„Konitzi csata (1454)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (nem utolsó sorban → nem utolsósorban AWB)
{{Bővebben|Porosz Szövetség}}
 
A német lovagok a [[grünwaldi csata|grünwaldi csatában]] döntő vereségtvereséget szenvedtek, ami már hanyatlásuknak kezdetét jelentette EgyszersmindenkorraEgyszer s mindenkorra véget ért terjeszkedésük, mellyel [[Kelet-Európa|Kelet-Európá]]t akarták meghódítani. Az a potenciális gazdasági erő, mely a hadakozásokra épült, most elvesztette alapját és a [[Hanza-szövetség|Hanza]] [[baltikum]]i uralmát is gyengítette, emiatt az már nem támogatta a lovagrendet.<br>
A rend, minthogy már nem tudott keresztesekből hadat toborozni [[Németek|német]] zsoldosokat kellett, hogy fogadjon, ha meg akarta tartani hatalmát és megvédhesse magát a terjeszkedő [[lengyelek]]kel szemben. Ez óriási pénzt emésztett el, s elapasztotta az államkincstár vagyonát, így meg kellett, hogy emeljék az adókat, amelyet áthárítottak a polgárságra, a parasztságra és a nemességre. Az adók annyira magasak lettek már, hogy azt porosz és [[livónia]]i lakosság már nem tudta megfizetni.
 
 
===Az ütközet menete===
Kezdetben minden jól alakult: a lengyel lovasság rohamával csaknem áttörte a német arcvonalat, s elesett az egyik seregvezér [[Rudolf sagani herceg|Rudolf herceg]], ráadásul von Zinnenberget is foglyul ejtették. A lovagrendi haderő lovassága Konitz irányába menekült, átverekedve magát a lengyelek sorain, viszont gyalogságuk, egy roppant ügyes taktikával, a szekérvár (németül: ''Wangeburg'') mögött elhelyezkedve rendezte sorait és Konitz felől váratlanul hátba támadta az ellenséget. A jól kidolgozott, bonyolultabb stratégiával szemben, az egyszerűbb lengyel taktika tehetetlen volt, amit a kevésbé képzett katonák nem tudtak mire vélni, ezért pánik lett ekkor úrrá rajtuk és fejvesztve menekültek. A menekülők közül sokat levágtak, mások a közeli mocsarakban lelték halálukat. A halottak közt volt Szczekociny Piotr is, s maga a király is csak nehezen tudott kijutni.<br>A lengyelek 3000 halottat hagytak a csatatéren, 400-an fogságba estek, köztük három vezér is: Mikołaj Szarlejski, Łukasz Górka és Wojciech Kostka. A német lovagok zsoldosai összesen 100 embert vesztettek.
 
A lengyelek 3000 halotatt hagytak a csatatéren, 400-an fogságba estek, köztük három vezér is: Mikołaj Szarlejski, Łukasz Górka és Wojciech Kostka. A német lovagok zsoldosai összesen 100 embert vesztettek.<br>
Von Zinnenbergi noha fogoly volt, a győzelemről szóló jelentést megírhatta a [[Lengyelek|lengyel]] táborban.
 
 
==Győzelem után vereségek==
A rend nem sokáig örülhetett a győzelmének, mert elfogyott a hadi kiadásokra kiutalt összes pénze és a kincstár is üresen tátongott. Minthogy a [[Német-római Birodalom|német-római császártól]] nem kapták meg a kért segítséget, újból zsoldossereget állított ki, akik fizetetlenül kóboroltak ide-oda az országban és fosztogattak, olykor lázadoztak, s ez még jobban ösztönözte az ellenállást. Kázmért is elég szívós volt a harc folytatásához és a porosz szövetség kitartása felbátorította. A szövetségesek anyagi támogatást adtak katonaság toborzására, a király legfőképp lengyelekből, kisrészt cseh, magyar és [[szilézia]]i zsoldosokból alakított ki sereget. A poroszokkal szemben a segítséget Kázmér nagyméretű kiváltságok adományozásával honorálta, s a városok hamarosan kezdtek elpártolni a lovagoktól.<br>
 
Több csatában a lovagrend sorozatos vereséget szenvedett, városai és várai sorra nyitották meg kapuikat a lengyelek előtt.