„T–28” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a elemi helyesírási hiba javítva |
|||
31. sor:
A harckocsi tervezésénél megtartották a Vickers A6 alapvető elrendezését és 16 t-s harci tömeget. Felhasználták azonban a [[németország|német]]–szovjet katonai együttműködés során szerzett ismereteket is, így többek között a Edward Grotte által tervezett [[TG]] harckocsi tapasztalatait, valamint a [[Kazán (település)|kazáni]] harckocsi lőtéren tesztelt német harckocsikkal szerzett tapasztalatokat. Fegyverzetként a fő toronyba egy 45 mm-es [[Ágyú (löveg)|ágyú]] és egy [[géppuska]], a kisebb tornyokba pedig egy-egy géppuska beépítését tervezték. A harckocsiba a [[BT–2]]-ben is alkalmazott 400 LE-s M–5 benzinmotort kívánták beépíteni.
1931. szeptember 28-án a hadsereg Gépesítési Csoportfőnöksége megállapodást kötött a VOAO-val a tervek elkészítésére és [[1932]]. május 1-jei határidővel két prototípus elkészítésére. Az első, még nem páncéllemezekből épített, T–28–1 jelzésű prototípus májusban készült el, az első tesztekre pedig a hónap végén került sor. Az előzetes tervektől eltérően a prototípusba a nagyobb teljesítményű M-–7 motort építették. Fő fegyverzetként a 37 mm-es PSZ–2 ágyút építették be, mert a tervezett 45 mm-es löveg nem készült el időben. A harcjárművet 1932. június 11-én bemutatták a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] Gépesítési Csoportfőnöksége parancsnokságának. A harckocsi alapvetően elnyerte a hadsereg tetszését, de az a döntés született, hogy a benzinmotort [[dízelmotor]]ra kell cserélni, valamint a nagyobb űrméretű és tűzerejű, 76 mm-es PSZ–3 ágyút kell beépíteni.
A harckocsi sorozatgyártására a [[leningrád]]i [[Vörös Putyilov Gyár]]at (később Kirov gyár) jelölték ki, melynek a gyártástechnológiai lehetőségei biztosították az akkori viszonyok között bonyolult konstrukciónak számító harcjármű gyártását. A gyár 1932 novembere végén kapta meg a T–28 tervdokumentációját, majd elkezdődött a gyártás előkészítés.
Az első 12 db harckocsi azonban csak [[1933]] áprilisára készült el, mert a gyártásra kijelölt üzemcsarnokok szerszámgépei elhasználódottak volta, így előbb felújításra volt szükség. Így még az első világháború idején konzervált szerszámgépeket is
[[Fájl:T28 7.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|T–28 harckocsik sorozatgyártása a Vörös Putyilov-gyárban]]
41. sor:
A rossz körülmények miatt a sorozatgyártás jelentős nehézségek mellett, lassan folyt. Habár a hadsereg [[1933]]-ra 90 harckocsi megépítését írta elő, ebből csak 41 db-ot sikerült megépíteni. A sorozatgyártás felgyorsítására 1933-ban modernizálták a gyár T–28-asokat előállító MH–2 jelű üzemcsarnokát, ehhez még külföldről is vásároltak szerszámgépeket. Ezzel egyidőben, 1933 őszén a gyárban létrehozták a harckocsik és lánctalpas harcjárművek tervezésére szakosodott SZKB–2 tervezőirodát, mely első feladatául a T–28 modernizálását kapta.
A folyamatos gyártást csak [[1934]]-re sikerült beindítani, amikorra végeztek a gyártócsarnok korszerűsítésével. Az SZKB–2 azonban csak [[1936]]-re készült el a harckocsi korszerűsítésének terveivel. Ennek során több mint
Az 1933-ban elkészült 41, majd az 1934-es 50, és az 1935-ös 32 darabszám után a sorozatgyártás felgyorsult. 1936-ban már 101 db készült. A gyártás [[1937]]-es visszaesése után, amikor 39 db-ot építettek, [[1938]]-ban 96 db, [[1939]]-ben és [[1940]]-ben 131–131 db készült. Az 1933–1940 között folyt sorozatgyártás során összesen 503 db T–28-as harckocsit építettek.
|