„Kvantum-színdinamika” változatai közötti eltérés

[[1953]]-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[Kazuhiko Nishijima]] egymástól függetlenül kimondták a [[Kvark|ritkaság]] megmaradását, hogy megmagyarázzák bizonyos hadronok viszonylagosan ritka keletkezését a részecskefizikai folyamatokban. [[1954]]-ben [[Jang Csen-ning]] és [[Robert Mills]] megalkották az első nemkommutatív [[mértékelmélet (fizika)|mértékelméletmértéktérelmélet]]et ([[Yang-MillsYang–Mills elmélet]]) az [[izospin]]re lokális invarianciát megkövetelve. A hadronokat elkezdték tapasztalati úton a hasonló tömegük szerint az izospinjükben és ritkaságukban különböző csoportokba rendezni. [[1955]]-ben Gell-Mann és Nishijima felállították tapasztalati [[Gell-Mann–Nishijima-összefüggés|összefüggésüket]] a hadronok barionszáma, ritkasága, harmadik izospinkomponense és elektromos töltése között. Majd [[1961]]-ben Gell-Mann és [[Yuval Ne'eman]] egymástól függetlenül javasolták az [[SU(3)]] [[ízszimmetria|ízszimmetriát]] a hadronok csoportosulásainak (multiplettjeinek) leírására. Eleinte a már felfedezett hadronokból próbálták meg felépíteni a többit, végül [[1964]]-ben egymástól függetlenül Gell-Mann és [[George Zweig]] javasolták a [[kvark]]okat mint a hadronok alapvető építőköveit.