„Legitimizmus” változatai közötti eltérés

A legitimisták az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] bukása után megoldást kerestek az ország államformájára és vezetésére. A legjelentősebb képviselőik között említhető gróf [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. gróf Andrássy Gyula]], akinek komoly szerepe volt [[1919]] őszén, gróf [[Csekonics Iván]] és később gróf [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] és gróf [[Apponyi Albert]] is. Az 1930-as években viszont [[Griger Miklós]] katolikus pap töltött fontos szerepet a legitimizmusban. Dunántúlon a legitimisták főhadiszállása az [[1920]]-as években a [[Zala vármegye]]i [[Zalaegerszeg]] lett, melyben [[Mindszenty József|Pehm József]] (Mindszenty József), a helyi plébános és esperes legnagyobb vezetője és támogatója volt. A király kérdést az [[1920]]-as és [[1930]]-as évtizedekben még igen is aktuálisnak tekintették, és a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó érát támogató [[Egységes Párt|NEP]] után mindig a legitimisták szerezték meg a legtöbb szavazatot. A legitimistáknak az egyik legfontosabb politikai pártja a [[Keresztény Gazdasági és Szociális Párt]] (''KGSZP''), amely [[1926]] és [[1937]] között működött gróf [[Zichy János (miniszter)|Zichy János]] elnöksége alatt. A legitimista körök politikai főelvei között nem csak a királyi kérdés, és pontosabban a Habsburgok visszatérése a trónra, hanem erős mezőgazdasági fejlesztés, valamint a vidéki embereknek és életének a szinvonala felemelése volt az alapvonása. A szegény emberek istápolása, azoknak az életének az anyagi és lelki gondjai orvosolása az egyik céljuk, erős szociálisan érzékeny politikát folytatva. A legitimista mélyen római katolikus meggyőződésű volt, de a jobboldali szélsőségeket erősen elutasította, pontosabban igen nagy ellenségének számított a [[nemzetiszocializmus]]nak. A legitimista nagy hazafinak számított, de mindig a racionális kereteken belül; a [[turanizmus]]t elitélte, mivel több ízben [[I. István magyar király|Szent István]]t kisértékü embernek tüntette fel és vele szemben kiemelte [[Koppány vezér]] személyét. Ezzel a pogányságot felemelte a kereszténységgel szemben, olyan érv, amelyet nem támogatott a legitimizmus.<ref name="zalamegye1935">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/ZalamegyeiUjsag_1935_1/?query=%22Gy%C3%B6m%C3%B6rey%20Gy%C3%B6rgy%22%20%22farkas%20tibor%22&pg=177&layout=s|title=Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-02-13 / 36. szám}}</ref> A magyar legitimisták a [[Magyarország 1919–1945 között|Horthy-korszak]] alatt a központi kormánynak és a politikai pártjának, a [[Egységes Párt|Nemzeti Egységes Pártjának]] (NEP), nagy ellenfele és bírálója voltak. A király nélküli kiráyságot fentartó rendszer alatt gyakran helytelenítették a kormányzó születés- és névnapjának megülését, valamint nagy ellenzői voltak a sok új állami módosításnak, amelyet a [[Bethlen-kormány]] alatt vezettek be.