„Vita:Szkíta nyelv” változatai közötti eltérés

Szkíta mese
(Hibák javítása)
(Szkíta mese)
 
 
[[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2019. április 12., 23:26 (CEST)
 
== Szkíta mese ==
''A szkíták iráni mivoltának feltevése csakis addig tartható, míg a szkíta szavakat kizárólag iráni nyelvekkel hasonlítjuk össze. ''Avagy'': Mindaddig, amíg összehasonlító vizsgálatainkat a szkíták nyelvével kapcsolatban nem terjesztjük ki a nyelvek szélesebb körére, a szkíta nyelvről bármit lehet állítani.''
 
Fentebb kijelentettem, miszerint a szkíták (s bármely más népesség) nyelvével kapcsolatban – ha csupán egyetlen nyelvet vagy nyelvek rokon csoportját választjuk összehasonlítási alapnak – a kiindulási feltétel határozza meg, milyen eredményre jutunk. Ha csakis iráni nyelvekkel hasonlítjuk össze vizsgálatunk tárgyát, akkor iráni kapcsolatot állapíthatunk meg. És így tovább.
 
Szóegyezések – más nyelvek szavaihoz hangalakban (némelykor jelentésben is) hasonló kifejezések – minden nyelvben előfordulnak. Ennélfogva bármely nyelv szókészletének szavait bármely más nyelv szótárában kereshetjük, s bizonyosan találunk is egyezéseket. Vonatkozik ez különösképpen a rövidebb, egy-két szótagból álló kifejezésekre. (Lásd: ''[[Véletlen hangalaki egyezések a magyar és más nyelvek közt]]''.)
 
Vegyük példának a német ''Birke'' (nyírfa) és a magyar ''birka'' (juh) kifejezést. Ha semmit sem tudnánk a németek nyelvéről, ''birka'' szavunkat bátran tekinthetnénk az említett germán kifejezés megfelelőjének is. Szótagjaik száma egyezik, nem különben vázuk, az értelmet hordozó mássalhangzók. Gondolhatnánk még (a mássalhangzók helyettesítésének szabályait alább részletezzük) germán köntösbe öltöztetett ''bőrke'', ''varga'' stb. szavunkra is. A mássalhangzók különbözőségét pedig magyarázhatnánk – valamennyi feltevésünk megokolt lenne – a nyelvek változásával, eltérő hangkészletével, a szót lejegyző hallásával, a kéziratmásoló tévedésével stb.
 
Ha nincsen támpontunk a megfejtendő kifejezés jelentését illetően, az összehasonlító munkát – különösképpen a rövid szavak esetében – meglehetős szabadsággal végezhetjük. Viszont minél több szótagból áll a megfejtendő szó, illetve minél közelebbről ismerjük jelentését, annál nehezebb a feladatunk. Ha például tudnánk, hogy a germán kifejezés növénnyel kapcsolatos, nem hivatkozhatnánk ''birka'', ''bőrke'', ''varga'' stb., csakis ''barka'' stb. szavunkra.
 
Végül pedig – ismervén a német kifejezés jelentését – be kellene látnunk, hogy a vizsgált szavak nyilvánvaló (alaki) hasonlósága csupán a véletlen műve. Másként megfogalmazva, csakis akkor beszélhetnénk a germán ''Birke'' és a magyar ''birka'' kifejezés rokonságáról, ha mindkettő nagyjából ugyanazt jelentené, illetőleg nyilvánvaló összefüggés lenne jelentésük között.
 
Néhány ismeretlen jelentésű szkíta szó megfejtése – bármilyen nyelv szótárában keressük is megfelelőjüket – nem biztosít szilárd alapot a szkíta nyelv besorolásához. Mert akármelyik nyelvet választjuk is, mindegyik szókészletében találunk véletlen egyezéseket, alaki hasonlóságokat. Nem elegendő tehát egyetlen nyelvet vagy nyelvek rokon csoportját vizsgálat alá venni. Az összehasonlítást ki kell terjeszteni több nyelvre, nyelvek más csoportjaira is. S nyilván azon (élő vagy holt) nyelv rokona a szkítának, melynek szószedete a legtöbb és leginkább hihető egyezést tudja felmutatni.
 
Az alábbiakban a szkíták eredetmondáját ([[Hérodotosz]], ''Hisztoriai'' IV. 5–6.) elemezzük – a magyar fordítás [[Télfy Iván|Télfy János]] (1863) munkája –, s a magyarok nyelvét vesszük összehasonlítási alapnak. (Nem, előkelő hunfalvysta felebarátaim, egyáltalán nem zavar, ha kizárnak a komoly szakemberek köréből. Engem a hatalom nem, csakis a tények és az eredmények érdekelnek.)
 
Előbb azonban – ha nem is teljes részletességgel – meg kell beszélnünk a szófejtés módszerének stb. néhány kérdését.
 
