„Eötvös József (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a →Élete |
|||
97. sor:
Még egyszer megszólalt nemzetiségi kérdésekben, s mikor kihirdették az [[1865]]-ös országgyűlést, lapot alapított (Politikai Hetilap címmel) a felmerülendő, főképp a [[kiegyezés]]t érintő kérdések megvitatására. A kiegyezésben közvetlenül közreműködött.
A gróf ''Andrássy Gyula vezette kormány''ban (1867-1871) ismét a vallás- és közoktatási tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a liberális elveken nyugvó ''népiskolai közoktatásról szóló törvényt'' (1868. 38. tc.). Megindította a közép- és felsőiskolák reformját is. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális ''nemzetiségi törvényt'' (1868. 44. tc.)
{{idézet2|''Ugyanazon zsidó, kit, ha csak keresztyénekkel látjuk viszonyokban, talán megvethetnénk; ki itt szívtelen fukar: különben mint jó atya, jó férj s mint vallásosainak hív barátja áll előttünk; a szegény zsidó nem fog hasztalan kopogni ajtaján, nincs senki oly alávaló Mózes követői között, kivel rokonságot nem érezne. Ugyanazon zsidó, ki félénken hízelg elnyomóinak s nyugodt egykedvűséggel hordja láncait, ellentállhatatlan hívséggel ragaszkodik vallásához, bátran néz minden kín, maga a halál elébe, inkább, mintsem, hogy apái oltárait elhagyná. Ugyanazon zsidó, ki talmudjából tanult előítéletekben gyermeki makacssággal ragaszkodik, Kánaán nemzetei között hősi szilárdsággal megtartá egy Istenének hitét, s vele azon fenséges morált, melyen magasabban álló keresztyénségünk épült.'' |Eötvös József
Az 1840-es években már írt a [[zsidók]] [[emancipáció]]járól, s amikor a törvényhozás [[1867]]-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a ''zsidók egyenjogúsítása'' volt (1867. 17. tc.). Létrehozta az [[izraelita]] kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Az [[ortodox kereszténység|ortodox]] egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal. Végül a legnagyobb horderejű kérdést, a [[katolikus]] [[Autonómia (szociológia)|autonómia]] ügyét is ő mozdította el a holtpontról.{{h|Szinnyei}} A nevéhez fűződik a ''vegyes házasságból született gyermekek vallását szabályozó törvény (1868. 53. tc.)'' A vallásszabadságról szóló többi törvénye kevésbé volt sikeres, mivel a katolikusok ellenezték.
| |||