„Szerkesztő:Cranach~huwiki/próbalap3” változatai közötti eltérés

'''''MarsyasMarszüasz megnyúzása''''' ''(Supplizio di Marsia)'' [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] egyik utolsó festménye, melyet [[1571]]-ben kezdett festeni és még halála évében, [[1576]]-ban is dolgozott rajta. [[1673]]-ban a az olmützi püspök vásárolta meg, majd a [[kroměříž]]i érseki palotába szállítattaszállíttatta. A festmény ma is [[csehország]]i Kroměříž városában a Főegyházmegyei Múzeum gyűjteményének egyik ékessége.

A kompozíciót minden bizonnyal [[Gulio Romano]] [[1525]] és [[1535]] között készült Marszüasz megnyúzását bemutató freskója inspirálhatta, mely a [[mantia]]i [[Palazzo Te]]-ben látható. Romano alkotásán is ugyanazok a szereplők szerepelnek (kivéve a kisfiút és a kutyákat). A kompozíció is hasonló, és ez az első olyan műalkotás, melyen Marszüaszt fejjel lefelé lógatták fel. A bal oldalon álló alak [[Lant|lant]]ot tart a kezében, az ülő Midásznak szamárfülei vannak, elkeseredett és arcát a kezébe temeti. Apollón nem térdel, hanem az áldozat fölé hajolva fejti le a bőrt. Mindkét alkotó [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] ''[[Átváltozások (Ovidius)|Átváltozások]]'' című művében szereplő elbeszéléstelbeszélésének leírását követhette, mely Marszüasz és Apollón közötti versenyről csak röviden, ám Marszüasz megnyúzásáról annál hosszabban és részletesebben ír.

Marszüasz tehetséges aulosz-játékos volt, a reneszánsz idején a műalkotásokon a hangszert általában [[pánsíp]]pal helyettesítették. Tiziano is egy pánsípot festett a képre, ami Marszüasz felett a fára van akasztva. Apollón egyik kedvelt hangszere a [[líra (hangszer)|líra]] volt, mely a festményen a reneszánsz jellegzetes vonós hangszerére, egy [[lira da braccio]]-ra, a [[hegedű]] egyik ősére lett cserélve. A hangszeren egy ismeretlen alak (egyes feltételezések szerint maga Apollón) játszik a festmény bal oldalán, tekintetét az égre emeli. Apollón a festmény egyik központi alakja, babérkoszorúval a fején a kép bal oldalán térdel. Késével fejti le a bőrt Marszüasz mellkasáról. Segítője egy komor [[szkíta]] férfialak, aki Marszüasz lábát nyúzza, valamint egy szatír, aki egy fából készült vödröt tart a kezében. A fából készült vödör vagy a vér felfogására, vagy a lenyúzott bőr tárolására szolgál, melyet később Apollón templomában szegezett ki. Egy fiatal fiú, vagy szatír egy nagy kutyát tart vissza a kép jobb oldalán, míg egy másik, kisebb kutya Marszüasz feje alatt a földre kifolyt vért kóstolgatja.

Nem tudni, hogy a festmény megrendelésre készült-e, vagy sem. Tiziano utolsó éveiben megbízója [[II. Fülöp spanyol király]] volt, de a fennmaradt levelezésekben a festményt nem említik. A ''Marszüasz megnyúzása'' egyike volt azon festményeknek, melyek Tiziano műtermében voltak 1576-ban bekövetkezett halálakor. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a festmény befejezetlen lenne. Elképzelhető,Azonban hogya befejezetlen, noha Tiziano szignója láthatóképen az előtérben lévő kövön. Azonbanszereplő a képen szereplőművészi szignó azt a feltételezést erősíti, hogy Tiziano befejezte alkotását.<ref>Robertson, 231; csak "... NUS P" szöveg kivehető, feltehetően "TITIANUS P[inxit]" azaz "Tiziano festette".</ref> A festmény sorsáról [[1655]]-ig nem tudni semmit, ebben az évben az Arundel-gyűjtemény leltárában tesznek róla említést. Thomas Arundel és felesége Alethea az 1620-as években fogott hozzá műkincsgyűjteményük létrehozásához. A festményt még ebben az évben [[Franz Imstenraed]] vásárolta meg. Majd [[1673]]-ban [[II. Karl von Liechtenstein-Kastelkorn]] [[Olmütz]] püspökéhez került, amikoraki megvásárolta Bernhard és Franz Imstenraed műkincsgyűjteményét. A műtárgyakat a [[Kroměříž]]-i érseki palotába szállították, ahol azóta is (ma Kroměříž-i Főegyházmegyei Múzeum gyűjteményében) látható. A festmény tetejéből és az aljából levágtak, a jobb oldalon meg hozzátoldottak a [[18. század]]ban. A [[20. század]] elejéig szinte meg is feledkeztek róla, az első szakirodalmi említés 1909-ben történt. Első modern kori kiállítására [[1983]]-ban [[London]]ban a Királyi Akadémián került sor, ahol a nagyközönség megdöbbenéssel fogadta. Később több helyen is kiállították:, [[Washington|Washingtonban]] ([[1986]]), [[Párizs|Párizsban]], [[Velence (Olaszország)|Velencében]], [[Bécs|Bécsben]], [[Róma|Rómában]], Londonban (2003) és [[New York]]-ban ([[2016]]).