Amint a [[Szkíta nyelv#Hérodotosz szómagyarázatai|szócikk]] is hangsúlyozza: A kikövetkeztetett szóalakoknak – ami a formai követelményeket illeti – hasonlítaniuk kell a lejegyzett eredetihez. Lényeges a szótagok száma, és a szavak értelmét hordozó mássalhangzóknak is egyezniük kell. A képzésük módja stb. szerint rokonított [[mássalhangzó]]k – pl. ''b/m'', ''b/p'', ''b/v'', ''c/sz'', ''d/l'', ''d/t'', ''f/p'', ''g/k'', ''k/p'', ''l/r'', ''p/v'' – egymással felcserélhetők és így tovább.
 
Számolnunk kell szövegromlással, illetve eltérő lebetűzésekkel is. Például Hérodotosz különböző kézirataiban a görögösített ''Lipoxaisz'' (Λιποξαις) nevet megtaláljuk még ''Leipoxaisz'' (Λειποξαις), ''Nipoxaisz'' (Νιποξαις) és ''Nitoxaisz'' (Νιτοξαις) alakban is (Schmitt 2003). Ugyanezen név [[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz Szikeliótész]] munkájában (II. 43.) ''Napész'' (Ναπης), s aki Hérodotosznál ''Kolaxaisz'' (Κολαξαις), az Diodórosznál ''Palosz'' (Παλος) névre hallgat (Diodoros ''in'' Oldfather 1967; Herodotos ''in'' Geréb 1893). Hérodotosz művében az egyik szkíta csoport görögös neve ''Paralatai'' (Παραλαται) (Herodotos ''in'' Geréb 1893), ugyanez a [[Tabula Peutingeriana]] tábláin (Pars XIII, Segmentorum XI–XII) ''Paralocae Scythae''.
 
Az [[ógörög nyelv|ógörög]] és a [[magyar nyelv]] hangkészlete különböző. A görög például nem ismeri a ''c'', ''cs'', ''f'', ''gy'', ''h'', ''j'', ''ly'', ''ny'', ''s'', ''ty'', ''zs'' hangot, s [[magánhangzó]]ink jó részét. S bizonyos hangokat sem pontosan úgy képez, illetve ejt, hall, miként a magyar, például ''e'', ''r''. Kettőshangzóit illetően a ''[[Wikipédia:Görög nevek átírása|Görög nevek átírása]]'' című lapon tájékozódhatunk.
 
A görög tehát (más nyelvekhez hasonlóan), idegenek szavait tolmácsolván, az általa nem ismert hangokat saját hangkészletének hasonló elemeivel kénytelen helyettesíteni, illetve írásban jelölni. A ''h'' hangot például rendszerint ''théta'' (θ), ''kappa'' (κ), ''tau'' (τ), ''khi'' (χ) jellel betűzi le, a ''j''-t (ki is ejtheti, különösen szókezdő helyzetben) ''iótával'' (ι). S egyebekben is igyekszik idegenek szavait a maga hallásához, szavaihoz, nyelvének szabályaihoz igazítani. Egymást követő mássalhangzók közül például az egyiket kihagyhatja, szókezdő mássalhangzóhoz bizonyos esetekben hozzátoldhat még egyet és így tovább. (Lásd a szócikk [[Szkíta nyelv#Csűrés-csavarás|megfelelő szakaszát]].)
 
A magyar lehetőleg kerüli a mássalhangzók torlódását szó, illetve szótag elején, a görög viszont, bizonyos esetekben, előszeretettel viseltetik iránta, pl. ''iskola'', ''szkholeio'' (σχολειο).
 
A görög, eltérően a magyartól, jelöli a [[névszó]]kat. A jelölés eligazít a kérdéses szó nyelvtani nemét, számát és esetét illetően. Például a hímnemű ''út'' kifejezés egyes számú [[alanyeset]]e ''(h)od|osz'' (οδος), többes számban ''(h)od|oi'' (οδοι: utak). A névszói toldalékot pedig szükség esetén – a kiejtést megkönnyítendő – segédhangzóval illeszti a jelölt szóhoz. A névszó toldaléka, beleértve a segédhangzót is – ezzel számolnunk kell –, magában foglalhat az eredeti szkíta kifejezés utolsó hangjaiból egyet vagy többet. A görög, példának okáért, a magyar ''mák|os'' kifejezést ''mak|osz'' (μακος) alakban írhatná le, s ''mák'' szavunkat – mivel nyelvében a névszó jelölése kötelező – ugyanígy (mak|osz).
 
Lássuk akkor a szkíták eredetmondájának magyar változatát. A neveket illetően felhasználtam még Diodórosz munkáját, illetve a Tabula Peutingeriana tábláit. Zárójelben közlöm a görögös eredetit, magyarra átírt alakját, s azután a magyar szófejtést. Az eredeti görög szövegben Jupiter neve helyett a Diosz (Διος: Isten; a fő, az égi istenség, vagyis Zeusz) kifejezés szerepel, a szkíták eget megszemélyesítő istenségének neve azonban – tudjuk Hérodotosztól – görögösen Papaiosz (Παπαιος) volt.
 
