„I. Károly frank császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
83. sor:
 
== Megjelenése ==
[[Kép:Portrait of Charlemagne whom the Song of Roland names the King with the Grizzly Beard.png|bélyeg|bal|180px|Nagy Károly portréja, a ''[[Roland-ének]]ből'' a [[16. század]] végéről]]
 
Noha semmiféle feljegyzés nem áll rendelkezésünkre Nagy Károly életstílusáról, megjelenését egy különösen pontos korabeli feljegyzésből ismerjük. A művet [[Einhard]], a ''Vita Caroli Magni'' című életrajz írója jegyezte le. Közismerten magas, tisztelet parancsoló megjelenésű és világos hajú férfi volt aránytalanul vastag nyakkal. Csontvázának [[18. század]]i vizsgálta során magasságát 193 cm-ben állapították meg és ahogy Einhard mondja műve huszonkettedik fejezetében:
 
:''Károly hatalmas volt és erős, büszke termettel, de nem volt aránytalanul magas (magassága köztudottan hétszer akkora mint a lábmérete); fejének felső része kör alakú volt. Szeme nagy és élettel teli, orra kicsit hosszú, haja világos, arca mosolygós és vidám. Megjelenése mindigis tiszteletet parancsoló és méltóságteljes volt, függetlenül attól, hogy állt vagy ült; bár nyaka vastag volt és kicsit rövid, hasa pedig meglehetősen kiemelkedő; ám ezen hiányosságait ellensúlyozza teste szimmetriája. Testtartása magabiztos volt, mozgása férfias; hangja tiszta volt, de nem olyan erős amilyenre megjelenése következtetni engedett volna.''
 
A korabeli római személyleírás meglehetősen eltúlzott volt, ahol az egyéni jellegek háttérbe szorultak az [[Ikon (festészet)|ikon]]szerű személyleírásban. Nagy Károlyt ideális uralkodóként ábrázolták a megfelelő stílusban, ahogy néhány korabeli lefestette. A felszentelt Nagy Károly stílusa istenszerű volt a Földön, több hasonlóságot mutat a korabeli [[Jézus Krisztus|Krisztus]] ikonokhoz. A későbbi ábrázolásokon, például [[Albrecht Dürer (festő)|Dürernél]] mindig szőkének ábrázolták Einhardra utalva, aki azt írta hogy a császárnak „gyönyörű fehér haja” volt, ami szőkeként, vagy legalábbis világosként jelenik meg a fordításokban. A szőke megfelelője latinul a ''flavus,'' ''rutilo'' és ''auburn'' szavak, amelyeket [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] korában a germánok hajszínére használtak.