„Elena Cornaro Piscopia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
A Palazzo Loredanban született, a [[Velencei Köztársaság]]ban, 1646. június 5-én Gianbattista Cornaro-Piscopia és szeretője, Zanetta Boni harmadik gyermekeként. Édesanyja paraszti származású volt, szülei nem voltak házasok a születése idején.<ref>{{Cite web |author=Gregersen |first=Erik |title=Elena Cornaro |url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1759989/Elena-Cornaro |publisher=Encyclopædia Britannica Inc |accessdate=17 April 2014}}</ref> Elena így ekkor még hivatalosan nem volt tagja a Cornaro családnak, mivel a velencei törvények a nemesek házasságon kívül született gyermekeit nem ismerték el (akkor sem, ha a nemesi szülő igen) ezzel megtagadva a nemesi kiváltságokat is. Zanetta rendkívül szegény paraszti családból származott, és valószínűleg azért menekült Velencébe, hogy elkerülje az éhezést. Hamarosan a Köztársaság egyik legjelentősebb nemes-dinasztiájának tagja lett. Gianbattista és Zanetta hivatalosan 1654-ben házasodtak össze, de gyermekeik ezután sem részesülhettek a nemesi kiváltságokban, ami különösen bántotta Gianbattistát.
1664-ben Elena apja San Marco de supra, vagyis a [[Szent Márk-székesegyház (Velence)|Szent Márk-bazilika
== Tanulmányai ==
Elenát már fiatal lányként csodálatos tehetségnek tartották, így Giovanni Fabris, pap és a család barátja tanácsára megkezdte klasszikus tanulmányait. Kiváló oktatói segítségével hétéves korára megtanult [[Latin nyelv|latinul]], [[Görög nyelv|görögül]], [[Francia nyelv|franciául]], és [[Spanyol nyelv|spanyolul]] is. Emellett elsajátította a [[Héber nyelv|héber]] és az [[Arab nyelv|arab]] nyelvet is, ezzel elnyerve az
Elena a zenében is tündökölt: [[csembaló]]n, [[klavikord]]on, [[Hárfa|hárfán]], és [[hegedű]]n játszott; tehetségét az élete során megkomponált zeneművei is mutatják.
A húszas éveihez közeledve érdeklődést kezdett mutatni a [[fizika]], a [[csillagászat]] és a [[Nyelvészet|nyelvészet]] iránt. [[Carlo Rinaldini]], Elena filozófiatanára, a [[Padovai Egyetem]] filozófia tanszékének vezetője 1668-ban latin nyelven, [[Geometria|geometriáról]] írt könyvét az akkor huszonkét éves Elenának ajánlotta. Amikor Elena oktatója, Fabris elhunyt, még közelebb került Rinaldinihez, aki átvette a lány tanulmányainak vezetését.
1669-ben spanyolból olaszra fordította Giovanni Lanspergio [[Kartauzi rend|kartauzi]] szerzetes
Életét a tudománynak és a jótékonykodásnak szentelte. 1684-ben halt meg Padovában, [[tuberkulózis]]ban. A Santa Giustina-templomban temették el. Emlékére a Padovai Egyetemen szobrot állítottak.
| |||