Főmenü megnyitása

Módosítások

Új oldal, tartalma: „Orvosilag a '''kóma''' (görög elnevezése κῶμα koma, ami mély álmot jelent), olyan eszméletlen állapo…”
Orvosilag a '''[[Kóma (orvostudomány)|kóma]]''' ([[görög nyelv|görög elnevezése]] κῶμα koma, ami mély álmot jelent), olyan [[Tudat|eszméletlen]] állapot, ami hat óránál tovább tart, a páciens érzéketlen vagy inadekvátan reagál a fájdalom-, fény- és hangingerekre, hiányzik nála a normális alvás-ébrenlét váltakozása, és nem képes akaratlagos cselekvéseket elindítani. A kómában lévő egyén jellemzésére a komatózus kifejezés használatos. Ugyanakkor a Glasgow-i kóma skálabeosztás ''(Glasgow Coma Scale)'' szerint már a zavaros tudatú személyt is úgy kell tekinteni, hogy a kóma legenyhébb stádiumában van.

A kóma számos körülmény hatására létrejöhet, beleértve a mérgezéseket (ami lehet drogtúladagolás, az előírt gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények túladagolása, vagy helytelen használata), anyagcserezavarok, a központi idegrendszer betegségei, [[Traumatológia#károsodás|akut neurológiai károsodások]], mint az [[agyi érkatasztrófa]] vagy az [[Emberi idegrendszer|agysérv]], a [[Légzés|hipoxia]], [[Hőmérséklet#testhőmérséklet|hipotermia]], [[hipoglikémia]] vagy a traumás károsodások, mint a [[Emberi test#fej|fejsérülések]] közlekedési balesetekben. Szándékosan is előidézhető olyan gyógyszerekkel, amelyek az agy védelmét szolgálják [[Traumatológia#károsodás|agykárosodások]] után, vagy erőteljes fájdalomcsillapítástól, amelyeket a páciensnek sérülések vagy betegségek gyógyulási szakaszában adagolnak a nagyon erős fájdalom csökkentésére/kiiktatására. Ahhoz, hogy a páciens öntudata megmaradjon, két fontos idegrendszeri képződménynek kell kifogástalanul működnie. Az egyik az [[Nagyagy|agykéreg]], ami az agy külső rétegét képező szürkeállomány, és egy másik, az [[agytörzs]]ben elhelyezkedő sajátos szerkezetű és működésű állomány, a [[hálózatos állomány]] (formatio reticularis), ami sok egyéb funkciója mellett [[Formatio reticularis|reticularis aktiváló rendszerként]] (RAS; vagy felszálló reticuláris aktiváló rendszerként ARAS) működik.
A kettő közül az egyiknek vagy mindkettőnek a károsodása elegendő ahhoz, hogy a páciens kómába essen. Az emberi agykéreg egy tömött, folytonos „szürke állományból” áll, amelyet a [[Idegsejt|neuronok]] sejttestei alkotnak, amelyekből eredő axonjaik és azok velőshüvelyei képezik a „fehér állományt”. Az agykéreg felelős a külvilág tudatos érzékeléséért a talamuszban átkapcsolódó érző pályákon beérkező érzetek feldolgozásával, és ami a legfontosabb, közvetve vagy közvetlenül valamennyi idegműködés irányításáért az egyszerű [[Reflexív|reflexektől]] a komplex gondolkodásig. A retikuláris aktiváló rendszer (RAS) ugyanakkor egy egyszerűbb képződmény az agytörzsben, amelynek anatómiai alapja a [[hálózatos állomány]] ([[formatio reticularis]]) (FR), amelynek működése alapvető szerepet játszik az [[Cirkadián ritmus|ébrenléti állapot]] (aurosal) valamint az [[Alvás|alvás-ébrenléti állapot]] közötti átmenetekben. A retikuláris aktiváló rendszer (RAS) a [[formatio reticularis]]nak arról a szerepéről kapta a nevét, amelyet az a rendszer stimulációjában/ingerlésében játszik. Ebből következően [[Emberi test#bilateralis|mindkét oldali]] agykéreg, valamint retikuláris aktiváló rendszer (RAS) épségét vizsgálni kell a komatózus pácienseken.