„Joseph Szabo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forma
43. sor:
'''<u>Fantasztikus szürrealista festmények:</u>'''
 
A sikereket ez a rendkívül termékeny korszak hozta meg számára. Ebben a korban a figuratív kifejezés iránti szerelem, és a konkrét ikonográfiába vetett bizalom, még a legmerészebb spekulációkban is távol tartják Szabót az absztrakttól, mint tisztességtelen lerövidítéstől. A testek és a formák rubensi barokk nagysága, tágassága; a kontúrok gótikus pontossága. Festészete a legnagyobb művészekre emlékeztető munka. Mindez hosszadalmas erőfeszítések gyümölcse, fájdalmas üzenet. Ismeretlen világból érkező üzenet.<supref>2.André Freises</supref>
 
Hogy ezekhez hasonló igen magas színvonalon máshol is megtalálhassuk a művészeti műhelyekben, vissza kell mennünk egészen a németalföldi flamand művészek olajalkotásaihoz. Kompozíciói mozgással átitatottak, de még ha a gesztusok hatalmat is sugároznak, azok inkább magabiztosak és izmosak, mint erőszakosak és idegesek. De főleg mindig nagyon emberiek. S pontosan ebben különbözik azoktól, amik első pillantásra eszünkbe ötlenek, Hieronymos Bosch, vagy Salvador Dali műveitől.<supref>3JJ. Vidal</supref>.
 
Erősen foglalkoztatja az ember eredete. Honnan jöttünk? Honnan származunk?
 
„Amíg léteznek emberek, addig az alkotásokat embereknek kellene inspirálniuk, az ő fantasztikus, végtelen, kimeríthetetlen álmaiknak, még akkor is, ha e területen a delírium határait súrolja. A legmélyebb valóságunk nem a mindennapos megújuló álmainkban létezik? Ez szabadít fel, ez segít minket egy olyan társadalomban, melyben legtöbbször fogolynak érezzük magunkat.”<supref>4Szabó József</supref> Festészetében sokszor aggasztó, és impozáns fantasztikus lények jelennek meg. Ezeken keresztül fejezi ki a bennünk egymás mellett létező primitív, elnyomott érzelmeket, amelyek felszínre törnek, és elárasztják a tudatot. Az egoizmus szörnyeit félelmet keltő állati külsővel festette meg. Amikor testi alakban jelenik meg a szörny a képen, akkor legtöbbször ez a központi figura a festményen. A lélek legmélyéről feltörő érzelmeket fejezik ki, s azt a gondolatot, amit szavakkal nem lehet elmondani. A művész saját maga és mások legintimebb szférájának felfedezésére indul.<supref>5E. Meslé (Bourges)</supref>.
 
A megjelenített lények, - úgy tűnik-, hogy onnan túlról érkeznek, és azt fejezik ki, amivel mindnyájan konfrontálódunk az életben: nehézségeket vagy örömöket, de legfőképpen az élet nagy kérdéseinek keresését.<supref>6A. Rouffi (1982.)</supref>.
 
A tárgyak különösen hiányoznak a képeken, ahogyan táj, horizont sincs, sem az, amit „természetnek” nevezünk. A festő minden látható-érzékelhető maszkon túlmegy: ezek az alakot öltött maszkok kioldódnak, leesnek, mint a lepedő és kosztüm finom, törékeny páncélja lehull viselőjéről. Ezek alatt az illuzórikus szeszélyek, ezek alatt a rongyok alatt végül feltűnik az ember a maga valóságában. Ezek a tekintetek, amik szomorúságot, fáradtságot, tiszta örömet, derűt sugároznak, minden egyes jelenetet végigkísérnek, és beborítanak, s hogy még jobban ezekre koncentráljunk, Szabó oda nem illő tárgyakat rak oda, amelyek az ő belső lényéből születtek.
 
Nem hull sohasem hallucinációkba, vagy rémálomba, és nem érinti a diabolikus világot, hanem ironikus, patetikus, groteszk, titokzatos, szimbolikus, megrögzött, szabadító, részletekben gazdag történetben fejezi ki magát, olyan színekben úszva, amelyek már minden gondolkozást kiküszöbölnek. Ezeket a mély rezonanciákat fejezi ki egy olyan technika, olyan színvilág, amely szintén elutasítja a könnyelműséget, inkább megdicsőíti a szépséget.<supref>7J. Gautrot</supref>.
 