Bizonyos szavaink helyesírását illetően – hosszadalmas volna kifejteni az okokat – eltértem az akadémiai állásfoglalástól. A megértést a szóban forgó kifejezések eltérő lebetűzése nem akadályozza.
 
Hitetlenkedők és tudni vágyók e helyen találják az iráni szófejtéseket: [[Szkíta nyelv#Az eredetmondában előszámlált nevek|Volt egyszer egy király, s annak három fia]].
 
:''Amint pedig a scythák ''(Σκυθαι: Szküth|ai: [e]{{aut|sküdt}}|ek)'' mondják, az ő nemzetök mindnyájan közől a legfiatalabb; s hogy ez igy keletkezett: ezen földön, mely pusztaság volt, született először egy ember, kinek neve volt Targitaus ''(Ταργιταος: Targita|osz: {{aut|Hargita}})''. Ezen Targitaus szüleinek mondják lenni – noha nekem hihetlent mondanak, de még is mondják – Jupitert ''(Παπαιος: Papai|osz: {{aut|Babai}}|t)'' és Borysthén ''(Βορυσθενης: Borüszthen|ész: {{aut|Boristen}})'' folyójának egyik leányát. Ilyen nemzetségből született legyen Targitaus; ebből pedig származott három fiu: Lipoxais ''(Λειποξαις: Leipoxa|isz, Λιποξαις: Lipoxa|isz, Νιποξαις: Nipoxa|isz, Νιτοξαις: Nitoxa|isz: {{aut|Napocska}}; Ναπης: Nap|ész: {{aut|Nap}})'', Arpoxais ''(Αρποξαις: Arpoxa|isz: {{aut|Árpácska}})'' és Kolaxais ''(Κολαξαις: Kolaxa|isz: {{aut|Kalácska}}; Παλος: Pal|osz: {{aut|Kalács}})'', a legfiatalabb. Ezek uralkodván, az égből lehulló arany műdarabok; eke, járom, kétélű fejsze és csésze estek a scytha földre. A legidősebb első volt ki ezt látta s gyorsan oda szaladt, fölakarván venni; de az arany, midőn hozzá közeledett, égni kezdett. Ez visszavonulván, a második közeledett oda, és ugyanaz történt. E kettőt tehát elűzte az égő arany; de midőn a harmadik, a legifjabb, hozzá lépett, elaludt és ő azt elvitte magához. A két idősebb fivér megtudván ezt, átadták az egész országot a legifjabbnak.<p>Lipoxaistől származtak azok a scythák közől, kiket nemzetségre nézve Auchatáknak ''(Αυχαται: Aukha|t|ai: {{aut|eke/é}}|seknek)'' neveznek; a középső Arpoxaistól pedig kik Katiarok- ''(Κατιαροι: Katiar|oi: {{aut|hajtár}}|oknak)'' és Traspiseknek ''(Τρασπιες: Traszpi|esz: {{aut|harcfi}}|aknak)'' hivatnak; végre a legifjabbiktól, a királytól, kik Paralátoknak ''(Παραλαται: Paralat|ai: {{aut|karályok}}|nak; Paraloc|ae: {{aut|karályok}}|nak)'' neveztetnek. Mindnyájoknak a nevök pedig Skolotok ''(Σκολοτοι: Szkolot|oi: [e]{{aut|sküdött}}|ek)'' a király melléknevétől. De a görögök scytháknak nevezték el.''
 
'''Források'''
* [https://archive.org/details/diodorusofsicily02dioduoft/page/26 {{aut|Diodoros Sikeliotes}} ''in'' {{aut|Oldfather, Ch.&nbsp;H.}} (1967): ''The Library of History''. II. Books II (continued) 35–IV, 58. With an english translation. London, Cambridge, Massachusetts.]
* [http://real-eod.mtak.hu/3270/2/MTA_Konyvek_460807_02_000807603.pdf {{aut|Herodotos}} ''in'' {{aut|Geréb József}} (1893): Herodotos történeti könyvei. Görögül és magyarul. Második kötet. IV–VI. könyv. ''Görög és latín remekírók''. Budapest.]
* [http://opar.unior.it/487/1/R._Schmitt_pp.1-31_pdf.pdf {{aut|Schmitt,&nbsp;R.}} (2003): Die skythischen Personennamen bei Herodot. ''Annali dell’Università degli Studi di Napoli “L’Orientale”. Sezione orientale'' '''63''': 1–31.]
* [http://www.hs-augsburg.de/~harsch/Chronologia/Lspost03/Tabula/tab_pe13.html {{aut|Tabula Peutingeriana.}} Pars XIII. (Segmentorum XI, XII).] (''Paralocae Scythae'' Peutinger tábláin.)
* [http://mek.oszk.hu/14700/14739/ {{aut|Télfy János}} (1863): ''Magyarok őstörténete.'' Görög források a scythák történetéhez. Pest.]
 
[[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2019. május 24., 08:39 (CEST)