Wikipédia

„Dávid Ben-Gúrión” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Vietnám
Nincs szerkesztési összefoglaló
25. sor:
 
== Élete ==
Eredeti neve ''David Grüen''. Apja Victor Grüen ügyvéd, anyja Sheindel Fridman. 12 évesen elhatározta, hogy politikával akar foglalkozni. 14 évesen két idősebb társával együtt létrehozta az ''Ezra'' ifjúsági mozgalmat, hogy a [[Palesztina (régió)|Palesztinába]] való kivándorlást segítsék elő. 16 évesen [[Varsó]]ba ment, hogy ott megszerezze az érettségijétérettségit. Közben, hogy eltartsa magát, egy modern szellemű héber iskolában tanított. 17 évesen csatlakozott a [[Póalé Cijón]] ([[Cionizmus|Cionista]] Munkások) mozgalmához. 1905-06 között [[Orosz Birodalom|Oroszországban]] kétszer letartóztatták forradalmi-cionista tevékenysége miatt. A második letartóztatásakor csak egy barátjának az 1000 rubelje mentette meg a szibériai fogságtól. Kiszabadulása után elhatározta, hogy Palesztinába megy. Először [[Odessza|Odesszába]] ment és ott egy orosz kereskedelmi hajóra szállva indult el az Ígéret Földjére, ''Erec Jiszráél''-be.
 
{{forráskérő|1906. szeptember 9-én érkezett [[Jaffa|Jaffába]] az akkor 23 éves David Grüen.}} Földművesként kezdett el dolgozni, de hamarosan [[malária]] döntötte le a lábáról és egy orvos javasolta neki, jobban tenné, ha elhagyná az országot, mivel a klíma nem az ő egészségének való. De ő kitartott, és ekkor választotta a Ben-Gúrión nevet, amelyiket szívesebben használta, mint az orosz nevét. Ez a név egy zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában a [[Második Templom]] lerombolásakor.
 
Támadta azokat a zsidó földtulajdonosokat, akik inkább az olcsó arab munkaerőt alkalmazták a frissen érkezett zsidók helyett. Sokszor sztrájkokat szervezett ezekcélja elérése céljábólérdekében. Egy hónappal Palesztinába érkezése után már részt vett a Jaffában tartott Póalé Cijón gyűlésén, ahol beválasztották a 10 fős bizottságba. Titokban egy [[Ramleh]]i arab kocsmában találkoztak, ahol megalkották az ún. [[ramlehi program]]ot, amiben kifejtik, hogy ''„A párt célja: a zsidó emberek politikai függetlensége ebben az országban.”''
 
Dávid Ben-Gúrión 1912-ben [[Jeruzsálem]]ben csatlakozott a [[Cionizmus|cionista]] [[munkásmozgalom]] (a [[Póalé Cijón]]) [[Ahdúd]] (Egység) című újságának szerkesztőbizottságához. 1911-ben a Bécsben tartott Póalé Cijón világkongresszusán képviselte Palesztinát. 1911-től jogot tanult a [[konstantinápoly]]i egyetemen. Amikor kitört az [[első világháború]], már Palesztina felé tartottak nyári vakációjukra egy orosz hajóval, de egy német hajó megtámadta őket.
 
Palesztinában zsidó önkéntes milíciát szerveztek a [[zsidók]] elleni támadások miatt. 1915 elején [[Dzsemal pasa]], mivel látta, hogy neveik az elkövetkező cionista kongresszusi listán szerepelnek, száműzte őket az Oszmán birodalombólBirodalomból. Egyiptomba távoztak azon év márciusában. Ben-Gúrión segített a [[Zsidó Légió]] létrehozásában, amelyet Angliában állítottak fel és majd később [[Egyiptom]]ba helyeztek át. Később az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba ment, hogy ott fiatal zsidókat toborozzon a Zsidó Légió számára és arra biztassa őket, hogy Palesztinába kell és érdemes jönniük a háború után. Mindezen tevékenységek közepette megismerkedett Paula Munweis-szel és 1917. december 5-én délelőtt 11.30-kor titokban összeházasodtak [[New York]]ban, a City Hallban. Amikor a [[Balfour-nyilatkozat (1917)|Balfour-deklaráció]] (1917. november 2.) köztudomásra jutott, Ben-Gúrión éppen az USA-ban volt és ezt írta [[Háim Weizman]]nak: ''„Britannia nem adta vissza nekünk Palesztinát… [de] Britannia …elismert minket, mint nemzetet és a jogunkat egy országhoz. De csak a héber emberek tehetik ezt kézzelfoghatóvá, csak az ő lelkükkel, az erejükkel és tőkéjükkel, építhetik fel a Nemzeti Otthonukat és érhetik el a nemzeti újjászületésünket.”'' A háború után megalakították a [[Hisztadrút]]ot ([[Zsidó Munkások Általános Szövetsége]]), 1922. decemberében, és meg is választották a főtitkárának. Ezzel ő lett a főtitkára az egyedüli, szervezetileg elismert politikai formációnak Palesztinában. A tagsági könyvének a száma a hármas volt. A Hisztadrút célja: [[Izrael]] állam megalakításának elősegítése. Ez volt Ben-Gúrión válasza a Balfour-deklarációra.
 
[[1921]]. márciusában létrehozták a [[Haganá]]t, mint ‘véderőt’. 1930-ban részt vett a [[Mapaj]] (Izrael Földjének Munkáspártja) megalapításában. 1930. szeptemberében [[Berlin]]ben ő nyitotta meg a [[Zsidó Munkások Világkongresszusa|Zsidó Munkások Világkongresszusát]]. 1934-ben a [[Zsidó Ügynökség]] végrehajtó bizottságának elnöke lett, egészen 1948-ig. 1939-ben megszületett a MacDonald-féle [[Fehér Könyv]] (1939. május 7.), amely nem tagadja meg a [[Balfour-nyilatkozat (1917)|Balfour-deklaráció]]t, de nem jelenti azt, hogy ''„Palesztinát zsidó állammá alakítják át.”'' Ez a lépés Ben-Gúriónékat arra ösztönözte, hogy Anglia ellen elindítsák a harcos [[cionizmus]]t. Így fogalmazta ezt meg: ''„Úgy harcolunk a háborúban, mintha nem lenne Fehér Könyv, és úgy harcolunk a Fehér Könyv ellen, mintha nem lenne háború.”'' Ben-Gúriónt és más angolbarát cionista vezetőket London magatartása arra ösztönzött, hogy megszerezzék az [[Amerikai Egyesült Államok]] támogatását. 1942. május 11-én megalkották a [[Baltimore-program]]ot, amelyben elutasítják az 1939-es Fehér könyvet és [[Izrael|Izrael Állam]] megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gúrión 1945. június 26-án [[New York]]ban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: ''„Ha a brit kormány tényleg fent szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor neki állandó és brutális erőt kell alkalmaznia.”''
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Dávid_Ben-Gúrión”