„Ichthiológia” változatai közötti eltérés

* Heckel neve szorosan összekapcsolódik [[Petényi Salamon János]] nevével, aki tanulmányait Losoncon, Besztercebányán és Selmecbányán végezte. [[Fájl:Petényi.jpg|bélyegkép|150px|Petényi Salamon János]] Lelkésznek készült, ezért Pozsonyban majd Bécsben teológiát hallgatott, – de jobban érdekelték a természettudományok. Bécsben olyan híres természettudósoktól tanult preparátormesterséget, mint Johann Natterer, Johann Jakob Heckel és Vinzenz Kollar. 1824-ben Erdélybe utazott zoológiai anyagot gyűjteni, majd Bécsbe visszatérve jelentős természettudományi anyaggal tovább bővítette a Netterer gyűjteményt. 1834-től kinevezik a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] preparátorának. Számos munkái németül is megjelentek és eredményeiről többnyire a Brehm-folyóiratban az ''Isis''-ben számol be. Ezek a közül az egyik legjelentősebb az 1816-ban kiadott ''Erdély állattani tekintetben'' című műve. Petényi leírta szinte az egész Kárpát-medence madárvilágát, előkészítette Magyarország gerinces állatvilágának összefoglaló kézikönyvét, és összeállította a Magyarországon fellelhető fosszilis állatok maradványainak katalógusát is. Az 1850-es évektől kezdődően barátjával, magyarosított nevén [[Johann Jakob Heckel|Heckel Jakabbal]] együttesen végezték a Magyar királyságbanKirályságban fellelhető halak kategorizálását. Petényi 67 halfajt írírt le a Kárpát-medence területéről. 1837-ben a [[Poprád (folyó)|Poprád]] folyóban egy, addig „ismeretlen” márnafajt fedezfedezett fel. Ez a [[Petényi-márna|magyar márna]], ''Barbus meridionalis petényi'', amely a nevét viseli. Petényi Salamon maradandót alkotott, ez az egyetlen halfaj őrzi nevét az egyetemes haltudományban. A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott kézirataiból számos eltűnt, köztük a nagy madártani mű is. Ennek csak néhány lapját találta meg [[Herman Ottó]] egy árusnál, – csomagolópapírként. Petényi hátrahagyott művei elkallódnak, java részük tűzvész áldozata lett, és csak ennek töredékei kerültek hozzáértő kezekbe.

* Az itáliai emigrációba kényszerített Lucien Bonaparte herceg legidősebb fia, teljes nevén [[Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte]], aki nemcsak az ornitológia területén alkotott maradandót, hanem a későbbi éveiben az ichthiológia történelmébe is beírta nevét. Bonaparte 1822-ben elutazott az Egyesült Államokba, hogy eleget tegyen [[Alexander Wilson (ornitológus)|Alexander Wilson]] meghívásának és kiegészítse az ''American Ornithology'' című kilenckötetes madárhatározóját. Ebből négy kötet Philadelphiában meg is jelent 1825–1833 között. Az amerikai tartózkodása alatt felfigyelt az egyik halastóban történő és még újdonságnak számító egyik halgazdasági eljárásra, a pisztrángok akvakultúrában történő mesterséges szaporítására. Mikor 1828-ban visszatért az Egyesült Államokból, tovább folytatta Rómában a félbehagyott tudományos munkáját és meghonosította az új akvakultúrás haltenyésztést Itáliában, ami később elterjed az egész kontinensen. 1833-ban felkérték, hogy vegyen részt az Appennini-félsziget halainak feltárásában. Mivel az ornitológiában igen járatos volt, így könnyedén rendszerezett elsőként olyan halfajokat, mint az olasz bodorka; ''Rutilus aula'', az [[oldalsávos paduc]], ''Chondrostoma genei'' és egy endemikus apró pontyfélét ''(Scardinius scardafa)''. A Bonaparte-gyűjtemény 430 fajleírást tartalmaz Itália és a Földközi-tenger vidékeiről. 1834 és 1841 között kiadta az ''Iconografia della Fauna Italica'' itáliai állathatározó könyvsorozatát, amelyben az itáliai halfauna is helyet kapott. Mivel az 1840-es év elején betekintést kap a híres Netterer -gyűjtemény anyagai közé, ezért elsőként ismerte fel az akkori halrendszerezés hiányosságait. Egy téves besorolást javítva megszületett a ''Cichlini'' alcsalád, amelyet még ugyanebben az évben ''[[Cichlidae]]'' névre javított, és elsőként írt le a gyűjtemény alapján 1600 dél-amerikai ''[[Bölcsőszájúhal-félék|Cichlid]]'' fajt. [[Fájl:White shark.jpg|bélyegkép|200px|''Carcharodon carcharias'']] Magánszorgalomból egy észak-amerikai halcsaládot is felállított ''Aphredoderidae'' néven ''(Aphredoderus sayanus).'' A tengeri halfajok sem tudják megállítani, és felállítja a ''[[Skorpióhal-alakúak]]'' rend ''Cyclopteridae'' családját, utána [[porcos halak]] ([[ráják]] és [[cápák]]) ''Elasmobranchii'' alosztályát is. Erre mondták kortársai: ''„ez a második Bonaparte-birodalom…”'' Bonaparte megelőzte korát, hiszen még nem ismerhette [[Ernst Haeckel]] híres biogenetikai alaptörvényét a ''Chordata''-ról. 1868-ban C. L. Bonaparte posztumusz díjként díszdoktora lesz az Uppsalai Egyetemnek (Linné). A teljes C. L. J. L. Bonaparte herceg életmű: