Wikipédia

„Ichthiológia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
96. sor:
== 20. század ==
 
* [[Franz Steindachner]] tanulmányai alapján már fiatal korában is hihetetlen érzéket mutatott a természettudományok iránt. Régi barátja, [[Eduard Suess]] javaslatára inkább lesz zoológus, mintsem villamosmérnök egy Bécs környéki porcelángyárban. Ebben az időben Johann Jakob Heckel a bécsi Természettudományi Múzeum ichthiológusa, és így esélye sincs bekerülni a múzeum gyakornokai közé. Ezért Steindachner 1857 és 1859 között [[Rudolf Kner]] zoológussal és Karl von Scherzer bankárral karöltve megszervezte a Novara-expedíciót. [[Fájl:Steindachner Franz 1834-1919.png|balra|bélyegkép|150px|Franz Steindachner]] A [[SMS Novara|Novara]] egy osztrák cirkáló neve volt, amelyen elutazva feltérképeznek olyan távoli földrészek tengerpartjait, mint Ceylon, Jáva, Kína, Ausztrália és Új-Zéland. Ezen az úton 1000 új halfajt írnakírtak le, melyek többsége tengeri hal. Mikor visszatértek, Johann Jakob Heckel már nem élt, és így Steindachner lett bécsi Zoológiai Múzeum igazgatója. A megszerzett igazgatói szék azonban ingatagnak bizonyulbizonyult, és ellensúlyozásként Steindachner feltárta Szenegál, Spanyolország, Portugália és a Kanári-szigetek élővilágát, majd közzéteszközzétett 55 új ichthiológiai bekezdést az általa felfedezett halfajokról. Az eddigi érdemei alapján, mintegy elismerésként ekkor kérikérte fel az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] utolsó nagy halrendszerezőjét, Franz Steindachnert Louis Agassiz 1868-ban, hogy az Egyesült Államokban a Cambridge-i Egyetemen rendszerezze a dél-amerikai Thayer-expedíció által felfedezett halfajokat. 1871 és 1872 között Agassiz kezdeményezésére sor kerülkerült a második dél-amerikai expedícióra, amely a dél-amerikai földrészt körbeutazva, Bostonból kiindulva San Franciscóig feltárta a tengerpartok mentén lévő halfaunát. Ez az utazás Hassler -expedíció néven vonul be a történelembe – ez a név egyúttal egy amerikai háromárbócos fregatt nevét takarja. Az út során a tudomány számára 7498 addig ismeretlen új halfajt konzerválnak, például ''Ablennes hians'', ''Abudefduf saxatilis'', ''Astyanax fasciatus'', ''Bairdiella armata''. Steindachner 1886-ban visszatér Európába és megkapja a kitüntető Prof. címet. 1891 és 1898 között a Vörös-tenger és a mediterrán vidék halait térképezte fel – ez a Pola-expedíció néven válik ismertté. Csak egy pár faj, melyeket Steindachner felfedezfelfedezett és rendszerbe foglalfoglalt: ''Oncopterus darwinii'' (rombuszhal), ''Pleuronectes pallasii''. Steindachner 69 éves korában 1903-ban még egyszer eljuteljutott Dél-Amerikába, de ez az utazás már inkább egy kirándulás volt. Tiszteletére nagyon sok halfajt, halnemeket, halcsaládokat neveznek el, például ''Steindachneridion'' (Eigenmann, 1919), ''Apistogramma steindachneri'' (Regan, 1908). Steindachner nevéhez „100 000” hal leírása és rendszerbe foglalása fűződik a világ számos pontjáról, azonban ő még nem tudhatta, mit is takar a genotipikus klaszter kifejezés. [[Fájl:Gunther Albert 1830-1914.png|bélyegkép|150px|Albert C. Günther]]
* Albert Günther, az Angol Természettudományi Múzeum ichthiológusa volt. Fő műve a ''Catalogue of Fishes'', amelyben 8525 halfajt írt le. Nevét két halfaj is őrzi: ''Nothobranchius guentheri'', ''Pelmatochromis guentheri''.
* Carl H. Eigenmann német származású amerikai ichthiológus. Tanítványával John D. Hasemannal együttműködve a dél-amerikai halfauna egyik legjobb ismerője volt. Különösen Guayana és Kolumbia halvilágáról szóló, valamint a pontylazacokat összefoglaló munkái váltak ismertté. Az egyik rendszerezése: ''Apistogramma trifasciata''.
103. sor:
* Charles Tate Regan, angol ichthiológus, aki Boulenger tanítványa volt. Nagy érdemeket szerzett a rendszerezés területén, többek között az ''[[Apistogramma]]'' nem névadója. Nevét sok halfaj őrzi: ''Apistogramma regani'', ''Crenicichla regani'', stb.