Joseph Szabó csak nagyon kis ecsetekkel dolgozott, egészen tisztázott vonásokkal, hasonlóképpen azokhoz, akik a porcelánok aranyfestését végzik. Ezekkel a finom eszközökkel tudta megvalósítani a vásznain megjelenő szereplőket pontról pontra haladva, úgy, mintha minden egyes ecsetvonás egy új élő sejtet adna az alakhoz.
63. sor:
Joseph Szabó a nagy magányosok közé tartozott. Kompozícióin különös figurák együttese jelenik meg: a [[Biblia]] lelki szegényei, [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] megszomorítottjai lehetnek ők, akiknek alakjában Szabó egyes francia kritikusai a szülőföld népét, a magyar parasztok alakját vélik felfedezni, de akik azokat az emlékeket is előhívják, amelyek a 16–17. századi flamand és holland festészethez kötik a kép nézőjét. Parasztlakodalom és vásári mulatság, mutatványosok és természeti jelenség felé bámulók, [[Keresztelő Szent János]] prédikációjára összegyűlt hallgatóság vagy a borzongató legendák szörnyeit vizionáló csoportok – minden jelen van a képeken, ami [[Brueghel]], [[Hieronymus Bosch|Bosch]] és kortársaik kompozícióin jelen voltak.
 
Szörnyek vagy inkább szörnyecskék, madarak és madáremberek. Egyszerű, mondhatni uniformizált arcok, a rájuk merevedett mosoly, a bizonytalansággal elegy várakozás kicsit együgyű, de nem ellenszenves vigyora. Egyikük-másikuk kezében könyv, vagy primitív nagyító, üvegdarab, talán tükör, a mutatványos golyót egyensúlyoz az orra hegyén, egy másik kürtbe fúj, talán zenél. Kicsik, nagyok és még nagyobbak, folytonos dimenzióváltásban, emberek, közöttük olykor mellszobor, szobrok, de az is megesik, hogy a testből csak az érzések, lelkiállapotok tükrözője, az arc marad. Több esetben emelvényen jelennek meg a figurák, s mögöttük, mint [[Dalí]], [[Tanguy]] alkotásain, perspektivikus vonalakkal tagolt színpadi terek vezetnek a háttér sivatagos, sziklás tájai felé. Szabó József egy olyan különös, mondhatni holdbéli tájon rendezte be színpadát a képi példázatok szereplői számára, amely mindennek mondható, csak földi paradicsomnak nem. A civilizáció romhalmaza inkább, hiszen ahogyan egy helyen a városokról szóló [[Bertolt Brecht|Brechtet]] idézve mondja: ''„Bementünk, de semmit nem nyertünk vele, eltűnünk gyorsan, a városok is eltűnnek lassanként.”''<ref>link http://mno.hu/grund/kivonulas-a-varosbol-1253969</ref>.
 
Szabó korai festményei, éppúgy, mint néhány mű a csatlakozó fázisokból, már számos francia és nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon voltak láthatók. Az 1970-es évek végétől képei a geometrikus elemek, mértani formák emberfejeket, alakokat formáznak. A világos kontúrú, élénk színű geometrikus elemek kezeket, fejeket, melleket formáznak tömött kompozícióban.
 
Szabó József így egy új dimenzióhoz jutott el, kiindulva az álmok, a fantasztikus különös világából, valóságosan kitört egy színekben pompázó, tudós és egyben letisztult világba, ahova bevezet minket. Útját a rajz világítja meg, amely lehetővé teszi intenzív kereséseinek mélyebb és érzékenyebb megértését: ez a művész érzelmének tiszta és közvetlen interpretálása.<supref>8André Freises - Séte Katalógus</supref>.
 
A 80-as évektől figuratív és nonfiguratív (biomorf) képeket fest. Talán ezekben ment legtávolabb az elvonatkoztatás terén. Technikája Airbrush.
73. sor:
Az utolsó periódus festményei, expresszív, mozaik hatású képek, éppúgy, mint ő maga, alapjában véve nem hagyták el Szabó művész-otthonát. Felcserélhetetlenül viselik magukon Szabó kéznyomát, kevés kivételtől eltekintve azonban nincsenek aláírva. [[2010]]-es halálának évében a festő így magyarázta ezt: ''„…gyakorlatilag majdnem készek, hiányzik két vagy három javítás és bevonattal 50 százalékkal szebbek lettek volna”.''
 
Szobrai értelmezéséhez megkerülhetetlen festészetének vizsgálata. Érdekes és többször előforduló motívum képein a páncélzat, amely néhány évvel később szobraiban tűnik fel újra. Vaskos testekkel, gépies, robotszerű, statikus emberi alakokkal találkozunk, amelyek leginkább Fernand Léger figuráival mutatnak rokonságot. Akárcsak Légert, Szabót is komolyan foglalkoztatta az iparosodás társadalmi hatása. Szabó attól tartott, hogy lassanként maga az ember is elgépiesedik, lelkét veszíti, és ezt az aggodalmat tükrözik a szóban forgó festményei, szobrai, köztük a Sète-ben felállított monumentális méretű, hét méter magas Gólem-szerű figurája is.<supref>9Cserba Júlia</supref>.
 
<sup>2. André Freises</sup>
 
<sup>3. JJ. Vidal</sup>
 
<sup>4. Szabó József</sup>
 
<sup>5. E. Meslé (Bourges)</sup>
 
<sup>6. A. Rouffi (1982.)</sup>
 
<sup>7. J. Gautrot</sup>
 
<sup>8. André Freises - Séte Katalógus</sup>
 
<sup>9. Cserba Júlia</sup>
== Egyéni kiállításai ==