„Szumátrai orrszarvú” változatai közötti eltérés

Táplálkozáskor a legtevékenyebb, ez pedig hajnalban és szürkület után van. Nappal dagonyázással tölti az idejét, ilyenkor pihen és hűsöl. Az [[esős évszak]]ban élőhelyének a magasabb részeire húzódik fel, az év hűvösebb részein pedig újra a síkságokra vándorol le.<ref name="van Strien"/> Amikor kiszáradtak a dagonyázóhelyei, az orrszarvú más vizes gödröket tágít ki tülkei és lábai segítségével. A dagonyázás a test lehűtését, valamint a külső [[élősködő]]ktől és egyéb [[rovarok]]tól való megszabadulást szolgálja. A fogságban tartott példányoknak, melyeknek nem biztosítottak dagonyázógödröket, feltört és feldagadt a bőre, szemproblémáik lettek, körmeik feldagadtak, szőrzetük elhullott, és végül elpusztultak. Egy 20&nbsp;hónapos kutatás azt tárta fel, hogy egy szumátrai orrszarvúnak egyszerre nincs három dagonyázógödörnél több, továbbá 2–12&nbsp;hét után az orrszarvú elhagyja a helyet és újat keres magának. A dagonyázás általában a nap közepén van és 2–3&nbsp;órán át tart, ezután pedig táplálkozni indul. Habár a szumátrai állatkertekben az orrszarvúak kevesebb mint 45&nbsp;percet töltenek dagonyázással, a vadonban ez a kedvelt tevékenység jóval hosszabb: 80–300&nbsp;percet tarthat, az átlag 166&nbsp;perc naponta.<ref name=Wallows>{{cite journal |title= Wallows and Wallow Utilization of the Sumatran Rhinoceros ''(Dicerorhinus Sumatrensis)'' in a Natural Enclosure in Sungai Dusun Wildlife Reserve, Selangor, Malaysia |year= 2001 |journal= Journal of Wildlife and Parks |volume= 19 |pages= 7–12 |author= S.C. Julia Ng |coauthors= Z. Zainal-Zahari, Adam Nordin |url= http://www.rhinoresourcecenter.com/pdf_files/124/1246174611.pdf |format= PDF |language= angol}}</ref> Ha egyáltalán nincs dagonyázóhely, vagy más vizesgödör a térségben, akkor a sekélyebb folyószakaszok is megfelelnek.<ref name=Borner/>
 
Mivel igen ritka és eléggé újonnan kutatott állat, a faj körében még nem végeztek [[járványtan]]i kutatásokat. A 19. században a fogságban tartott állatok körében végzetesnek bizonyultak a [[kullancsok]] és a ''[[Gyrostigma]]'' nevű [[bagócslegyek]] szúrásai.<ref name=LitStud/> Ismert tény, hogy az orrszarvúféléket megtámadja a [[bögölyfélék]] által terjesztett ''[[Trypanosoma]]'', amely a [[surra]] nevű vérbetegség okozója. 2004-ben a Szumátrai Orrszarvút Megmentő Központban ''(Sumatran Rhinoceros Conservation Centre)'' 18&nbsp;nap alatt mind az öt itt tartott példány elpusztult az előbb említett betegség miatt.<ref name=Mohamad2006/> A kifejlett állatnak az [[ember]]en kívül nincs természetes [[ragadozó életmód|ragadozója]], azonban a borjakból zsákmányolhat a [[tigris (állat)|tigris]] ''(Panthera tigris)'' és az [[ázsiai vadkutya]] ''(Cuon alpinus)''. Hogy milyen gyakran történik ez meg, azt nem tudjuk. Bár az elterjedési területe átfedi az [[ázsiai elefánt]] ''(Elephas maximus)'' és az [[ázsiai tapír]] ''(Tapirus indicus)'' élőhelyeit, állítólag az állatok nem versengenek egymás között a táplálékforrásokért. Sőt, a megfigyelések szerint az elefántok és az orrszarvúak ugyanazokat a csapásokat használják. A két nagytestű állatfaj utat nyit a sűrű erdőben a kisebb, [[szarvasfélék]]nek, [[disznófélék]]nek és vadkutyáknak.<ref name="van Strien"/><ref name=Borner/> Az orrszarvúk csapásai két típusúak lehetnek: a jártabbak, azaz a növényzettel kevésbé benőttek, hosszabbak és az évszakos vándorlásaikon használják; a kisebb csapások, amelyek egy orrszarvú területén belül összeköti a dagonyázóhelyeket és sógödröket a táplálkozóhelyekkel, ezeket még jócskán borítja növényzet. Útjai során folyókon is átkel, könnyen átúszik 1,5&nbsp;méternél mélyebb és 50&nbsp;méter széles folyókat is, még erős áramlás esetén is.<ref name=Groves1972/><ref name=LitStud/>
 
Feltételezések szerint a vadonban körülbelül 30–45&nbsp;évet él. Fogságban az élettartamrekordot egy ''D. s. lasiotis'' alfajbeli tehén példány tartja, amely 32&nbsp;évet és 8&nbsp;hónapot élt. 1900-ban a [[london]]i állatkertben pusztult el.<ref name=Groves1972/>