* Lev Szemjonovics Berg 1876-ban született [[Bender|Benderiben]] (románul Tighina) az akkor Oroszországhoz tartozó Moldovában. [[Fájl:Nothobranchius rachovii male.jpg|bélyegkép|200px|''Cyprinodontiformes – Nothobranchius rachovii'']] A földrajzi diplomáját 1898-ban szerezte meg a moszkvai egyetemen, majd tanár lett Szentpéterváron. Berg élethivatásának tekintette a közép-ázsiai területek feltárását, főleg a szovjet [[Balkas-tó]] és az [[Iszik-köl (tó)|Iszik-köl]] halfaunája érdekelte. Közzé is tette e műveket 1916-ban ''Az Orosz Birodalom édesvízi halai'' címen, amelyben több mint 60 új bekezdést kezd a halrendszertanban és felállította a [[fogaspontyalakúak]] ''Cyprinodontiformes'' rendjét is. Berg nevéhez fűződik az addig használt és Carl von Linné nevével fémjelzett halrendszertan teljes átreformálása is. Ebben az új rendszertanban a halakat 120 rendbe, 12 osztályba, 2 főosztályba és 2 altörzsbe sorolta, -ez akkor kb. 20. 000 halfaj teljes rendszertani besorolását érintette. Ez a halosztályozási rendszer a mai modern halrendszertan alapja. Berg 1922 és 1928 között még két könyvet is megjelentet a Szovjetunióban; ''Éghajlat és élet'' (1922, magyarul 1953), valamint ''A klimatológia alapjai'' címmel. Az akkori szovjet biológiai doktrína alapját képező [[Vaszilij Dokucsajev]]-féle zónák elméletét fejlesztette tovább. ''Az Orosz Birodalom édesvízi halai'' folytatásaként 1949-ben megjelent a könyv negyedik kiadása, amelyben le van írva szinte az összes édesvizű hal, ami csak létezik oroszföldön és szomszédos országokban. Berg írja le először ebben a könyvben a szimbiózis kapcsolatot két hal, az ingola és egy szibériai lazacfaj között. Azonban Berg nem az ichthiológiai munkáiról lett világhírű, hanem az általa felállított makroevolúciós ''(Nomogenesis)'' elméletével, amellyel Darwin munkáit bővítette ki. Ha Lev Berg nem szolgálta ki az akkori szovjet rendszert, korának legnagyobb természettudósa lehetett volna, toronymagasan. Ő megelégedett négy Sztálin-díjjal. A diktátor bukását követően könyveit betiltották, és csak 2001-ben a Dnyeszter menti jegybank bocsátott ki emlékére egy ezüst pénzérmét (Kiemelkedő Dnyeszter menti emberek sorozat).
* Henry W. Fowler, a legismertebb amerikai ichthiológusok közé tartozott. A ''Bathyaethiops fowleri'' és a ''Barbus tetrazona partipentazona'' (a [[szumátrai díszmárna]], ''Barbus tetrazona'' egyik alfaja) rendszerezője.
* [[III. Lipót belga király]], aki nemcsak gyűjtő, de természetkutató is volt. A sok halfaj felfedezése mellett még sok más, például trópusi növényfajok első leírásai is tőle származnak. III. Lipót az ''Apistogramma gephyra'' egyik felfedezője. A dél-amerikai ''Teleocichla'' nemhez tartozó három fajt; a ''T. centrarchus'', ''T. gephyrogramma'', valamint a ''T. monogramma'' fajokat egy napon, 1964. október 29-én fedezte fel a Rio-Xingu folyórendszerben. E három faj lett később az alapja az új törpe ''Cichlid'' nemnek, amelyet Sven O. Kullander 1988-ban, mintegy új bekezdésként rendszerbe is foglalt. Elismerésként az ő nevét viseli az egyik vitorláshal faj, a ''Pterophyllum leopoldi'' (Gosse 1963), és egy amazonasi édesvízi rája, a ''Potamotrygon leopoldi'' (Castex & Castello, 1970).
* Ethelwynn Trewavas, angol ichthiológus és zoológus. Charles T. Regen tanítványa és későbbi utóda az Angol Természettudományi Múzeum élén. Szinte egész életét a halak osztályozásának szentelte, korszakalkotóként elsőként foglalta rendszerbe a Malawi-tavi endemikus halfaunát. Felállított két különálló halcsoportot ''Malawi mbuna,'' illetve ''Malawi non-mbuna'' néven, és törzsfejlődésük szerint osztályozta is a fajokat (a ''mbuna'' szó bennszülött nyelven annyit jelent: „kőevő”), majd bevezetett számos halnevezéktani újítást is, névadója például az ''Aulonocara'' nemnek. Sok felfedezése közül három faj: ''Aulonocara auditor, Cheilochromis euchilus, Copadichromis pleurostigma''. Számos leírása és könyve jelent meg az afrikai nagytavak élővilágáról:
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ichthiológia”