„Harmadik Birodalom” változatai közötti eltérés

Csak át írtam az SA-t SS (eszesz)-re.
a (→‎Irodalom: formai)
(Csak át írtam az SA-t SS (eszesz)-re.)
== Út a hatalom felé ==
 
Az [[1923]]-as ún. [[Müncheni sörpuccs| sörpuccs]] sikertelenségéből okulva Hitler törvényes úton akarta megszerezni a hatalmat. Bár pere országosan is ismertté tette, Hitler a következő öt évben mégsem tudta érdemben növelni az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]] támogatottságát. A párt csak 2,6%-ot ért el a választásokon. Az [[1929]] októberében kitört [[Nagy gazdasági világválság|világgazdasági válság]] különösen sújtotta a legyőzött Németországot. A munkanélküliek száma meghaladta az ötmilliót, a hiper[[infláció]] teljesen elértéktelenítette a német márkát. A válság a felelőtlenül ígérgető szélsőségeseknek, a nemzetiszocialistáknak és kommunistáknak kedvezett. A Hitler szociális demagógiájára és szónoki képességeire építő, [[Joseph Goebbels]] későbbi [[propaganda]]miniszter által irányított kampányok eredményeként [[1930]]-ban az NSDAP 18,3 és 1932 nyarán már 37,3%-ot kapott az országos választásokon. Ezzel az ország legerősebb pártjává vált. A párt rendezvényeit a barnainges SASS rohamosztagosok biztosították, akik naponta csaptak össze a kommunista párt aktivistáival. Ezeknek a verekedéseknek gyakran voltak halálos áldozatai. [[1932]] végén a gazdasági válság elérte mélypontját, a szintén erősödő kommunisták hatalomra kerülésétől rettegő nagyiparosok egyre inkább a nemzetiszocialistákban látták a mind közelibbnek tűnő bolsevik forradalom egyetlen ellenszerét.
[[Kép:Bundesarchiv Bild 102-14381, Berlin, Polizeipatrouille am Wahltag.jpg|balra|bélyegkép|1933. március 5. Rendőrjárőr a választások napján, amelyen a nemzetiszocialisták 43,9 százalékos eredményt értek el]]
Több rövid életű kormány bukása után [[Paul von Hindenburg|Hindenburg]] birodalmi elnök [[1933]]. [[január 30.|január 30]]-án Hitlert bízta meg egy koalíciós kormány megalakításával. Mivel a nemzetiszocialista párt vezére (Führer) törvényesen lett kancellár, sokan azt gondolták, hogy hatalomra kerülve a nemzetiszocialisták [[radikalizmus]]a csökkenni fog. Mások abban reménykedtek, hogy a nemzetiszocialisták tevékenységükkel hamar lejáratják magukat. Egy német kommunista vezető 1933 februárjában egyenesen így fogalmazott: „Hadd jöjjenek most a nemzetiszocialisták… Egy hónap múltán a kommunisták vezetik a munkásságot”. Valamennyien tévedtek. Február végén [[A Reichstag felgyújtása|kigyulladt a Birodalmi Gyűlés]], a [[Reichstag (épület)|Reichstag]] épülete. Bár a lángoló épületben csak egy holland elmebeteget fogtak el, a nemzetiszocialista propaganda a kommunistákat vádolta. A kommunista pártot betiltották, a párt vezetőit és Reichstag-képviselőit letartóztatták. Az SA-legényekkel megerősített rendőrség egyszerű kommunista párttagok ezreit hurcolta el. Márciusban [[Dachau]]ban megnyílt az első koncentrációs tábor, országszerte internáló táborok és börtönök tucatjait állították fel. A megfélemlített képviselők (a szociáldemokraták ellenszavazataival) március végén áldásukat adták a felhatalmazási törvényre. Ennek értelmében Hitler kormányának rendeletei automatikusan törvényerőre emelkedtek, anélkül, hogy a Reichstag megszavazta volna őket. Áprilisban megjelentek az első zsidórendeletek, amelyek egyre több pályáról tiltották el a nem árja származású állampolgárokat. Nyáron betiltották a szakszervezeteket, majd a szociáldemokrata pártot, az év végére pedig valamennyi politikai pártot feloszlatták. A szakmai, ifjúsági szervezeteket, a keresztény, az autós- és lovas egyleteket nemzetiszocialista egyesületekbe olvasztották. Az iskolások számára kötelezővé tették a [[Hitlerjugend]] (Hitleri Ifjúság) tagságot, külön szervezeteket hoztak létre a lányok és nők számára. Az állami hatóságokkal párhuzamosan kiépítették az NSDAP egész országot behálózó szervezetét. Az állami szintre emelt nemzetiszocialista propaganda hatékonyabbá tétele érdekében Goebbels vezetésével propagandaminisztériumot szerveztek.
Névtelen felhasználó