„Cannes-i fesztivál” változatai közötti eltérés

** '''[[Technikai-művészi VulcainCST-díj]]''' ''(Prix VulcainCST de l’artiste technicien)'' – [[1951]] óta ítélik oda – kezdetben ''technikai nagydíj'', majd ''technikai-művészi Vulcain-díj'' néven – egy film elkészítésében kiemelkedő teljesítményt nyújtott ''„filmtechnikai művésznek”''

Az [[1939-es cannes-i filmfesztivál|1939-ben tervezett fesztiválra]] a [[Franciaország|francia]] külügyminisztérium [[Magyarország]] részére is küldött meghívót, azonban a hivatalos válasz szerint kevés versenyeztetésre alkalmas filmet gyártottunk,<ref>Az eredeti kiírás szerint több filmmel kellett volna nevezni.</ref> és – hivatalos szakmai szervezet híján – az elkészült filmek sem indulhattak nemzetközi versenyeken.<ref name="reszvet"/> Az első magyar alkotást végül [[1947-es cannes-i filmfesztivál|1947]]-ben mutatták be [[Cannes]]-ban: [[Keleti Márton]] [[Bródy Sándor (író)|Bródy Sándor]] színművéből készített<ref>{{Hiv-web |url=http://mek.oszk.hu/00600/00629/00629.htm |cím=A tanítónő |szerző=Bródy Sándor |munka= |kiadó=[[Magyar Elektronikus Könyvtár|MEK]] [[OSZK]] |formátum= |dátum= |év= |hónap= |nap= |elérés=20080803}}</ref> filmjét, ''A tanítónőt''. Az [[1950-es évek]]ben Keleti további három alkotással képviselhette hazánkat, de már nevezték [[Makk Károly]] ''([[Liliomfi (film, 1954)|Liliomfi]])'' és [[Fábri Zoltán (rendező)|Fábri Zoltán]] ''([[Körhinta (film)|Körhinta]], [[Édes Anna (film, 1958)|Édes Anna]], Dúvad)'' filmjeit is. A nagyjátékfilmeket illetően az első hivatalos magyar elismerést [[Páger Antal (színművész)|Páger Antal]] kapta [[1964-es cannes-i filmfesztivál|1964]]-ben, a ''[[Pacsirta (film)|Pacsirta]]'' című filmdrámában nyújtott alakításáét. Rá egy évre [[Banovich Tamás]] kapott [[Technikai-művészi VulcainCST-díj|technikai nagydíjat]] táncfilmjéért, ''Az életbe táncoltatott leányért'',<ref>Jellemző a korra, hogy a művésznek idő előtt haza kellett indulnia a fesztiválvárosból; az elismerésről csak újságból értesült, s mint később kiderült, a díjat az őt hazaküldő Dósai István Hungarofilm-igazgatóhelyettes vette át. Lásd: {{cite interview |last=Banovich |first=Tamás |subjectlink= |interviewer=Barabás Klára |url=http://www.filmkultura.hu/2006/articles/profiles/banovich.hu.html |title=Szép magyar komédia |callsign=Filmkultúra |city= |date=2006-03-27 |program= |accessdate=2008-08-03 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20060527115329/http://www.filmkultura.hu/2006/articles/profiles/banovich.hu.html |archivedate=2006-05-27 }} {{Wayback|url=http://www.filmkultura.hu/2006/articles/profiles/banovich.hu.html |date=20060527115329 }}</ref> [[filmrendező]]ként pedig [[1967-es cannes-i filmfesztivál|1967]]-ben [[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]] kapott elismerést ''[[Tízezer nap]]'' című alkotásáért. Az [[1960-as évek]] második felétől szinte majdnem minden évben jelen volt Cannes-ban [[Jancsó Miklós (filmrendező)|Jancsó Miklós]]: a ''[[Szegénylegények]]'' 1966-os sikeres bemutatkozása után sorra vetítették fontosabb műveit – ''[[Csillagosok, katonák]], [[Fényes szelek]], [[Még kér a nép]], Szerelmem Elektra, [[Magánbűnök, közerkölcsök]], Magyar Rapszódia'' és ''Allegro Barbaro''<ref>Az [[1979-es cannes-i filmfesztivál|1979-es fesztiválon]] ''Magyar Rapszódia – Allegro Barbaro'' címen együtt szerepelt a tervezett ''Vitam et sanguinem'' trilógia első két darabja.</ref> stb., azonban rendezői munkáját díjjal csak [[1972-es cannes-i filmfesztivál|1972]]-ben ismerték el ''(Még kér a nép)''.

A legmagasabb elismerést – a hivatalos válogatás második díjának számító [[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|zsűri külön nagydíját]] – [[Mészáros Márta]] kapta ''Napló gyermekeimnek''<ref>A fesztiválon ''Napló'' címmel szerepelt.</ref> című alkotásáért (1984). Ugyancsak [[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|nagydíjas]] lett [[2015]]-ben az elsőfilmes [[Nemes Jeles László]] ''[[Saul fia]]'' című filmdrámája, emellett elnyerte a [[FIPRESCI]] díját, a [[Technikai-művészi VulcainCST-díj|Technikai-művészi Vulcain-díjat]]at ([[Zányi Tamás]] hangmérnök), valamint a [[A cannes-i fesztivál díjai#François Chalais-díj|François Chalais-díj]]at. Két díjat vehetett át ([[Legjobb forgatókönyv díja (cannes-i fesztivál)|legjobb forgatókönyv]], valamint [[A cannes-i fesztivál díjai#zsűri különdíja|zsűri különdíja]]) [[Szabó István (filmrendező)|Szabó István]]''([[Mephisto (film)|Mephisto]], [[Radl ezredes]])''. Szépen mutatkozott be [[1989-es cannes-i filmfesztivál|1989]]-ben az [[Un certain regard]] szekcióban [[Enyedi Ildikó]]: ''[[Az én XX. századom]]'' című filmje elnyerte az [[Arany Kamera|Arany Kamerát]]. A magyar filmművészet [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] utáni helyzete nem tette lehetővé, hogy jelen legyünk az Arany Pálmáért folytatott versenyben; Szabó István ''[[Hanussen]]''jének [[1988-as cannes-i filmfesztivál|1988]]-as bemutatója után 19 évnek kellett eltelnie, hogy [[Tarr Béla (rendező)|Tarr Béla]] filmje, ''A londoni férfi'' meghívásra kerülhessen. [[2008-as cannes-i fesztivál|2008]]-ban ismét sikeresen szerepeltünk, [[Mundruczó Kornél]] ''[[Delta (film)|Delta]]'' című alkotása elnyerte a [[FIPRESCI|filmkritikusok]] elismerését.

Nagyon eredményesek rövidfilmjeink. [[Homoki Nagy István]] ''Egy kerecsensólyom története'' című kisfilmjének [[1951-es cannes-i filmfesztivál|1951]]-es bemutatkozása óta öt alkotás kapott [[Arany Pálma (rövidfilm)|fődíjat]]: ''Nyitány'' (1965), ''Küzdők'' (1977), ''Moto Perpetuo'' (1981), ''Szél'' (1996) és ''Eső után'' (2002) – ezzel a nemzetek sorában a franciák után a másodikak lettünk. Kezdetben elsősorban [[Kollányi Ágoston (rendező, 1913–1988)|Kollányi Ágoston]] kisfilmjei képviselték hazánkat (ő kétszer is [[Technikai-művészi VulcainCST-díj|technikai nagydíjat]] kapott), majd főleg [[animációs film]]jeink arattak sikert.