„Luna Mária aragóniai királyné” változatai közötti eltérés

'''Luna Mária''' ([[Segorbe|Sogorb/Segorbe]],<ref>Sogorb egy [[Valencia (autonóm közösség)|valenciai]] város [[Katalán nyelv|katalán]] változata, [[spanyol nyelv|spanyolul]]: ''Segorbe''.</ref> [[Valencia (autonóm közösség)|Valenciai Királyság]], [[1353]] – [[Vila-real|Vila-real/Villarreal]],<ref>[[Katalán nyelv|Katalánul]] és hivatalosan ''Vila-real'', [[spanyol nyelv|spanyolul]]: ''Villarreal''.</ref> [[Valencia (autonóm közösség)|Valenciai Királyság]], [[1406]]. [[december 29.]]), {{katalánul|Maria de Luna}}, {{spanyolul|María de Luna}}, {{latinul|Maria Luna, Aragonum Regina}}, a házassága révén [[1396]]-tól [[Aragóniai uralkodók házastársainak listája|Aragónia]], [[Valenciai uralkodók házastársainak listája|Valencia]], [[Mallorcai uralkodók házastársainak listája|Mallorca]], [[Szardíniai uralkodók házastársainak listája|Szardínia]] királynéja és régense, apja örököseként [[1360]]-tól '''I. Mária''' néven Luna<ref>[[Luna (Spanyolország)|Luna]] helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, [[Zaragoza]] közelében, [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartományban]] található, ma [[Aragónia (autonóm közösség)|Aragónia]] autonóm közösség része.</ref> és Jérica (Xèrica) grófnője,<ref>[[Jérica]] a [[Valencia (autonóm közösség)|valenciai]] város [[Spanyol nyelv|spanyol]] és a hivatalos neve, [[Katalán nyelv|katalánul]]: ''Xèrica'' és [[aragóniai nyelv]]en (nyelvjárásban) ''Exerica''.</ref> Quinto<ref>[[Quinto (Spanyolország)|Quinto]] helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, [[Zaragoza]] közelében, [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartományban]] található, ma [[Aragónia (autonóm közösség)|Aragónia]] autonóm közösség része.</ref> bárónője, valamint Sogorb (Segorbe) és Pedrola úrnője.<ref>[[Pedrola]] helység az Aragóniai Királyságban, a főváros, [[Zaragoza]] közelében, [[Zaragoza (tartomány)|Zaragoza tartományban]] található, ma [[Aragónia (autonóm közösség)|Aragónia]] autonóm közösség része.</ref> [[1402]]-ben férje kinevezte Empúries<ref>A [[katalónia]]i helység [[katalán nyelv]]ű és hivatalos elnevezése ''[[Castelló d’Empúries]]'', [[spanyol nyelv|spanyolul]] pedig ''Castellón de Ampurias''.</ref> grófnőjévé, amely grófság Márton király unokaöccsének gyermektelen halála révén a koronára szállt. [[Márton aragóniai király|I. (Idős/Emberséges) Márton]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] első felesége és [[I. Márton szicíliai király|I. (Ifjú) Márton]] [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|szicíliai király]] anyja. [[Eugénia francia császárné]] ([[1826]]–[[1920]]) Luna Mária 15. (generációs) leszármazottja annak házasságon kívül született unokája, [[Aragóniai Jolán nieblai grófné|Aragóniai Jolán]] révén.

Apja [[Lope lunai gróf|Lope]] ([[1315]]/[[1320|20]]–[[1360]]), Luna grófja, Quinto bárója és Sogorb ura, [[Aragóniai Királyság|Aragónia]] kormányzója [[1347]]-ben, aki [[III. Péter aragóniai király|III. (Nagy) Péter]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] dédunokája volt természetes ágon, és aki elsőként másod-unokatestvérét, [[Aragóniai Jolán lunai grófné|Aragóniai Jolánt]], [[II. Jakab aragóniai király|II. (Igazságos) Jakab]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] lányát, Tarantói Fülöp ([[1297]]–[[1330]]) özvegyét vette feleségül. Ebből a házasságból egy lány, Jolán született, aki viszont kisgyermekként meghalt. Második házasságát [[Brianda lunai grófné|Brianda d'Agoult]]<ref>Vagy más néven Brianda de Agaout, Brianda d'Agout vagy Brianda de Got.</ref> ([[1335]] körül–[[1406]]) [[okcitán nyelv|provanszál]] származású úrnővel kötötte, aki Foulques d'Agoult-nak, Sault urának<ref>Apja, III. Rajmund [[I. Johanna nápolyi királynő]] főudvarmestere volt, mikor a királynő [[1348]]-tól [[1350]]-ig mint Provence grófnője [[Provence-Alpes-Côte d’Azur|Provence-ban]] tartózkodott a királysága magyar megszállása idején.</ref> és Alasacie des Baux-nak a lánya volt. Ebből a házasságból két lány született, Mária és húga, [[Luna Brianda alfajaríni úrnő|Brianda]]. Mária királyné anyja révén rokonsában állt [[V. Kelemen pápa|V. Kelemen]] pápával, aki anyai nagyapjának, Foulques d'Agoult (vagy de Got) provanszál nemesnek volt a nagybátyja, és eredeti neve ''Bertrand d'Agoult'' (vagy ''de Got'') volt.<ref>L. Miron (1913: 238).</ref> Mária királyné apja révén pedig [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] [[avignon]]i (ellen)pápával állt rokonságban, akinek eredeti neve ''Pedro Martínez de Luna'' volt. Az ellenpápa szintén a Luna család tagja volt, csak egy másik ágról.<ref>L. Miron (1913: 255).</ref> Az aragón királyi pár mindvégig az avignoni ellenpápát támogatta.

[[1399]]. [[április 22.|április 22-én]] kedden a [[Szent György]] napi ünnepségek keretében koronázták aragón királynévá [[Aragóniai Királyság|Aragónia]] fővárosában, [[Zaragoza|Zaragozában]],<ref>Zaragoza a spanyol és a hivatalos elnevezés, [[katalán nyelv|katalánul]] pedig ''Saragossa''.</ref> kilenc nappal a férje [[koronázás]]a után, akit [[április 13.|április 13-án]] koronáztak meg. A királyné koronázásán a királyi családból jelen volt a királyné édesanyja, Brianda d'Agoult lunai grófné, unokahúga, [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné]] és Anjou hercegnéje, aki [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] kisebbik lánya, valamint [[René nápolyi király|I. Renátusz]] [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|nápolyi király]] anyja volt, [[Aragóniai Izabella urgelli grófné|Izabella]] (Erzsébet) aragón királyi hercegnő (infánsnő), aki Mária királyné sógornője és [[Márton aragóniai király|Idős Márton]] király féltestvére volt, valamint [[Prades Margit aragóniai királyné|Prades Margit]], Idős Márton későbbi felesége is. A szertartáson [[Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné|Aragóniai Jolán]], Anjou hercegnéje vitte a koronát, Aragóniai Izabella infánsnő vitte a jogart, és egy nemes hölgy, Guiomar úrnő vitte az országalmát. A királyné letérdelt a király elé, aki egy ezüsttálról, melyet Anjou hercegnéje tartott, elvette a koronát, és a felesége fejére helyezte. Majd jobb kezébe adta a jogart és a bal kezébe az országalmát. Végül egy gyémántgyűrűt húzott a királyné ujjára. Ezután Márton király megcsókolta a királyné arcát, aki kézcsókkal viszonozta ezt.<ref>Lásd Miron (1913: 251–253).</ref>