„Veszprémgalsa” változatai közötti eltérés

A ''Galsa'' helységnév a szláv eredetű Galsa személynévből származik, a Zala előtag pedig az egykori megyei hovatartozással kapcsolatos. Első említése [[1268]]-ból való. A [[14. század]] derekán adásvétel útján Himfi Benedek birtoka. Határa ekkor kb. 1500 hold. A Himfiek birtoka Esegvári Ferenc tulajdonába került. [[1420]]-tól birtokos a faluba a Csabi Bazsó család. A két család a [[16. század]] végéig birtokolt. [[1627]]-ben a falu egy része az [[EszterházyEsterházy család|Eszterházyak]], másik része közbirtokosok kezén volt. Galsa nemesi társadalmából kiemelkedik a Polgár család, ([[1700]]-ban Polgár Istvánt nemesnek jegyzik fel és Galsa egyik birtokosának). A település a 16-[[17. század]]ban [[jobbágy]]falu. Az [[1660-as évek]] közepén a falu elnéptelenedett. [[1700]] és 1711-ben Galsa ismét lakott, az [[1720-as évek]]ben települt véglegesen újra. A falu megélhetési forrásai a földművelés és az állattenyésztés. A falunak nagy a malomkultúrája. [[1366]]-ban a Sárosd vizén három malmot jegyeztek fel, [[1662]]-ben [[Vízimalom|vízimalma]] a falu keleti végén állt, Sárosd község irányában. [[1724]]-ben Kőmalom néven említik, 1799-ben kétkerekű malmáról tesznek említést az írások. A lakosság lélekszáma az 1720-as évektől gyarapodott. [[1890]]-ben ötszáz lakosa volt. Ezt a számot már csak a Veszprémpinkóccal történt egyesülés után szárnyalta túl, a lélekszám azóta fogyóban van. Galsa népe 1773-ban magyar és szabadköltözködésű. 1700-ban lakosságát evangélikusnak mondták, később a katolikusok száma is megszaporodott. 1778-ban Péter és Pál tiszteletére építettek új templomot. A falu népessége a [[19. század]] folyamán alig fejlődött, [[1890]]-ben ötszáz lakosa volt. [[1949]]-ben lakosságának 74%-a élt mezőgazdaságból, az aktív keresők közül 97 volt [[ingázás|ingázó]]. A tsz-szervezés [[1959]]-ben kezdődött meg, lényegében ettől az időponttól kezdve kezdett megszűnni a helyhez kötött életforma.