián kultúráiban.{{refhely|Teresa Mooreyː Szellemi vezetők}} A XX20. században számos olyan vadász-gyűjtögető népnél is lényegében megszűnt, amelyeknél még a modern időkben is létezett valamilyen formában. Eszkimó példák: már a XX20. sz. végén is legfeljebb nem gyakorló sámánok éltek csak,<ref>Merkur 1985:4</ref> és már a nagy néprajzkutatók idejében is pusztulófélben volt a samanizmus,<ref>Merkur 1985:132</ref> például a sarki eszkimóknál a XIX19. sz. végén halt meg az utolsó olyan sámán, aki asztrálisan tudott az égbe vagy a tenger mélyére utazni – és sok más korábbi sámánképesség is eltűnt ekkor már.<ref>Merkur 1985:134</ref>
 
A nyugati világban léteznek ma is – ''és divatossá váltak a'' – neosámán dobkörök, a hangsúly viszont már az együttzenéléses [[Meditáció|meditatív]] állapot elérésére tevődik, ahol a [[Szellem (vallás)|szellemek]] meghívását csak szimbolikus tiszteletadásként lehet érteni.<ref>[[Paulinyi Tamás]]ː Az igazság odaát van</ref>
85 402

szerkesztés