„Antikvár könyvkereskedelem” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
Dapato (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
Az '''antikvár könyvkereskedelem''' régi vagy használt kiadványok – [[könyv]]ek, [[térkép]]ek, [[grafika|metszet]]ek, [[ősnyomtatvány]]ok, [[kisnyomtatvány]]ok, [[Kézirat (dokumentum)|kézirat]]ok, [[zenemű]]vek stb. – vételére és eladására specializálódott kereskedelmi ág. Az ezek eladására szakosodott kereskedés megnevezése ''antikvárium'' (a kereskedő ''antikvárius''), de a magyar nyelv ''antikvárium'' szava gyakran jelöli általánosan is a [[régiségkereskedelem|régiségkereskedést]]. Az ''antikvár'' szó a [[latin nyelv|latin]] ''antiqua'' szóból ered, amelynek jelentése: ’régi’.
 
A nyomással (nyomtatással) eszközölt jelírás története egészen Mezopotámiáig tekint vissza. Itt használtak először '''pecséthengereket''', illetve ezen alapszik a billog, a bélyegző alkalmazása is. Kezdetben csak egylapos nyomtatványok – szentképek, búcsúlevelek, kártyák – készültek táblanyomásos eljárással, majd rövidebb-hosszabb szövegeket tartalmazó könyvek is. A táblanyomásos, más néven '''dúckönyvek''' 1430 táján kezdenek felbukkanni, ezek leginkább vallásos munkák. [[Kína|Kínában]] azonban még ennél is jellegzetesebb eljárást figyelhetünk meg. '''Pi Seng''' mester 1040 táján agyagból szójeleket formált, majd kiégette azokat. Az így elkészült jeleket gyantába áztatta, és így nyomtatott velük. A könyvnyomtatás azonban akkoriban még nem terjedt el a kínai írásjegyek bonyolultsága és hatalmas száma miatt.