„Sztanovoj-felföld” változatai közötti eltérés

a
CheckWiki error (22) javítása; kategória szóközökkel
a (ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
a (CheckWiki error (22) javítása; kategória szóközökkel)
 
 
== Elhelyezkedése ==
A Bajkál-hegytömeg legmagasabbra emelkedő része. Nyugat-délnyugatról kelet-északkeleti irányba elnyúló párhuzamos hegyláncok alkotják, melyek néhol nagyobb hegyközi medencéket fognak közre. A Bajkál-tó, illetve a [[Bajkálmellék]] északi részétől kelet felé kb. 700  km hosszan, az [[Oljokma]] (a [[Léna (folyó)|Léna]] mellékfolyója) középső folyásáig húzódik; dél felől keretezi a hegyvidék három északi felföldjét ([[Észak-bajkáli-felföld]], [[Patom-felföld]], [[Oljokma–Csara-felföld]]).
 
A Sztanovoj-felföld ''nyugati'' felét a [[Felső-Angara]] völgyétől északra a Felső-angarai-hegység és a Gyeljun-Uran-hegység vonulatai, délre pedig az [[Észak-mujai-hegység|Észak-mujai-]] és a [[Dél-mujai-hegység]] párhuzamosan futó láncai foglalják el; legmagasabb csúcsaik 2700 m-ig emelkednek. A hegységek által közrefogott Felső-angarai-medence és Muja–Kuanda-medence 450–900 m tengerszint feletti magasságban fekszik.
 
Az észak felé folyó [[Vityim]] völgyétől ''keletre'' fekvő rész a magasabb: a [[Kodar-hegység|Kodar-]], a [[Kalar-hegység|Kalar-]] és az [[Udokan-hegység]] csúcsai 2800 m-ig érnek; a Kodar-hegységben található az egész Bajkál-vidék legmagasabb pontja, a BAM-csúcs (3072 m).<ref>A ''BAM'' – a [[Bajkál–Amur-vasútvonal]] rövidítése.</ref> A keleti rész nagyobb hegyközi mélyedése a Csara-medence és a Felső-kalari-medence.
 
== Jellemzői ==
Főként az [[archaikum]]ból és a [[proterozoikum]]ból származó [[metamorf kőzetek]]ből (kristályos pala, kvarcit, [[gneisz]]) épül fel, a medencéket a [[kainozoikum]]ban lerakódott üledékek vastag rétegei töltik ki. Jellemző ásványkincsei az arany, a réz, a fluorit, a szén, valamint [[ritkaföldfémek]], [[ittrium]], [[kriolit]]. A Vityim völgyétől nyugatra található Oroszország egyik legnagyobb azbeszttelepe.
 
A magasabb, keleti hegységeket alpi domborzati formák, sziklás gerincek, meredek hegyoldalak és csúcsok, vízesések, a jégkorszaki gleccserek által kivájt völgyek, kárfülkék és kártavak (tengerszemek) jellemzik.
Az éghajlat szélsőségesen kontinentális. A nyár a medencékben forró és két-három hónapig tart, a magashegységekben hűvös és rövid (néha alig egyetlen hónap). A tél hosszú és nagyon hideg, a medencékbe igen kevés csapadék jut el. Mindenfelé jellemző az állandóan fagyott talaj.
 
A folyóhálózat sűrű, táplálásában jelentős szerep jut az olvadékvizeknek. A Vityim mellett a felföld jelentős folyója a [[Felső-Angara]], a [[Cipa (folyó)|Cipa]], a [[Csara]], a [[Kalar]] és a [[Muja]]. Sok a kisebb tó, különösen a medencékben.
 
A hegyek lejtőit többnyire daur vörösfenyőből álló hegyi tajga borítja. 1200 m felett az erdő egyre ritkul, alpesi rétek, csenevész nyírek és hegyi tundra váltja fel; a legmagasabb tetők többnyire kopárak. A Kodar-hegység legmagasabb részeiről számos kisebb gleccser indul lefelé. A medencék alján mocsaras rétek terülnek el; a homokos talajok növényzetét a vörösfenyővel kevert erdeifenyő uralja.
*{{cite web|url=http://ez.chita.ru/encycl/concepts/?id=2536|title=Sztanovoje nagorje|publisher =Enciklopegyija Zabajkalja|language=orosz}}
 
[[Kategória: Oroszország hegyei, hegységei]]
527 516

szerkesztés