„Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:Kehidai Deák Ferenc.jpg|200px|jobbra|bélyegkép|Deák Ferenc (1858)]]

A [[Bach-korszak]]ban a [[passzív ellenállás]] ''(a közügyektől való elzárkózás)'' vezéralakja volt. A háttérbe húzódva is felhasznált azonban minden alkalmat a nemzet erkölcsi erejének és reményének táplálására. Ő szólította fel a nemzetet közadakozásra, amikor [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] meghalt, és a nagy költő árváit maga a nemzet vette gondoskodása alá.{{jegyzet*|[[Vörösmarty Mihály]] a halála előtt Deákot kérte fel gyermekei: Béla, Ilona és Erzsébet gyámjául. Deák közadakozást szervezett számukra, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt, és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összeg volt. Ilonát barátja fiához, [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]] későbbi miniszterelnökhöz adta feleségül.}}<ref>{{cite book |author=Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona|title=EMLÉKEIM Deák Ferenc Politikai és magánéletéből |publisher=Budapest PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T.|url=http://mtdaportal.extra.hu/books/szell_kalmanne_emlekeim_deak_ferenc_politikai_es_maganeletebol.pdf |format=pdf |id= |pages= }}</ref> Ő szerkesztette 1858-ban az Akadémia igazgatótanácsának folyamodványát az uralkodóhoz, amelyben a [[magyar nyelv]] és tudományosság ezen [[azilum]]ának fennmaradását védte a kormány beavatkozása ellen. Bízott abban, hogy amint az a történelem folyamán többször is megesett, az osztrák kormány gyengesége és hibái miatt csakhamar vissza fogják szerezni Magyarország önrendelkezési jogát. Veszélyesnek vélt minden fegyveres ellenállást, mert nem tartotta ahhoz elég erősnek nemzetét, de jogairól nem mondott le soha, és mint a jogfolytonosság tántoríthatatlan híve, a jövő alakulását csak az [[Áprilisi törvények|1848-as törvényes alap]] elismerése után tartotta lehetőnek. Elvei egyaránt eltértek [[Kossuth Lajos|Kossuth]] híveiétől, akik csak újabb, a külföld által támogatott és így szerencsésebb háborútól várták az üdvöt, és Széchenyiétől, aki a lemondásnak lett az [[apostol]]a, és aki szerint Deák még mindig az egerszegi megyeház ablakából nézi a világot.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}