A nemesi származású irinyi [[Irinyi család]] sarja. 1817-ben született [[Partium|Partiumban]], a Bihar megyei [[Albis]]on, irinyi Irinyi János mezőgazdász, földbirtokos, és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Többek között [[Debrecen]]ben is tanult, de [[kémia]]i ismereteit a [[bécs]]i [[Politechnikum]]ban szerezte. Egyik professzorának ([[Paul Traugott Meissner|Meissner Pál]]nak) sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a nem robbanó, zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát (a gyufa fejében a [[foszfor]]t nem [[kálium-klorát]]tal, hanem [[ólom-dioxid]]dal keverte). Találmányát eladta egy [[Rómer István]] nevű gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra, s ebből fedezte későbbi [[berlin]]i egyetemi, majd hoffenheimi gazdasági akadémiai tanulmányait.
Berlinben, [[1838]]-ban (21 évesen) könyvet írt a kémia elméletéről, amelyben különösen a [[sav]]akkal foglalkozott. Értekezett a [[Nátrium-karbonát|szikes]] talajok javításáról is. A magyar szódás szikesek [[gipsz|gipsszel]] történő javítását először Irinyi javasolta. Ugyancsak ő alapította az első magyar gyufagyárat (gyújtófák gyára) [[1839]]-ben [[Pest (történelmi település)|Pest]]en.
