„Vám” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  3 évvel ezelőtt
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(A(z) Bordercontrol.jpg nevű fájlt Jcb törölte a Commonsból: „No source since 9 March 2019”)
Másodjára legyen kiinduló feltételezésünk a korábbinak szöges ellentéte: legyen a kereskedelem teljesen szabad, vagyis engedjenek be a hatóságok minden külföldön gyártott termékegységet, vámmentesen. Tegyük fel még, hogy a külföldi termelő(k) ügyfelei között a mi országunk eltörpül, így önmagában az a tény, hogy hozzánk hány egységet tudnak szállítani, nem befolyásolja az általuk szabott árat. Másképpen fogalmazva, az a nemzetközi kínálati függvény, amivel országunk ebben az esetben szembesül, vízszintes (míg a hazai vállalatok kínálati függvénye értelemszerűen megegyezik a korábbival). Ekkor a hazai gyártók csak annyi egységet tudnak a termékből eladni, amennyit még képesek ugyanolyan áron kínálni, mint külföldi vetélytársaik: vagyis a függőleges tengelytől a belföldi és a nemzetközi kínálati függvény metszéspontjáig terjedő mennyiséget ők állítják elő, míg a fennmaradó mennyiség, az előbb említett ponttól a nemzetközi kínálat és a kereslet találkozásáig – vagyis az egyensúlyi pontig '''(K)''' – [[import]]ból fog származni.
 
Tekintsük a szabadkereskedelem bevezetésének jóléti hatásait. A fogyasztói többlet a korábbi ''A'' háromszög területéhez képest kibővült ''B''-vel, ''C''-vel, ''D''-vel, ''E''-vel, ''F''-fel és ''G''-vel, a külföldi gyártók termelői többlete a vízszintes kínálati függvényük miatt továbbra is 0 maradt, míg a hazai gyártók termelői többlete ''H''-ra zsugorodott. ''B'' és ''D'' olyan területek, amiket a fogyasztók „szereztek meg” a belföldi termelőktől azáltal, hogy az import engedélyezésének következtében a termék ára csökkent. ''C'', ''E'', ''F'' és ''G'' viszont egyszerűen az előállított mennyiség növekedéséből eredő pluszhaszon. Ha összeadjuk a termelői és fogyasztói többleteket és a kapott értéket egyfajta „társadalmi többletként” értelmezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a társadalom egésze jobb helyzetbe került a szabadkereskedelem bevezetésével. Emögött persze a fogyasztók jólétének jelentős növekedése, ugyanakkor a termelők jólétének csökkenése áll. A termék fogyasztóinak tehát érdekeérdekük a nemzetközi kereskedelem engedélyezése, míg a hazai gyártóknak nem.
 
Utolsó, harmadik esetként vizsgáljuk meg azt a helyzetet, amikor az importot a hatóság engedélyezi, de minden behozott termékegységre egy meghatározott összegű vámot vet ki. Ez a nemzetközi kínálati függvény fölfelé történő eltolódásával jár, méghozzá pontosan a termékegységre jutó vám mértékében. Vagyis a termék kínálati ára – és egyben az új '''(J)''' egyensúlyi ponthoz tartozó végső ára – ezzel az értékkel fog emelkedni. A belföldi és a nemzetközi kínálati függvény metszéspontja fölfelé és jobbra tolódik, ami azt jelenti, hogy a hazai gyártók a termékből a második esethez képest többet és magasabb áron tudnak eladni. Termelői többletük így a korábbihoz képest ''D''-vel nő, bár a teljes importtilalomhoz képest még mindig ''B''-vel kevesebb hasznot tehetnek zsebre. A külföldi termelők többlete ez esetben is 0, míg a fogyasztói többlet a ''D'', ''E'', ''F'' és ''G'' területekkel, tehát jelentősen csökken. Mint már említettük, ''D'' a belföldi gyártókhoz csoportosul át; ''F'' éppen az importra kivetett vám összegével egyenlő, ez a hatóság kezébe kerül; ''E'' és ''G'' pedig elvész a társadalom számára. A vám kivetésével tehát a hazai termelők és a hatósághatóságok jártak (legalábbis közvetlenül) jobban, míg a fogyasztói többlet [[pénz]]ben kifejezve ennél a nyereségnél nagyobb mértékben csökkent.
 
=== Érvek a vámok ellen ===
Névtelen felhasználó