„I. Károly frank császár” változatai közötti eltérés

Nagy Károly uralkodása a [[800]]. év környékén érte el a tetőpontját. [[799]]-ben [[III. Leó pápa|III. Leó pápának]] gondja támadt a rómaiakkal, aki megpróbálta kiszúrni a szemét és kivágni a nyelvét.<!--ennek a mondatnak mi akar lenni az értelme?-->Lemondatták és kolostorba zárták. Nagy Károly, [[Alcuin|Yorki Alcuin]] javaslatára, elutasította a lemondatás elfogadását. 800 novemberében [[Róma|Rómába]] utazott és egy gyűlést tartott [[december 1.|december 1-jén]]. [[december 23.|December 23-án]] Leó ártatlansági esküt tett. A [[karácsony]]i misén ([[december 25.]]) Károly letérdelt az oltár elé és a pápa a fejére helyezve a koronát ''Imperator Romanorum''á („a rómaiak császárává”) koronázta a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikában]]. Ezzel a pápa kísérletet tett hogy átvegye az irányítást Károly felett [[Konstantinápoly]]tól.

 

 

Az ikonoklaszita háború után 800-ban [[Eiréné bizánci császárnő]] megszerezte a teljhatalmat Konstantinápolyban. Ezek a körülmények kedveztek a pápai intézkedéseknek, hogy felélesszék a császári címet nyugaton. Elsősorban a pápai hatalmat akarták megerősíteni, annak védelmezőjével, Nagy Károllyal, hogy megoldják a konstantinápolyi problémákat, amik félelemben tartották Európát, amíg a császár segítő keze nem állt a pápa mögött. Nagy Károly felvette az [[augustus (cím)|augustus]] címet. Ez tiltakozásokat eredményezett Bizáncban a császárné és trónbitorló szeretője [[I. Niképhorosz bizánci császár|I. Niképhorosz]] ellen, akiknek nagy szerepe volt a tiltakozók kivégzésében.