„Pécs” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a korr |
→Története: Google Web Cache eliminálása |
||
140. sor:
[[1664]]-ben [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] csapatai a Mecsekről [[Mozsár (löveg)|mozsárágyúkkal]] lőtték szét a várost, majd kifosztották és felégették; a pécsi várat viszont nem sikerült bevenniük. Ekkor azonban elpusztult a középkori Pécs (lásd bővebben: [[Pécs ostroma (1664)|Pécs ostroma 1664-ben]]). [[Buda (történelmi település)|Buda]] felszabadítása után ([[1686]]) a keresztény felszabadító sereg szintén hatalmas rombolás árán tudta visszaszerezni a várat [[október 22.|október 22-én]]. A városban uralkodó haditörvényszék Karl von Thüngen parancsnok irányítása alatt először el akarta pusztítani Pécset, de később úgy döntöttek, hogy megtartják a még mindig török kézen lévő [[Szigetvár]] ellensúlyozása végett. A 2011-es kutatások szerint a török korban Pécs lakosságának 2/5-e volt magyar és a lakosság több mint fele volt délszláv. A város vezetői muzulmán délszlávok voltak.<ref>{{cite web|url=http://bama.hu/baranya/kultura/milyen-volt-pecs-varosa-a-torok-korban-398592|publisher= bama.hu|title= Milyen volt Pécs városa a török korban?|accessdate= 2009-10-10}}</ref>
[[1688]]-ban a dél-német tartományokból telepesek érkeztek a városba az elmenekült és legyilkolt lakosság pótlására. Az elkövetkezendő időkben Pécs népességének körülbelül egynegyede volt magyar, a többiek [[németek]], illetve [[Szláv népek|délszlávok]] voltak. A fallal körülvett [[Belváros (városrész, Pécs)|belvárosba]] jellemzően német lakosság költözött, a délszlávok a falon kívüli külvárosokban telepedtek le, míg a magyar kisebbség nagyrészt a város környéki szőlőhegyeken lakott. Pécs nem támogatta a [[Rákóczi-szabadságharc]]ot, ezért [[II. Rákóczi Ferenc]] seregei [[1704]]-ben kifosztották a várost. A [[18. század]]ban fejlődésnek indult az ipar, [[céh]]ek alakultak és fellendült a kereskedelem.<ref name="Gál Éva">{{cite web |url=http://
A város szeretett volna megszabadulni hűbérurától, a pécsi püspöktől és [[szabad királyi város]]sá válni. [[Klimó György]] püspök ebbe bele is egyezett volna, azonban [[Róma]] megtiltotta neki. Végül [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idején [[1780]]-ban, miután a püspök meghalt, a várost szabad királyi város rangra emelte, még mielőtt az új püspököt kinevezték volna. A [[19. század]] eleje a [[Polgár (városlakó)|polgárság]] meggazdagodásának korszaka volt. [[1839]]-ben felépült a város első kőszínháza és a manufaktúrák némelyike országszerte ismert volt. A legfontosabb vállalkozók a Hamerli-, a Höfler-, az Erreth-, az [[Angster orgona- és harmóniumgyár|Angster-]],<ref name="angster">{{cite book|author= Fekete Károly|title= Az Angster-család európai hírű orgonaépítő művészete Magyar Örökség|publisher=Pécsi szemle|year=2007|pages=75}}</ref> és a [[Zsolnay család]]ok voltak. A várost [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] két alkalommal is meglátogatta.<ref>{{cite web|url=http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10027/ch16s08.html |publisher=Hik.hu|title= A Mecsek környéke. Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben|accessdate= 2009-11-11}}</ref> Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején Pécset rövid ideig horvát sereg tartotta megszállva, majd [[1849]]. januárjában [[Habsburg Birodalom|Habsburg]]-csapatok élén [[Josip Jelačić|Jellasics]] császári vezér vonult be a városba. A [[kiegyezés]] (1867) és az alkotmány helyreállítása után Pécs gyorsan fejlődött, mint az ország legtöbb városa. 1868-tól [[vasút]] kötötte össze [[Barcs vasútállomás|Barccsal]], [[1882]]-tól [[Kelenföld vasútállomás|Budapest]]tel is.<ref>{{cite web|url=http://www.szfvar.katolikus.hu/tortenet/puspokok/dulanszky-nandor|publisher= szfvar.hu|title=Dulanszky Nándor|accessdate= 2015-10-15}}</ref>
| |||